Ecclestone nyolc újságírót is meghívott az austini krízisértekezletre – az Auto Motor und Sport munkatársát, a rutinos Michael Schmidtet is. A szakíró részletesen beszámolt az ott elhangzottakról. Ecclestone mindenekelőtt vázolta a helyzetet: „A Forma–1 válságban van. Az önök szemében mindig is abban volt. Ha kisebb krízisek voltak, önök mindig megírták ezt. Most viszont a valóságról írnak” – ismerte be az F1 kereskedelmi ügyeit intéző brit.

A német lap szerint Ecclestone olyannak tűnt, mint aki félti az életművét – s ez a tőle szokatlan kijelentéseken is érződött. „Keresem a legjobb megoldást a problémára. Tudom, hogy mi nem működik, de azt nem tudom, miként kéne megoldanom” – fejezte ki tanácstalanságát Ecclestone.

Egyes istállók szerint azonnali reformokkal, a jelenlegi gazdasági modell megváltoztatásával, a pénzek igazságosabb és ésszerűbb elosztásával kellene kezdeni a rendcsinálást. Miközben a Force India, a Lotus és a Sauber egyre inkább lázad a kialakult helyzet ellen, Michael Schmidt megjegyzi, a csapatok már korábban is mindig a saját érdekeiket tartották csak szem előtt, ám Ecclestone akkor rendre képes volt egymaga megoldani a gondokat. Ezúttal viszont másoktól, a mindent megvétózó nagycsapatoktól is függ, s ez egyfajta patthelyzethez vezetett.

A brit elismeri, hogy a sportág költségei túlságosan az egekbe szöktek. Az új motorszabály miatt drágultak az erőforrások, egyes csapatok pedig a többiek anyagi nehézségei ellenére sem csökkentették alkalmazottaik létszámát, nem álltak le a fejlesztésekkel, s mindeközben arról vitáznak, hogy újra lehessen év közben is fejleszteni a motorokat. A kiadások megfékezésére kézenfekvő megoldásnak tűnik a költségsapka bevezetése, ám a nagycsapatok erről hallani sem akarnak.

Ecclestone pedig egymaga tehetetlen. „Szeretnék tenni valamit, de a szabályok nem engedik. Fel kell tennünk a kérdést, mennyibe kerül egy csapat fenntartása, ha versenyképessé akarjuk tenni. Az a show, amit most itt tizennyolc autóval produkálunk, túl drága. Sajnálom az austini promótereket. Kiváló pályát építettek, mindent megtettek, hogy sok jegyet adjanak el, de aztán krízishelyzetben érkezünk ide. Hogyan adjanak el így jegyeket a következő évre?” – teszi fel a kérdést Ecclestone.

 

„Széttépném a szerződéseket!”

A brit üzletember belátja, hogy a kiscsapatoknak igaza van az F1 bevételeinek igazságtalan elosztásával kapcsolatban. Egyes nagycsapatok ugyanis kétszer-háromszor annyi pénzhez jutnak, mint a kicsik. Ecclestone hajlandó lenne változtatni ezen, ám ehhez az istállókkal kötött megállapodásokat is módosítani kellene. „Az valószínűleg az én hibám, hogy rosszul osztjuk szét a bevételeket. Biztosan sok mindent másképpen csináltam volna, ha még az enyém lenne a Forma–1. De ma én is csak másoknak dolgozom, akik pénzt akarnak keresni a sportággal.”

„Széttépném a szerződéseket, amelyeket a csapatokkal kötöttem. És készen lennék kiegyenlíteni az idei bevételekből a csapatok adósságait is, amivel a partnereiknek tartoznak. A maradék pénzt pedig már egy új, igazságosabb rendszer szerint osztanám szét. Két év múlva már ez a forma lenne érvényes” – mondja.

Ötlete azonban aligha valósul meg ilyen formában. „A nagycsapatok emlékeztetni fognak rá, hogy szerződésünk van. Sok csapatfőnök nem törődik a holnappal, mert a többi csapat nem hozzá tartozik.” – hárítja át ezzel lényegében a felelősséget az élcsapatokra Ecclestone.

Majd arról is beszél, hogy megérti a jelenleg csúcson lévő Mercedes védekező álláspontját is. „A Mercedes megérdemli a bajnoki címet. Remek munkát végeztek. Megértem, amikor azt mondják, hogy ha a Red Bull négyszer egymás után lett bajnok, nekik is joguk van megtenni ezt. Így azonban nem mehet tovább.”

 

Nem lesz bojkott

Ecclestone a régi időket is felidézi, amikor elmondása szerint jóval könnyebb volt megoldani a problémákat. „Akkoriban kevesebb pénzről volt szó. Korábban Frank Williams odajött hozzám, és megkérdezte, tudnék-e kölcsönadni neki ötmillió dollárt – tíz napon belül visszakapom. Aztán tíz nap múlva jött, és megadta a pénzt, majd megkérdezte, nincs-e esetleg tízmillió dollárom a számára. Frank mindig pontosan fizetett. Soha nem kötöttem vele szerződést” – emlékezett vissza.

Ecclestone-tól korábban az sem állt távol, hogy saját pénzével segítse ki a bajba jutott istállókat, mint amilyen a Minardi vagy a Ligier volt; míg más csapatok megszűntek, de a helyükre mindig érkeztek újak. Ez utóbbi azonban ma nem működik – mégpedig éppen a hatalmas kiadások miatt, amelyek riasztóan hatnak a józanul gondolkodó üzletemberekre. „Beszélnem kell a nagy főnökökkel a gyártóknál. Talán megértik, hogy változtatnunk kell, mielőtt túl késő lesz” – mondja Ecclestone.

Majd kizárja annak lehetőségét, hogy bármelyik csapat is bojkottálja a vasárnapi Amerikai Nagydíjat. „Erre nem fog sor kerülni. Biztos vagyok benne, hogy versenyezni fognak vasárnap. Inkább amiatt aggódok, hogy jövő ilyenkor itt lesznek-e még velünk.”

 

Eljött az áldozatvállalás ideje a nagycsapatok számára

Schmidt megjegyzi, meglehetősen furcsa volt, hogy Ecclestone ennyire a nyilvánosság felé fordult, s újságírókat engedett be arra a tárgyalásra, amelyen a csapatok, illetve motorgyártók képviselői is megjelentek. Ám szerinte a célja ezzel az volt, hogy ízelítőt kapjunk abból a vitából, ami a háttérben zajlik a résztvevők között. És a jelen lévők meg is kapták mindezt. Kiderült ugyanis, hogy Marco Mattiacci, a Ferrari csapatfőnöke nem akar változást a pénzek elosztásában, ehelyett a bevételeket növelné. És az is, hogy a Mercedes tanácsadója, Niki Lauda a motorokért fizetendő összegen nem hajlandó csökkenteni, mivel a Mercedesnek százmillió eurójába kerül évente a fejlesztés, s további hatvanmilliójába a partnercsapatok kiszolgálása. „Nem adhatjuk ötmillió euróért a motorjainkat” – érvelt. Ecclestone ötletéről, hogy térjenek vissza a régebbi motorokhoz, pedig hallani sem akarnak a gyártók, mivel ehhez már túl sokat költöttek az új technológiákra.

Ecclestone végül elmondta: „Nem vagyok tanácstalan, de nem vagyok boldog sem. Eljött az ideje, hogy tegyünk valamit. Nem várhatunk arra, hogy a problémák maguktól megoldódjanak. Hiszem, hogy Jean Todt is segítségünkre lenne. Még ha jelenleg nem is folyik bele ebbe aktívan. Ha elég ember foglal állást egy megoldás mellett, akkor megkapjuk a megoldást. De mindenkinek készen kell állnia arra, hogy áldozatot hozzon” – zárta gondolatát a brit üzletember.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés