A babonásságáról éppen annyira, mint kiváló vezetői képességeiről ismert Ascarin kívül csak egy olasz világbajnoka van a Forma-1-nek, Nino Farina személyében. Ascari motorversenyzéssel kezdte pályafutását, a nagy presztizsű Mille Maglián szeretett bele a négykerekűek világába, 1940-ben.

Alberto Ascari 1918. július 13-án született Olaszországban, a kor ünnepelt motorversenyzőjének, Antonio Ascarinak fiaként. Apja és fia mindössze hét évet tölthetett együtt - idősebb Ascari 1925-ben egy balesetet követően belehalt sérüléseibe -, de ez az idő is elég volt arra, hogy Alberto idejekorán elhatározza, apja nyomdokaiba fog lépni.

Már a Forma-1-es világbajnokság elindítása előtt részt vett különböző nagydíjakon, a Maserati színeiben. A második világháborút követő időszakban csapattársa az a Luigi Villoresi volt, aki Ascari legjobb barátja volt, és akivel mindig egyszerre váltottak csapatot.
 

Ascari a szeretteiről: "Jobban szeretem keményen kezelni őket. Nem akarom, hogy túlságosan is szeressenek. Mert így, ha egy nap meghalok, nem fognak annyira szenvedni."

1948-ban Sanremóban nyerte első Grand Prix-jét. A Forma-1-ben a Ferrarival együtt mutatkozott be az 1950-es Monacói Nagydíjon, a Villoresivel és Raymond Sommerrel alkotta trióban. Ascari a második helyen ért célba. A szezon során Monzában megismételte ezt az eredményt, igaz akkor osztoznia kellett a dobogó 2. fokán.


Ascarit még Michael Schumacher sem tudta mindenben utolérni

Első Forma-1-es futamát 1951-ben a Nürburgringen nyerte meg, nem sokkal később egy olaszországi győzelemet ünnepelhetett. Európai sikereit látva Enzo Ferrari, akivel a történelemben Ascari szinte egyedüliként ápolt jó kapcsolatot pilótaként, biztosított neki egy versenygépet az 1952-es Indianapolisi 500-asra is, Ascari azonban kiesett az amerikai versenyen.

Ez volt az egyetlen olyan a világbajnoki pontversenybe beszámító megmérettetés, ahol Ascari nem tudott nyerni az ’52-es szezonban. Az európai kontinensen rendezett hat nagydíjból (Belga, Francia, Brit, Német, Holland és Olasz Nagydíj) mindannyiszor az olasz bizonyult a legjobbnak, olyannyira, hogy még a leggyorsabb körök is az ő nevéhez fűződtek az F1 történelmének legrövidebb szezonjában, mely kevesebb, mint négy hónapig tartott. Fél pont híján az összes lehetséges pontot megszerezte Ascari, de mivel az egyik versenyen ketten is megfutották a leggyorsabb kört, osztoznia kellett az ezért járó egy egységen.

1953-at úgy kezdte, ahogy az előző évet abbahagyta, 3 egymás utáni győzelmét (Argentína, Hollandia, Belgium) hozzáadva az 1952-es hat sikeréhez, Alberto Ascari a mai napig csúcstartó az egymás után szerzett győzelmek örökranglistáján. Ezt a rekordot, még a hétszeres világbajnok, Michael Schumacher sem tudta megdönteni, a német 2004-ben egymás után "csak" hétszer lett első.
 

Ascari sikerszériáját egy franciaországi negyedik hely törte meg. Majd ezt követő újabb két győzelmével (Nagy-Britannia, Svájc) megszerezte második világbajnoki trófeáját is.

Az 1954-es szezonra Lanciára váltott a bajnok, mivel azonban az olasz márka nem készült el versenygépével időben, Ascari és Villoresi a Maseratinál folytatta ideiglenesen a versenyzést. Ascari azonban egy versenyt sem tudott befejezni, míg ismét rajthoz nem állt a Mille Maglián, második nekifutásra az olasországi országúti versenyen is győzelmet szerezve.

Sajnos az 1955-ös év sem indult sokkal jobban, és ami ennél is rosszabb: tragédiával ért véget. A monacói futamon, mely a szezon 2. állomása volt Ascari elrontotta az alagút kijárata után következő sikánt, és megfelelő védőkorlátok híján a tengerbe zuhant. A közönség lélegzetvisszafolytva nézte a vízből felszálló gőzt és füstöt, mígnem nagysokára Ascari híres kék sisakja, alatta az eszméletlen versenyzővel felbukkant a víz felszínén. A kétszeres világbajnokot orrtöréssel szállították kórházba.

Mindennek meg sem kellett volna történnie, ha Ascari tudta volna, hogy nem kell nagy gázzal mennie, lévén, az első helyen haladó Stirling Moss kiállni kényszerült Mercedesével, átruházva a vezetést Ascarinak. Minderről viszont kommunikációs eszközök híján tudomása sem volt. Abban a hitben vezette Lanciáját, hogy be kell fognia Mosst, ha meg akarja nyerni a monte-carlói versenyt. A helyi hangosbeszélő a nézőkkel már tudatta, hogy Ascarinak áll a zászló, persze éljenzés és taps kísérte az olaszt ettől a pillanattól fogva. Csakhogy Ascari mindebből szinte semmit nem vett észre, a nagy sebesség pedig megbosszulta magát, és a Lancia a vízben kötött ki. Ascari egészen eddig a pontig mindig híres volt arról, hogy sosem feszegette a határokat.

Négy nappal később, 1955. május 26-án Ascari nem bírt magával, a pihenés helyett elment megnézni barátját, Eugenio Castellottit. Honfitársa egy Ferrari 750-es sportautót tesztelt Monzában. Mivel úgy volt, hogy ezt az autót Castellottival felváltva fogják vezetni egy 1000 km-es versenyen, Ascari nem bírta megállni, hogy ne próbálja ki a Ferrarit, és néhány kör erejéig átvette a kormányt.

De tényleg csak néhány kilométer erejéig. Ugyanis a harmadik körben tisztázatlan körülmények között fejreállt a Ferrarival, többször is átpördült saját tengelye körül az autó, Ascari pedig kivágódott az ülésből. Olyan súlyos sérüléseket szerzett, hogy a helyszínen belehalt a balesetbe. Ascarit utolérte a végzete. A legendásan babonás olasz pilóta ezúttal saját, jól bevált kék sisakja és fehér kesztyűi nélkül ült volán mögé. Bukója ugyanis a monacói megmártózása miatt ekkor még javítás alatt állt.

A monzai pálya ezen szakaszát később átépítették, lassító sikánt iktattak be a betoncsíkba, mely a mai napig a Variente Ascari nevet viseli.

"Amikor az élen volt, nem volt könnyű megelőzni, sőt, egyenesen lehetetlen volt." Enzo Ferrari Ascariról

Ascari és édesapja halála között rengeteg hasonlóságot fel lehet fedezni. Alberto, Antonióhoz hasonlóan 36 évesen vesztette életét, igaz négy nappal fiatalabban. Mindketten vezetés közben, egy gyors balos kanyarban szenvedtek halálos kimenetelű balesetet, azok után, hogy négy nappal korábban túltéltek egy-egy hasonlóan ijesztő esést. Antonio (Európa-bajnok motoros) is a hónap 26. napján távozott az élők sorából. Mindketten 13-13 győzelmet szereztek saját elitkategóriájukban.

Ascarit édesapja mellé temették el a monumentalei temetőben. Alberto Ascari két gyermekét és feleségét, Mietta Ascarit hagyta maga után, és persze gyászoló olaszok millióit. Végső nyugalomba helyezésének napján a visszaemlékezések szerint olyan csend honolt Milánóban, mint még soha, annak ellenére, hogy százezrek kísérték utolsó utjára Ascarit, koporsóján kék sisakjával.

Halálát követően a Lancia kivonult a motorsportból, döntésükben rossz anyagi helyzetük is
szerepet játszott.