Niki Laudáról sok kép alakult ki a szurkolók körében. Ő az az ember, aki a halál torkából visszatérve még két világbajnoki címet szerzett a Forma-1-ben, a háromszoros világbajnok, a Ferrari tanácsadója, ő az, aki légtársasága kedvéért otthagyta a Forma-1-et, hogy aztán később visszatérjen, és újra nyerjen. A sort lehetne folytatni, Laudának van mire viszaemlékeznie hatvanadik születésnapján.

Már 12 évesen autót vezetett

Teljes nevén Andreas Nicolaus Lauda egy jómódú bécsi család sarjaként látta meg a napvilágot 1949. február 22-én. Apai nagyapja, Juan Lauda Crespo a spanyolországi Galíciából származott. Már elég korán kiderült, hogy az osztrák nem akar megfelelni a Lauda család hagyományainak, amit felmenői nagy megrökönyédessel fogadtak.

Tehetős és jónevű családból származott, kapcsolatai a későbbiekben hasznára váltak, amikor arra volt szüksége, hogy támogatást szerezzen versenyzői pályafutásához. Apja üzletember volt, és a bankéletben tevékenykedett. Fiának is ezt az életet szánta, ám Lauda az egyetem helyett inkább az autóversenyzőket képző iskolát választotta. Tanulmányait különböző osztrák bankok finanszírozták.

Egyik fia is autóversenyző lett

Lauda már elég korán érdeklődni kezdett a motorsportok iránt, ám nem úgy lett a mániája ez, hogy sporteseményeken vett részt, vagy valaki iránt gyerekkorában szerfelett rajongott. Elég fiatalon, szokatlan körülmények között lett az autók rabja. Az osztrák 12 éves volt, amikor szüleivel rokonokat látogattak meg, akik megengedték neki, hogy leparkolja az autóikat. Első autója egy 1949-es Volkswagen Beetle volt.

Első versenyén 1968-ban vett részt, amely egy hegyi felfutó-verseny volt, és egy Coopert vezetve a második helyen végzett kategóriájában, majd ezek után több győzelmet aratott. A siker ellenére Lauda édesapja továbbra sem volt kibékülve fia "hóbortjával", az osztrák azonban apja ellenzése ellenére sem tett le arról, hogy pilóta legyen. Lauda több hegyi versenyen állt rajthoz, majd elindult a Forma Vee sorozatban is. A Forma Vee-vel egyidőben a Forma-3-ban is kipróbálta magát, majd 1971-ben bevásárolta magát a March csapathoz a Forma-2-be, ahol a fizetést kapó Ronnie Peterson lett a társa. Első F1-es versenyén, az 1971-es Osztrák Nagydíjon kiesett. A következő évben a Forma-1-ben és a Forma-2-ben is rajthoz állt.

A Forma-1-ben hamar fény derült tehetségére, 1974-ben már a Ferrarinál versenyzett

Mivel a March nem tartozott a legversenyképesebbek közé, Lauda nem tudta megmutatni, hogy mire lehetne képes, így a felek elköszöntek egymástól, az osztrák pedig magára maradt a bankkölcsönökkel. Lauda azonban nem értett máshoz, csak az autóversenyzéshez, ezért ezen a területen próbált továbbra is érvényesülni.

F1-es pályafutása elején

1973-ban rávette Loius Stanley-t arra, hogy igazolja őt le a BRM csapathoz a Forma-1-ben, a versenyzői ülésért azonban Lauda fizetett. Egy versenyképes autóban ugyanakkor hamar bizonyítani tudta, hogy minden képessége megvan ahhoz, hogy remek pilóta legyen belőle, és ezt Stanley is hamar észrevette. Az osztrák számára azek után úgy alakultak a dolgok, mint a tündérmesében, ugyanis hamarosan fizetést kapott szolgálataiért.

Ezt követően a Ferrari csapatfőnöke, Enzo Ferrari is megkereste, és Lauda nem is hezitált sokat az ajánlaton, felbontotta Stanley-vel kötött szerződését, hogy a maranellóiak versenyzője lehessen. 1974 volt az első éve a Ferrarinál, és ebben a szezonban sikerült is megszereznie első győzelmét, méghozzá Spanyolországban. Idény közben zsinórban hatszor indulhatott pole pozícióból, ám tapasztalatlansága, illetve az autó megbízhatatlansága miatt végül nem jött össze számára első világbajnoki címe, "csak" a negyedik lett a Ferrarival. Az olasz csapat autója nem volt rossz abban az idényben és Laudának, illetve csapattársának, Clay Regazzoninak is lehetősége volt arra, hogy a világbajnoki címért harcoljon. Az osztráknak nem jött össze a trófea, ám nem kellett sokat várnia arra, hogy felérjen a csúcsra, egy évvel később ugyanis világbajnok lett a Forma-1-ben.

Lauda az 1975-ös idényt egyszerűen csak hihetetlen évnek nevezte, amely során öt futamgyőzelmet ünnepelhetett. Az 1975-ös szezon lassan indult be Lauda számára, később azonban kiválóan alakult. Az első négy versenyen ötödiknél nem ért el jobb helyezést, a Ferrari új versenygépével, a 312T-vel öt futamból négyet megnyert. Az Amerikai Nagydíjon szerezte meg ötödik idénybeli elsőségét, amellyel egyéni világbajnok lett a sorozatban.

1976-ban újjászületett, és "lemondott" a címvédésről

1976 az előző évvel ellentétesen indult az osztrák számára, ugyanis Lauda dominált az évad elején, az első hat futamból négyet megnyert, míg a másik két versenyen második lett. Miután a Brit Nagydíjon megszerezte ötödik futamgyőzelmét, úgy tűnt, hogy senki és semmi sem állíthatja meg abban, hogy kétszeres világbajnok legyen.

Nyár közepén azonban a szerencse elpártolt mellőle. Történt ugyanis, hogy először távol a versenypályától, traktorjával felborult a birtokán, amit kisebb sérülésekkel még megúszott, és nem is gondolt arra, hogy ne versenyezzen.

A versenynaptárban augusztus elején egy elképesztően veszélyes futam következett a Nürburgringen, az osztrák pedig ekkor több mint húsz ponttal vezetett nagy riválisa, a mclarenes James Hunt előtt. Lauda a Német Nagydíjon korán váltott esőgumikról slickekre, és futamnak még igencsak az elején balesetet szenvedett, a Ferrari lángba borult. Versenyzőtársai közül négyen is - Brett Lunger, Arturo Merzario, Guy Edwards és Harald Ertl - a segítségére siettek, és kihúzták az égő autóból a pilótát, aki bár lábra tudott állni, néhány perc múlva már rossz állapotba került. Súlyosan megsérült a sisakja és ezzel együtt az arca is, a roncsból felszálló mérgező gázok pedig a tüdejében és a vérében okoztak károkat. Később kómába esett.

A kórházban aztán kiderült, hogy első- és harmadofkú égési sérüléseket is szenvedett a fején, illetve a csuklóján, több csontja eltörött, de a tüdejének is jó kis időre volt szüksége ahhoz, hogy helyre jöjjön. Az orvosoknak a kórházba szállítást követően sikerült stabilizálniuk az állapotát, két nap múlva azonban egyre rosszabb állapotba került, és a doktorok már lemondtak róla, sőt egy pap is feladta neki az utolsó kenetet. Lauda azonban élni akart, és szerencsésen fel is épült sérüléseiből. Arcán és testén persze azóta is láthatóak a szörnyű baleset nyomai, és valószínűleg lelkében is őrzi a történteket, ennek ellenére később még két világbajnoki címet szerzett.

Lauda, a legbátrabb

Lauda a nürburgringi baleset után hat héttel már ismét versenyautóban ült, és bár kötéseket viselt a fején, a negyedik helyen ért célba az Olasz Nagydíjon. Visszatéréséről Sir Jackie Stewart azt mondta, hogy a sport történetének legbátrabb döntése volt. Az osztrák azonban igyekezett tréfásan felfogni a vele történteket, és azt mondta, könnyebben tud telefonálni, amióta elvesztette fél fülét. Jellegzetes piros baseball sapkáját balesete óta hordja.

Hunt aztán a szezon további részében mindkét észak-amerikai nagydíjat megnyerte, miközben Lauda a felfüggesztés hibája miatt pont nélkül zárt Kanadában, Watkins Glenben pedig csak a harmadik lett. Az utolsó futam előtt Hunt már csak három ponttal volt lemaradva ferraris riválisa mögött.

Lauda az 1976-os Amerikai Nagydíjon

1976-ban végül Lauda helyett a mclarenes James Huntot avatták világbajnokká, aki Japánban, szakadó esőben nyerte meg a címet. Mindehhez azonban az is kellett, hogy Lauda úgy döntsön, két kör után kiáll Fudzsiban, mivel úgy ítélte meg, hogy túlságosan veszélyes lenne a versenyzés. Hunt szerint Lauda nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, Olaszországban ugyanakkor többen nevezték gyávának őt. Még Enzo Ferrari is elgondolkozott azon, hogy lecserélje a pilótát, amire Lauda úgy reagált, hogy a következő szezonban, 1977-ben ismét világbajnokságot nyert a Ferrarinak.

Az osztrák távozott az F1-ből, de csak három évig bírta benzingőz nélkül

Második világbajnoki címét már két futammal a szezon vége előtt bebiztosította 1977-ben, majd Lauda úgy döntött, nem marad tovább a maranellóiaknál, és 1978-ban már a Bernie Ecclestone tulajdonában lévő Brabham csapathoz (Parmalat Racing Team) igazolt, ahol 1 millió amerikai dollárt keresett. A lépés miatt Enzo Ferrari árulónak nevezte a versenyzőt.

1978-ban Laudának nem jött össze a címvédés, két futamgyőzelemmel a negyedik pozíciót csípte el a bajnokság végén. A következő év borzalmasra sikeredett, az utolsó előtti verseny előtt Kanadában mindössze négy pontja volt, és az akkor 30 éves Lauda úgy érezte, belefáradt a versenyzésbe, majd az első szabadedzés után egyszerűen kiszállt a Forma-1-ből. A kétszeres világbajnok úgy határozott, hogy onnantól kezdve csakis arra koncentrál, hogy beindítsa légitársaságát, a Lauda Airt, illetve televíziós kommentátori pályafutásba kezdett.

Mivel vállalkozásának fellendítéséhez pénzre volt szüksége, Lauda 1982-ben visszatért versenyzőként a Forma-1-be, úgy érezte ugyanis, hogy még mindig van karrierje a sorozatban. Miután sikeresen teljesített egy tesztet a McLarennél, már csak egyetlen dolgot kellett kipipálnia, mégpedig azt, hogy meggyőzze a wokingiak akkori főszponzorát, a Marlborót arról, hogy még mindig versenyképes. Az osztrák végül megkapta az állást, és a pletykák szerint mintegy 5 millió amerikai dollárt keresett a McLarennél, amellyel eredetileg csak négy nagydíjra kötött szerződést. Harmadik versenyét, a Long Beach Nagydíjat megnyerte, bár az 1983-as esztendő még így sem az ő éve volt, hiszen csak az ötödik lett a bajnokságban. Egy évvel később azonban megszerezte harmadik világbajnoki címét a Forma-1-ben, mégpedig a történelem legkisebb különbségével, mindössze fél ponttal előzte ugyanis meg csapattársát, a feltörekvő fiatal tehetséget, Alain Prostot. Akkoriban más rendszer szerint osztották a pontokat, ezért fordulhatott elő, hogy az osztrák egy fél egységet vert rá riválisára. A pontrendszer változásairól egy korábbi összeállításunkban olvashatnak bővebben.

A "Patkány" és a "Professzor"

Lauda még egy évet töltött a Forma-1-ben, 1985-ben egyetlen győzelmet szerzett, és mindössze tizennégy pontot gyűjtve a tizedik lett a bajnokságban, míg Prost világbajnok lett. Az osztrák tizenegy (!) alkalommal esett ki versenyről abban a szezonban. Utoljára a Holland Nagydíjon állhatott a dobogó legfelső fokán, a szezon végén pedig másodszor is befejezte pályafutását a királykategóriában, ezúttal végleg, habár a sorozattól, a paddocktól nem tudott teljesen elszakadni.

A Forma-1 után visszatért a Lauda Airhez, amelynek ügyei intézése mellett korábbi csapatánál, a Ferrarinál is állást vállalt. Luca di Montezemolo ugyanis 1992-től több éven át tanácsadóként alkalmazta a maranellóiak korábbi kétszeres világbajnokát.

