A csokornyakkendőjéről is ismert, a franciák által csak Pillangónak becézett brit 1929. április 10-én született Mexborough-ban és az Alexandra Roadon élt. Mivel édesapja rajongott az autókért és a motorokért, a kis Mike sorsa már gyerekkorában megpecsételődött.

Édesapja, Leslie mérnök volt, jómaga is versenyzett, szabadidejében pedig motorokat szerelt, később azonban nemcsak hobbiszinten foglalkozott utóbbival, hanem kilépett a munkahelyéről, a doncasteri erőműtől és onnantól kezdve főmunkaidőben a motoriparban tevékenykedett. A Hawthorn család a Brooklands versenypálya közelébe, Farnhambe költözött, és Leslie Hawthorn a motoros Paddy Johnstone-nal 1931-ben megnyitotta a Tourist Trophy garázst, amely hamarosan rendkívül népszerű lett a környéken.

Édesapja autók és motorok iránti szeretetét a kis Mike is örökölte, és a kisfiú az iskolai szünetekben minden egyes szabad percét apja műhelyében töltötte, ahol az alkalmazottaknak is próbált segíteni. A pilóta nyolcéves volt, amikor apja elvitte magával a Brooklands pályára egy versenyre, ahol Leslie egyébként gyakran dolgozott, főképp Riley-kat hangolt be. Az ott látottak olyan hatással voltak a kisfiúra, hogy akkor eldöntötte, ő is versenyző lesz.




Hawthorn még az iskolát is otthagyta a versenyzésért

Mike Hawthorn a Barfield Előkészítő Iskolába járt Runfoldban, és nagyon vidám tanulónak tartották őt, de csak átlagos diák volt, a tanulás helyett sokkal jobban érdekelte a sport. 1942-ben egy nagyon drága iskolában, az Ardingly nevű intézményben folytatta tanulmányait Haywards Heath közelében, ahol hófehér bőre és szőke haja miatt Hógolyónak csúfolták. Hawthorn 1946 nyarán ott hagyta az iskolát, hogy minden idejét az autóknak és a motoroknak szentelje.

Mike ezután Guildfordban Dennis Brosnál kezdett tanoncoskodni, ahová egy apja által újjáépített 1939-es 250 köbcentis OHV Triumph típusú motorral járt, egy évvel később azonban összespórolt annyi pénzt, hogy vegyen egy 350 köbcentis BSA motort. A motorral benevezett egy versenyre, amelyet meg is nyert, majd később is többször részt vett hasonló eseményen. Hawthorn végül kilépett Dennistől, és idejét a tanulásnak szentelte, mérnök-hallgató lett, ám mivel nehéznek találta, felhagyott tanulmányaival. Édesapja ekkor belátta, hogy fiából sosem lesz mérnök, és végül maga is elismerte, fiának versenyeznie kell. Mike eleinte Riley-val versenyzett, és mivel rögtön sikeres lett, 1951-ben feljebb lépett, és már egy Forma-2-es Cooper Bristolt vezetett.

Első F1-es nagydíján pontot szerzett

Hawthorn 1952-ben debütált a Forma-1-ben, méghozzá a Belga Nagydíjon és bár egy kör hátrányban fejezte be a küzdelmet, negyedikként intették le a versenyen, amiért három világbajnoki pont ütötte a markát. Abban az évben július 19-én rendezték a Brit Nagydíjat, amelyen a dobogóra állhatott, ugyanis harmadik lett, majd az augusztusi holland viadalon ismét negyedik lett. Így összesen tíz világbajnoki pontja volt, amellyel az ötödik lett a pontvadászatban.

Ebben az évben azonban történt más is az életében, a Jaguarnak dolgozó Lofty England ugyanis felfigyelt rá. Lofty augusztus 2-án megnézte az ifjabbik Hawthornt Borehamben, és amikor látta, hogy Mike az esős futamon megelőzi a ferraris Villoresit, rögtön tudta, hogy ezt a fiatal, versenyzésre született tehetséget meg kell szereznie. Mike Hawthorn néhány nappal később már Loftyék autóját vezette, és a géppel öt kör alatt megdöntötte a silverstone-i pályán a körrekordot. Lofty közölte is a pilóta édesapjával, hogy a következő évre leszerződteti a fiatal tehetséget. Az akkor 23 éves Hawthorn azonban nemcsak a Jaguar figyelmét keltette fel, hanem a Ferrariét is, amely ugyancsak szerződést kínált neki 1953-ra azt követően, hogy egy baleset miatt már nem tudott rajthoz állni 1952-ben. Az ifjú brit pedig vállalva azt is, hogy a ferraris kontraktus miatt semmilyen formában sem vezethet Jaguart, aláírta szerződését az olasz autógyárral. Lofty-val azonban továbbra is jó kapcsolatot ápolt.

Hawthorn 1954-ben

1953-ban Hawthorn tehát Enzo Ferrari alkalmazottja lett, és első versenyén Argentínában a negyedik helyet szerezte meg, majd Zandwoortban ismét negyedikként intették le. Belgiumban csak a hatodik pozícióig jutott, július elején a franciország Reimsben azonban senki sem bírt Hawthornnal és a brit megszerezte első győzelmét a Forma-1-ben. A pilóta a pódiumon állva annyira meghatódott, hogy amikor meghallotta a himnuszt, elsírta magát. Ebben az évben több elsőséget már nem ünnepelhetett, mert bár Németországban és Svájcban is felállhatott a dobogóra, Nagy-Britanniában az ötödik, míg Olaszországban a hatodik helyen végzett. Hawthorn a világbajnoki pontversenyben a negyedik lett, vagyis javított egy évvel korábbi helyezésén.

A következő esztendőben is csak egy győzelmet aratott a sorozatban, a szezonzárón Spanyolországban nyert a Ferrarival, összetettben pedig tovább javított világbajnoki eredményén, 1954-ben a harmadik lett 24,64 (!) ponttal. Abban az évben több tragédia is érte Hawthornt, a pilóta súlyosan megégett egy óriási balesetben a Ferrarival Szirakúzában, majd édesapját kellett eltemetnie, aki autóbalesetben életét vesztette. Tetézte a bajait, hogy fizetését szinte teljes egészében arra kellett költenie a szőke sofőrnek, hogy meggyógyuljon, ráadásul hazájában azzal vádolták, hogy el akarja kerülni a katonai szolgálatot. Hawthorn ekkor komolyan elgondolkozott azon, hogy befejezi versenyzői pályafutását, és csak az apja által ráhagyott műhellyel foglalkozik. Végül nem így döntött, de azt elhatározta, hogy nem újítja meg a Ferrarival kötött szerződését, hanem felkereste barátját, Lofty Englandet.

1955-ben és 1956-ban két olyan évet zárt a Forma-1-ben a Vandervellnél, és az Owen Racingnél, amiket szeretett volna minél hamarabb elfelejteni, azok után ugyanis, hogy 1954-ben harmadik lett a bajnokságban a következő évben pontot sem szerzett, majd 1956-ban 12 egységgel a negyedik helyen zárt.

1955-ben egy újabb tragédiát kellett átélnie a britnek, ezúttal a Le Mans-i 24 órás versenyen, amelyen Jaguart vezetett, és csapattársa Ivor Bueb lett. A duó négy körös előnnyel megnyerte a viadalt, a győzelmet azonban beárnyékolta a versenyen történt baleset. Az incidens során egy Mercedes a nézők közé csapódott és kigyulladt, amelynek következtében több mint nyolcvan ember vesztette életét, ami a motorsport történelmének legnagyobb katasztrófája. A baleset miatt Hawthornt is hibáztatták, de végül tisztázták a vádak alól, és csapattársával megtarthatták trófeájukat. A brit pilóta a balesetkor kisebb sokkot kapott, és amikor visszatért a bokszba, kiugrott az autójából és hisztérikusan azzal fenyegetőzött, hogy soha többé nem fog vezetni. Végül Lofty hatott rá, így Hawthorn visszaült a Jaguar D-type-ba, és a szakadó esőben végződő versenyen nyerni tudott tehát Buebbel. A Ferraritól való távozás után a Le Mans-i, illetve az 1955-ös Sebringi 12 órás volt abban az időszakban a két jelentősebb győzelme és bár 1956-ban is próbálkozott a francia viadalon, de Buebbel nem jártak sikerrel, csak a hatodik pozícióig jutottak.

A Ferrarival lett világbajnok a Forma-1-ben

Hawthorn 1957-ben visszatért a Ferrarihoz (szerződése lejárta után egyébként 1955-ben még három futamon vezette az olaszok versenygépét), ahol honfitársa, Peter Collins lett a csapattársa, akivel remek kapcsolatot ápoltak. Collins Hawthornhoz hasonlóan imádta az életet, a jó borokat és nőket. A két pilóta nagyon hamar barátságot kötött, és bár a magánéletben nagy kanállal habzsolták az életet, a pályán nagyon keményen harcoltak, nem törődve a veszéllyel, mindig úgy vezettek, mintha az lenne az utolsó versenyük.

Hawthorn olyan kontraktust írt alá a Ferrarival, amely engedélyezte számára azt, hogy továbbra is vezethessen Jaguart, így fordulhatott elő az, hogy 1957-ben részt vett a Sebringi 12 órás versenyen, és a harmadik lett a Jaguarral. Utóbbi azon év októberében megajándékozta egy autóval, a Jaguar így köszönte meg neki a versenyeken elért sikereiben való közreműködését.

Hawthorn 1958-ban a marokkói futamon lett F1-es világbajnok

1957-ben Hawthorn a Forma-1-ben nem kezdte jól az évet, ugyanis Argentínában és Monacóban is kiesett, majd egy negyedik helyet szerzett Franciaországban, Nagy-Britanniában harmadik lett, Németországban pedig másodikként zárt. Olaszországban hatodikként intették le, összetettben pedig csak a negyedik legjobbnak bizonyult.

Az 1958-as esztendő viszont az ő éve volt, mert bár a világbajnoki címért folytatott harc végig kiélezett volt, Hawthorn az utolsó futamon megszerezte a győzelmet, egy ponttal legyőzve Stirling Mosst. Utóbbi egyébként jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a brit végül bajnok lett, ugyanis Portugáliában Moss közbenjárására kapta vissza Hawthorn futamon megszerzett második helyét. A pilótát azért zárták ki, mert tolta az autóját, amit a szabályok nem engedtek, később azonban mégis ő lett a második.

Hawthorn abban az évben is mindössze egyetlen győzelmet aratott, méghozzá Franciaországban, emellett ötször lett második, egyszer harmadikként intették le, míg egy versenyen ötödik pozícióban zárt. A ’Pillangó’ Monacóban és a Nürbrugringen nem ért célba, utóbbi helyszínen vesztette életét Peter Collins, ami nagyon megviselte a 29 éves versenyzőt és már vonakodva fejezte be a szezont is. Miután megszerezte első és egyetlen világbajnoki címét, Hawthorn még a szezonzárón Marokkóban bejelentette, hogy befejezi versenyzői pályafutását, pedig a Ferrari a következő idényre is szívesen szerződtette volna.

Hawthorn autója a végzetes napon

Hawthorn 1958-ban találkozott az akkor 21 éves, modellként dolgozó Jean Howarth-tal, aki egy gazdag textilgyáros lánya volt. A fiatalok egymásba szerettek és eredetileg úgy tervezték, hogy abban az évben karácsonykor a nyilvánosság előtt is bejelentik eljegyzésüket. Nem így tettek, hanem úgy határoztak, hogy majd Mike 30. születésnapján jelentik be, és 1959 nyarán összeházasodnak.

Álmaiknak Hawthorn tragikus halála vetett véget, a világbajnok pilóta 1959. január 22-én szenvedett halálos balesetet Jaguarjával Guildford mellett. A sebesség szerelmese, Hawthorn valószínűleg elvesztette uralmát autója felett a rossz időben, emiatt következett be a baleset. Amikor Jean Howart megtudta, hogy mi történt vőlegényével, magához vette a pilótától kapott aranyszínű, Ferrari névre hallgató boxerét, és az egész délutánt a kutyájával töltötte, senkivel sem akart beszélni. Sajnos azonban Hawthorn, ha túlélte volna a balesetet, valószínűleg akkor sem élhetett volna sokáig, ugyanis gyógyíthatatlan vesebetegségben szenvedett, de egyéb egészségügyi problémái is voltak a mindig mosolygós szőke pilótának.

Hawthornt 1959. január 28-án helyezték örök nyugalomra Farnhamben. A pilóta édesanyja nem akart nyilvános temetést, ennek ellenére a versenyzőért mondott misén körülbelül kétszáz gyászoló vett részt, illetve legalább ennyien várakoztak a templom előtt is. A pilóta ha élne, ma lenne nyolcvan éves.

Mike Hawthorn Forma-1-es eredményei: