Schumacher újult erővel vágott neki az 1997-es idénynek. A kétszeres világbajnok érezte, 1979 után esélye lehet az élre repíteni a Ferrarit, azonban az utolsó versenyen hatalmas butaságot csinált, amiért kizárással jutalmazták.
1997-ben újult erővel vághatott bele a versenyfutásba, bízott az autóban - melynek színe valamilyen kideríthetetlen okból egy árnyalattal világosabb lett, mint a megszokott Ferrari szín -,az előérzetnek megvolt az alapja. Kijelentette, amit előtte egyetlen Ferrari-pilóta sem mert: hogy a fioranói tesztpálya keskeny és rövid, alkalmatlan a komoly tesztre. Todt intézkedett és hozzákezdtek a tesztpálya átépítéséhez! Sőt, egy mesterséges bukkanót is készítettek rá, ahol a kerékfelfüggesztést tehették próbára. Nyilvánosságra hozták, hogy 3 éves programban bíznak, eszerint 1998-ban megnyerhetik a világbajnokságot.
Egy-két hétig billegett Irvine alatt a sámli. A tavalyi évben szerzett tizenegy vb-pontja elég szerényen festett a bizonyítványban. Schumi viszont kiállt mellette, dicsérte, és hangsúlyozta, Irvine-nak éppen őmiatta alig volt alkalma tesztelni. Ha idén mindkettejüknek saját tartalékautója lesz, akkor Eddie-nek is sokkal több pont kerül a batyujába. (Pontosan így történt)
Jacques Villeneuve és Michael Schumacher párbajáról szólt ez az év. Érdekes volt, hogy nem egyszerűen győzelmekben haladtak előre, néha csak egyéb helyezéseket értek el, de ők ketten voltak azok, akik minden futamon mutatták magukat. Jól ment balesetéig Panis, Frentzennek is voltak nagy pillanatai, felfedezték Trullit, Fisichellát és Ralf Schumachert, akiről azt mondta a bátyja: "Higgyék el, több idő kell neki, korai még a Forma-1-be hozni". Soha nem tudjuk meg, hogy ezt saját érdekében, vagy az öcsiében nyilatkozta.
Melbourneben a 2. helyet kitaktikázta Frentzen elől, de az hajrába kezdett, és hozta vissza a másodperceket. Schumi ekkor figyelemreméltó előrelátásról tett tanúbizonyságot: feladta azt a 2. helyet, amiért annyit kockáztatott, egyszerűen nem bírták kerekei a további terhelést, kiment új gumikért, ezzel a 3. helyre csúszott vissza. Az erőlködő Frentzen néhány körrel később (fékdob hibával) kiesett, a gondos Schumi visszakapta a 2. helyet.
Brazília is tanulságos volt, mert Schumacher elragadtatta magát a riporterek előtt. A rajtot egy kis kakaskodás után megismételték, (Villeneuve és Schumacher jöttek az első sorból). A kanadai ezt nyilatkozta később: "Primitív hibát vétettem, kisodródtam. Szerencsére öt perc szünetet rendeltek el, így kidobálhattam a kavicsokat a fülkéből. Eléggé offenzív stílusban vezettem, mert nem tudtam, hogy Michael hányszor fog kimenni cserélni." Ezután Schumachert kérdezték, így felelt: "Nem lehetek elégedett az 5. hellyel, amikor a másodikról startoltam. Fő gondom a gyorsan kopó gumi volt" Riporter: Ez volt a maximum amit a kocsiból kihozhatott? Schumacher, arrogánsan: "Nem, nem, tudja ellazsáltam közben vagy két percet!" Schumi jól tudta, hogy legfeljebb 3. vagy 4. lehetett volna, de beragadt a lekörözendő Hill mögé, aki Bergert is alaposan felidegesítette. Gerhard váltig állította, ez a felesleges pimaszkodás ma a győzelmébe került.
Argentínában az első kanyarban Barrichello megcsúszott, keresztbe fordult Schumi előtt. A szabályok értelmében le kellett volna inteni a futamot, mert a roncsok ott maradtak a pályán. Schumi már futott vissza a tartalékautóért, amikor megtudta, nem állították le a versenyt. A partra került még rajta kívül Barrichello, Coulthard és Salo. A górék inkább beküldték a safety-cart, így elvettek tőlük egy jogos második lehetőséget. Így állt a bajnokság ekkor: Villeneuve 20 pont - Coulthard 10 pont - Berger 10 pont - Hakkinen 9 pont - M.Schumacher 8 pont (stb.)
Imolában eljött végre Frentzen napja, a Williams színeiben első győzelmét aratta, Schumi még örülhetett is a második helynek, amihez kétségkívül kellett Villeneuve kiesése. Jellemző motívum volt a Monacói Grand Prix. Brilliáns rajt után az esőben egyre növelte előnyét, nagyjából 3 (!) másodperccel körönként. Frankl András meg is jegyezte, egészen fantasztikus, hogy milyen reflexei vannak! A biztos fölény megszerzése után - teljesen váratlanul kijött a ritmusából, vagy a fékek nem fogtak a megszokott módon - a jobbos St. Devote-nál túl nagynak ítélte meg a sebességét, nem akart a falhoz érni, ezért inkább kifelé kormányzott, balra, a menekülősávba. Egy pillanatra megállt, de ügyelt, hogy a motor ne fulladjon le, oldalra pillantott hogy megvan-e a kellő hely, egyesbe kapcsolt, és megfordította a kocsit, majd visszaállt a versenybe. Visszatért a pályára, hogy győzzön.
(Érdekes, hogy a későbbiekben is nagy győzelmei napján lesz egy kritikus manőver, egy kicsúszás). A nap másik emlékezetes pillanata a célbafutásé volt. A két órás időhatár felé tartott a verseny, Schumacher megkezdett egy kört, amikor még több mint 3 perc volt hátra a leintésig. Menet közben egyre jobban lelassított, ez igazán érdekes volt, a Rascasse vendéglőnél szinte megállt. Az lett volna csak komikusabb, ha szeme elé emeli kezét, és megnézi a karóráját - ezek a pillanatok szinte sugallták az ilyen következtetéseket - persze a műszerfalon nézhette a múló másodperceket. A dolog nem volt ilyen egyszerű, nemcsak a maximális időhatár szabott neki korlátot, hanem a minimális is. (Mindannyian tudjuk, hogy van egy szabály, miszerint ha valakinek az utolsó köre több mint kétszer annyi időt vesz igénybe, mint a győztes leggyorsabb köre, akkor az a köre nem számít be! Esetünkben ez azt jelentette, hogy ha ő az utolsó körét nem teljesíti 3'46.63-on belül, akkor azt a körét nem számolják be, és Barrichello nyer!) Nos, a német 5.6 másodperccel a kétórás határ után hajtott át a célon, kicentizve a biztos győzelmet, egy újabb kört sem kockáztatva.
2.rész
A kanadai futamon szerencséje volt Schuminak. A legjobb taktikával futó Coulthard (csak 1-szer akart kimenni tankolni, sőt Bridgestone-jai jól bírták a hosszabb menetet) egyetlen tervezett kerékcseréjénél lefulladt a Mercedes motor. Csaknem egy kört vesztett, eközben Panis belefúródott a korlátba, lába tört, a Ligier-Mugen roncsai miatt bejött a safety car, aztán pár perc múlva a piros zászlót láthattuk, it's the end. Schumacher volt az élen, őt hozták ki győztesnek. A bajnoki tabella ezt mutatta: M.Schumacher 37 pont - Villeneuve 30 pont - Panis 15 pont - Irvine 14 pont - Frentzen 13 pont - Alesi 13 pont (stb.)
A francia verseny előtti edzés demonstrált valamit, amit csak kevesen vettek észre: a magny-coursi pálya eredendően kétféle. Az első rész igen gyors, majd hirtelen következik egy istentelen jobbos sarok, és a pálya szelíd lankák között kanyarog tova, szépen megrajzolt ívekkel. Az egyenes szakaszon többen is kihasználták a Ferrarinál nagyobb motorerőt, Ralf Schumacher 2 tizeddel, Fisichella 3 tizeddel volt gyorsabb az egyenes végénél, a részideje alapján mint M.Schumacher. De következett a technikás rész, amit Michael mindenkinél gyorsabban teljesített, nemcsak behozta hátrányát, hanem előnyt kovácsolt a gyors kanyarokban, és amikor befejezte a kört a stopperek kérlelhetetlenül kimutatták fölényét.
A versenyen fenyegetett az eső, a sötét felhők alatt mégis száraz volt az út. Az első óra után viszont meglepő hirtelenséggel zápor zúdult a pályára. Schumi slick gumikkal ment az élen. Nem cserélte ki azokat, várt, hogy Frentzen mit tesz mögötte. Heinz-Harald nem tudta csökkenteni hátrányát, ezért a kerpeninek megfelelt ez a helyzet, mert közben fogytak a körök. De: hirtelen kifutott az útról, a biztos siker kapujában. Nála ez jó ómen: visszatért a pályára, hogy győzzön.
Következett a brit nagydíj, ahol remekül feküdt a Ferrari, megfutotta a leggyorsabb kört, de nem ért célba. Németországban és Magyarországon nem volt esélye, befutott a célba, gyűjtögetve a pontokat, vészesen közeledett az elszámolás. Ezt mutatta a vb ponttáblázata: M.Schumacher 56 pont - Villeneuve 53 pont - Alesi 22 pont - Berger 20 pont - Frentzen 19 pont - (stb.)
Belgium: a versenyt a safety-car mögött kezdték, amolyan Cartos stílusban. Schumi intermediate (átmeneti) gumival indult, arra számítva, hogy az eső eláll, s a felszáradó pályán előnyhöz jut. Ez nagyszerű választásnak bizonyult. A többiek sorban kezdtek ráébredni, hogy le kellene cserélni a gumikat. Ez volt a siker receptje Schumacher esetében, aki kedvenc pályáján bízva magában el mert indulni egy átmeneti gumival, vállalva és tudva, hogy azzal esőben is tűrhetően tud haladni, ha pedig szárad, a nyomvonalon előnyhöz juthat. Ez a fajta önbizalom nincs meg a többiekben, nem állítanak maguk elé ilyen magas mércét. Schumi önmagát is sarkalja. Ebben is rejlik gyorsasága. Nézzük meg részletesebben a verseny első 15 körét, ahol eldőlt a győzelem sorsa. A rajtfelállás ez volt: 1. Villeneuve - 2. Alesi - 3. M.Schumacher - 4. Fisichella - 5. Hakkinen - 6. R.Schumacher.
Esett az eső. A safety car felvezette a türelmetlen csapatot, megtettek egy kört, aztán még egy lassú kört mentek, és amikor harmadszor a Bus-stop sikánhoz értek, a Safety car kiment előlük, ráléphettek a gázra... Schumi az első gyors körben visszafogta magát, megfigyelte a pálya állapotát, csak tájékozódott, információkat gyűjtött. Aztán nekidurálta magát, könyörtelenül meglódult előre. Mögüle folyamatosan mentek ki gumit cserélni, de az is megfigyelhető, hogy amúgy is körönként több másodperccel növelte előnyét.
- Schumi később fékezett a La Source-nál, belül megelőzte Alesit. Majd felmentek a fennsíkra, felzárkózott Villeneuve mögé, és lefelé menet kielőzte. Átvette a vezetést, nézzük a csak a következő körátmeneteket, és még inkább az időkülönbségeket!
A táv 1/3 részénél a ferraris német előnye tehát tetemessé vált, 41 másodperc előnye volt, egy biztos győzelmet alapozott meg 15 kör alatt! Innen már sima ügy volt számára a győzelem, életében a 26., és még csak a 96. versenyénél tartott.
3.rész
A gyors monzai pályán nem termett babér se a Ferrarinak, se a Williamsnek. Villeneuve megelőzte Schumachert, egy ponttal csökkentette hátrányát. (Nem volt az olyan unalmas futam, amilyennek a riporterek nevezték, ők a fülkében ülnek, befalazva, szendvics és titkos sör mellett, csak morzsákat kapnak a valóságból, amiből aztán sokféleképpen lehet következtetni, csak hitelesen nem). Méghogy unalmas a verseny, mert nincs előzés?!
Óriási volt a harc! Nem a méterekért, hanem a centiméterekért is küzdeni kell! A kanadai és a német vért izzadt azokért az 1-2 pontokért! Ilyenkor nem lehet hibázni, ami még belefér máshol, az Monzában nem, egy melléváltás, és máris megelőznek... Elméletem szerint az aktuális világelső csapatot sosem a motorerő emeli a többiek fölé, hanem az aerodinamikai fölény, maga a szerkezeti egység + az oda szerződtetett jobb versenyzők. Mert a kanyarokban nyernek igen sokat. Ezért lehetett partiban a Jordan éveken át (csak Hockenheimben és Monzában!) a potenciális győztes Williamssel vagy a Ferrarival. Monzában vannak a legszorosabb edzésidők, annak ellenére, hogy 5.8 km hosszú a pálya, ott van legközelebb a végboly az élbolyhoz. Oda egyszerűbb beállítani az autót, mint mondjuk a Hungaroringre, mindjárt nincsenek akkora fölényben a nagy csapatok. A légellenállás negatív komponense leszorítóerőként szolgál.
Az osztrák futam érdekes fejezete a történetnek, a motornyüvő Zeltwegből egy szűk, kissé jellegtelen pályát hasítottak ki, megfelelve az új igényeknek. Ezt a versenyt sokan megnyerhették volna. Jól ment Hakkinen, vezetett Trulli, de végül is Villeneuve örökölte a nagy lehetőséget. Schumi verseny közben elment Frentzent mellett, majd kisvártatva büntetést kapott, mert a sárga zászló hatálya alatt tette a menővert. Tiltakozott, hogy nem látta a zászlót, amit természetesen nem vettek figyelembe, pedig elképzelhető, hogy valóban nem látta a jelzést, mert azt a külső íven álló pályabíró akkor lengette meg, amikor már elkezdte az előzést, és így maga Frentzen autója takarta a zászlót.
Persze azt bárki állíthatja, hogy nem látta, ezért ezt a védekezést figyelmen kívül hagyták. Schumi nagy erőfeszítések árán, kockáztatva zárkózott fel a 6. helyre, így maradt egyetlen pont előnye a tabellán. Azt nem lehetett bebizonyítani, hogy Schumi nem láthatta a jelzést. De ha szándékosan szabálytalankodott Schumacher, akkor beépített volna a csapat számára egy kis kijelzőt, amely figyelmezteti, ha a pályán zászlójelzés lép hatályba? A Ferrari beépítette, mert ezáltal elkerülhető lett egy efféle félreértés...
4.rész
A luxemburgi futam rajtbalesetet hozott. Hakkinen kivívta első pole-pozícióját, Villeneuve következett mögötte, a 2. sorban Frentzen és Fisichella, a 3. sorban M.Schumacher és Coulthard várakozott. A skót volt a kulcsfigura, nagyszerűen rajtolt. Miközben M.Schumacher Fisichellát próbálta legyorsulni, közöttük előretört Coulthard. Elszánt manővere láttán Schumi picit irányt változtatott, mintsem balesetbe kerüljön. Ez a bizonytalanság elég volt, hogy öccse utolérje, majd elévágjon, ezzel a manőverrel a peremre szorítva Fisichellát, akit nem engedtek vissza, hogy megfelelő szögben kezdje a nyitókanyart. Autója megpattant a szegélyen, nekikoccant a kis Schumi kocsijának, az megtaszította a nagy Schumi autóját. Michael a homokágyba kényszerült, és csak a 10. helyre tudott versenybe állni.
Két kört megtett, aztán a boxba vitte kocsiját, és lemondó legyintéssel feladta a versenyt. Ez fordulópont lett, mert Villeneuve győzött, és 9 pontos, meghatározó előnyhöz jutott, miközben már csak két verseny volt hátra. A verseny előtt túlbuzgó személyek kérvényt nyújtottak be a helyi püspöknek, hogy ugyan már avassák szentté Schumachert. A komolyság minden alapját nélkülöző eset, mint aznapi érdekes színfolt hamar feledésbe merült, de ugyanezek az emberek néhány nappal később bűnösnek fogják nevezni, aki eldobja a Ferrari vb-címét, a pokolba fogják kívánni Michael Schumachert...
Következett a Japán Nagydíj, ami előtt a FIA nyilvánosságra hozta: Villeneuve ismételten sárga zászló mellett előzött, ezért egy futamtól el kell tiltani! (Ő miért nem kapott érte azonnal büntetést, mint Schumacher? Mi alapján döntötték el, hogy a kanadai szabálytalan volt? Egyszerre csak kijelentették, hogy másodszor is megsértette a szabályt, anélkül, hogy az elsőről bármit is halhattunk volna...) Ez arra volt jó, hogy Suzukában Schumacher kiegyenlíthesse hátrányát, és az utolsó futamon dőljön el a vb-cím. Csakhogy a Williams tanácsosai kisütötték, hogy fellebbezni kell, mert az halasztó hatállyal van az eltiltásra. Ennek fényében elindulhatott a kanadai a japán futamon, de abban a tudatban, hogy az esetleges eredményét el fogják törölni. Ez meg is látszott aznapi teljesítményén, a végső 5. helyen. Hiszen Villeneuve számára nem volt tét, mindössze annyi, hogy lehetőleg minél kevesebb pontot szerezzen a német. A versenyre is ennek ismeretében dolgozott ki taktikát. Megpróbálta lefogni Schumit, hogy minél többen zárkózzanak fel rá hátulról. Ez néhány kör után azt eredményezte, hogy a kanadai mögött valóságos konvoj alakult ki. A Ferrari boxban látták, hogy ez kedvezőtlen számukra, tehát kidolgoztak egy másik módszert, melyben főszerephez jutott Irvine. Az ír pilóta kívülről előzve átvette a vezetést, ami nagyszerű manőver volt, de egyben könnyed is, hiszen Villeneuve azzal volt elfoglalva, hogy Schumacher elől zárja a kifékezési helyet. A kanadai sokkal lassabban ment azon a szakaszon, mint ott lehetne. Irvine tempója jól mutatta, hogy mit tudott volna autózni a Villeneuve mögötti csapat, ha szabad előttük a pálya!
Irvine óriási teljesítményét (körönként több másodperccel növekedő előny) több helyen méltatták, én nem vagyok erről meggyőződve. Egyrészt soha nem tudta ezt megismételni, tehát lehetett véletlen is, másrészt abból fakadt, hogy Villeneuve taktikusan visszafogta a többieket. Ezt bizonyítja még, hogy a Sauber és a Minardi autók is teljesen felzárkóztak az élbolyhoz, amire még nem volt példa. A versenyt végül megnyerte Schumacher, (1 pontra csökkentette hátrányát) bár Frentzen egy késői ádáz rohamot indított ellene, számomra ez mutatta, hogy mit tudott volna menni a Williams (Villeneuve-el) ezen a napon. Jacques tisztában volt azzal, hogy ezt az egy eredményét úgysem számítják be, érthetően nem akarta bőrét kockáztatni.
A következőkben a Williams visszavonta fellebbezését, veszni hagyta a kanadai pilóta suzukai 5. helyét, és az érte járó 2 pontot, viszont ennek következtében Schumi került egy pont előnybe.
5.rész
Jerezbe utazott a cirkusz, a tizenhetedik futamra, amelyet Európa Nagydíjáért futottak, de elsősorban az 1997-es világbajnoki címért. Kinyomtatták a piros füzeteket, amelyeknek a német (Schumacher) diadal, az olasz (Ferrari) diadal, a nagy pénz dicsőségét kellett (volna) hirdetniük. Minden vörös-párti ember, rajongó, szakember viselkedésén nyomot hagyott az Esély, a Lehetőség, (Ferrarival versenyző utoljára 1979-ben nyert világbajnokságot), hogy a szemük láttára lezárul egy korszak, és új kezdődik.
A várakozás mindent felülmúlt Csizmaországban (ahogy majd 98-ban és 99-ben is az utolsó futamot megelőzően) a szentimentalizmust szenvedéllyé, majd idegességgé transzformáló olaszok rengeteg pénzt költöttek el kisebb-nagyobb csoportokba (olykor hordákba) verődve olyan szórakozóhelyeken, ahol nyilvánosan lehetett tv-t nézni. Aki öngyilkos akart lenni, de nem volt hozzá saját bátorsága, csak be kellett mennie egy ilyen kocsmába, és egyszerűen átkapcsolni a tévét egy másik csatornára.
A pálya helyszínén nemcsak hőhullámok hömpölyögtek a beton felett, az egyszerű emberekbe szorult drukk vasmarokként tartotta szorításában Jerezt. Villeneuve látnoki képességekkel kijelentette: "Nem örülök, hogy ő vezeti a pontversenyt, mert akkor az is elég neki, ha összeütközünk." Az időmérő edzés fokozta a verseny jelentőségét, először a világbajnokság történetében (ezredmásodpercre pontosan!) egyforma időt futott Villeneuve, M.Schumi és Frentzen.
A start után Schumi előrerohant, az ő dolga "mindössze" annyi volt, hogy fusson célba Villeneuve előtt, és akkor megnyeri a világbajnokságot. Ez a lehetőség már túlmutatott a Terven, amely szerint 98-ban lesz először esélyük a címre. Schumacher 97-es eredményessége előrehozta ezt a programot egy teljes évvel.
Az első kerékcserék után Schumi vezetett 4 mp körüli időkkel Villeneuve előtt. Ez a különbség hirtelen felére lecsökkent, majd teljesen megszűnt, a lefelé meneti egyenes legvégén Villeneuve "kilépett" a német szélárnyékából, és megcélozta a belső sarkot. Lehetett látni, hogy a kanadai végig milyen óvatos, volt helye a manőverhez, de bebiztosítva magát egyik kerekével egészen a peremig letért. Ez sem volt elég, mert Schumi elzárva az előzés lehetőségét, és megakadályozva Villeneuve szándékát, rákormányozta az autóját ellenfeléére. A ferraris ezt úgy tette, hogy eközben a versenyvonalon maradt, tehát fenn tudta tartani a versenybaleset látszatát. Minden más helyzetben ez versenybalesetnek minősült volna, kísértetiesen hasonlított arra, amikor egy lekörözendő pilóta rácsukja a kaput a körelőnyben lévőre, mert pl. nem nézett tükörbe.
Schumi esetében (és a tét tudtában) biztosak lehetünk benne, hogy figyelte a kanadait, tehát a tükörben látta a támadást. Hirtelen elhatározásból elvágta az előzés lehetőségét, ezzel lehetővé téve, hogy egy baleset következtében (akár mindkettejük kiesése árán) megvédje pozícióját. Erre láttunk már példákat korábban is (csak egy 1994 Silverstone: Hakkinen-Barrichello), amikor inkább ütközik a versenyző, mintsem elengedje a másikat. Ebben a helyzetben a VB-CÍM sorsa forgott kockán, és ez megváltoztatta a dolgokat. Schumi kiesett, Villeneuve tovább tudott menni, és kiengedve markából a futamgyőzelmet biztos harmadikként átvette a tabellaelsőséget a végső, mindent eldöntő összeadás előtt. A Ferrari hívei támadták Schumachert, amiért eldobta a világbajnoki címet, csak azt felejtették el, hogy Schumacher nélkül még éveken át annak a közelébe sem jutottak volna. A sajtó is felkapta az ügyet, megint a Schumacher. Nocsak, Nocsak.
A baleset után kiszállt a megfeneklett Ferrariból, elsétált a védősávig, meg-megállt visszanézett a pályára, Villeneuve után. Leizzadtan, szálfaegyenes tartást erőltetve magára állt, tudta, hogy a kamerák őt keresik, a testbeszédét próbálják megörökíteni. Megpróbált uralkodni az érzelmein, de nem sikerült, az erőltetett arckifejezése egy végsőkig zavarban lévő, kellemetlen közérzetű embert takart.
Schumachert berendelték egy rázós ügyben, aminek fő kérdése az volt, hogy joga van-e valakinek indíték alapon balesetet okoznia? A korábbi Senna-Prost és Prost-Senna ütközések után a közvélemény szinte követelte, hogy hozzanak már valamiféle szabályt, ami egyszer s mindenkorra elveszi a versenyzők kedvét a kiszámítottan kezdeményezett ütközésektől. Tartani lehetett attól, hogy brutálisan súlyos lesz a büntetés. Ha ugyanis egy bizottságnak lehetősége van ítélkezni valaki felett, annál szigorúbbak lesznek, minél fontosabb személyről van szó, mert példát akarnak statuálni.
Ez a politika már létezett az inkvizíció korában is. Egyesek követelték, hogy tiltsák el Schumachert a Forma-1-ből, vagy legalább néhány versenytől. A FIA bírái bár mindig elfogultak, nem hülyék. Tudták, hogy mindenki tévedhet és hibázhat, és nem meszelték el egy életre azt a versenyzőt, akit teljesítménye a sportág egyik legnagyobb alakjává emelt. Ehelyett utólag kizárták az 1997-es világbajnokság végeredményéből. A szkeptikusok nógatták a fejüket, mondván: Schumachertől azt a második helyet vették el, amit ő maga sem viselt el szívesen. A versenyző eleget téve Montezemolo utasításának, nyilvános bűnbocsánatot gyakorolt, és kijelentette, hogy nagyon várja már az új szezont. Nézzük, mit nyilatkoztak a legközelebbi "hozzátartozók" a Ferrarinál.
Lauda: "Schumacher a döntő futamig semmilyen hibát nem vétett, ezért ostobaság tőle elvenni a szabályosan megszerzett pontokat. Különben is, ő kiesett, a kanadai pedig világbajnok lett, tehát az Úr igazságot szolgáltatott."
Montezemolo: "Brutálisan súlyos a döntés, de el kell fogadnunk! Michael az utóbbi napokban nagyon pocsékul érezte magát."
A zsurnaliszták meg voltak győződve arról, hogy amikor az ominózus esetet tárgyalták a FIA bizottsági ülésén, példátlan módon lóvá tették a világot. Elfogadták Schumacher azon magyarázatát, miszerint nem szándékosan, hanem ösztönösen kanyarodott be, hogy védekezzen az előzés ellen. De akkor meg miért kellett megbüntetni?
Az 1997-es vb végeredménye:
1. Villeneuve Williams 81 pont 2. Frentzen Williams 42 pont 3. Coulthard McLaren 36 pont 4. Alesi Benetton 36 pont 5. Berger Benetton 27 pont 6. Hakkinen McLaren 27 pont
AJÁNLOM AZ OLDALT