A Jaguar csapatfőnökeként elkerülték a sikerek

2002-ben tesztelte is a Jaguart

1999-ben légitársasága teljes egészében az Austrian Airlines tulajdonába került, Lauda pedig csapatfőnökként tért vissza a Forma-1-be. A szériában a Jaguar istálló alkalmazta, az osztrák 2001-ben és 2002-ben igazgatta a nem túl sikeres alakulatot. A háromszoros világbajnok sem tudott azonban csodát tenni, és az istálló 2001-ben kilenc pontot gyűjtve a nyolcadik, míg egy évvel később nyolc egységgel a hetedik helyen végzett a konstruktőrök versenyében. Miután a Jaguartól távoznia kellett, Lauda 2003 végén egy új légitársaságot indított el, amely a Niki nevet kapta. Az osztrák sikeres pilótavizsgát is tett, és nem ritka, hogy maga vezeti az azóta is működő társaság gépeit.

Lauda kisgyerekként az iskolában nem tartozott a jó tanulók közé, ennek ellenére Forma-1-es pályafutása alatt kiválóan megtanult angolul, a Ferrarinál töltött évek alatt pedig az olasz nyelvet is nagyszerűen elsajátította. Jellegzetes kiálló fogai miatt a szériában elnevezték őt Patkánynak, de gyakran a szuper jelzőt is odabiggyesztették beceneve elé. Az osztrák négy könyvet is írt karrierje során, az első 1975-ben jelent meg, éppen abban az évben, amikor első világbajnoki trófeáját szerezte meg a szériában. A könyv a The Art and Science of Grand Prix Driving (A Forma-1-es vezetés művészete és tudománya) címet kapta. 1978-ban adták ki egy újabb könyvét, amely a Ferrarinál töltött éveiről szólt, hat évvel később pedig a Forma-1 turbókorszakáról írt. Lauda később saját élettörténetét is megírta, a Meine Story (Az én történetem) 1986-ban került a boltok polcaira.

Ami Lauda magánéletét illeti, 1991-ben vált el feleségétől, Marlene-től, akivel két fiuk született, Lukas és Mathias. A most 28 éves Mathias egyébként apja nyomdokaiba lépett, és maga is autóversenyző lett, menedzsere pedig nem más, mint két évvel idősebb bátyja. A kis Lauda 2005-ben a GP2-ben 21. lett, majd 2006-tól a német túraautó-bajnokságban indult, de a 2005-2006-os szezonban tagja volt Ausztria A1GP csapatának is. A háromszoros világbajnok fia 2008-ban a Speedcar sorozatban is megmérettette magát.

Laudának szenvedélye a repülés

Niki Lauda 2008 nyarán a legnagyobb titokban újra megnősült, és feleségül vette 30 évvel fiatalabb élettársát, Birgit Wetzingert, aki néhány évvel korábban az egyik veséjét adta az F1-es legendának. Lauda az esküvő hírének nyilvánosságra kerülése után nem sokat árult el a korábban légikísérőként dolgozó hölgyről, mindössze annyit mondott róla, hogy nélküle már nem élne.

Lauda már több mint tíz éve dolgozik kommentátorként a német RTL televíziónál, véleményét, gyakran cinikus megjegyzéseit sokszor idézik a nemzetközi sajtóban. Az osztrák három világbajnoki címe mellett több díjat is átvehetett pályafutása során, 1977-ben Ausztriában az év sportolója lett, 1984-ben pedig elnyerte az Autosport legjobb versenyzőjének járó elismerését. A BRDC 1975-ben őt választotta a legjobb nemzetközi sofőrnek, 2008-ban pedig az ESPN minden idők legjobb pilótáit összesítő listáján a 22. helyre került. Az osztrákról úgy tartják, hogy az egyik legjobb tesztpilóta volt a Forma-1-ben, hiszen gyakran töltött hosszú órákat azzal, hogy finomítson autójának teljesítményén.

Lauda közel negyven évvel ezelőtt fizetett azért, hogy Forma-1-es versenyző legyen, néhány évvel később azonban majdnem az életével fizetett ezért a szenvedélyért. 1976-ban újjászületett, és óriási mentális erőről és bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor úgy döntött, folytatja F1-es pályafutását. A mindig tömören és lényegretörően nyilatkozó osztrák népszerű volt a paddockban humora miatt is. Könyörtelen elszántságának köszönhetően három világbajnoki címet szerezve örökre beírta magát a sportág történelmébe, 2009-ben már a hatvanadik születésnapját ünnepli.


Niki Lauda Forma-1-es statisztikája: