Ralf Schumacher ötszörös világbajnok bátyjáról, Michaelrõl
Bild, 2002. július
A Forma-1 gyors. De a Forma-1 semmi a bátyámhoz képest. Õ még gyorsabb...
Õrület - tényleg! Michael ötszörös világbajnok. Ötszörös! Természetesen ha manapság hallom ezt, akkor már majdnem hétköznapi dolognak tûnik. De ha belegondolok, akkor hihetetlen.
Még mindig emlékszem milyen volt az, amikor inkább a gokartjainkon dolgoztunk, ahelyett, hogy a házi feladatunkat csináltuk volna. Ha akkor valaki azt mondta volna, hogy a bátyám ötszörös világbajnok lesz, akkor azt hittük volna, hogy az illetõ megõrült.
De valahol mégis hittük, hogy megcsinálhatja...
Különösen Michael. Oké, rengeteget írtak már róla. De azt a majdnem embertelen ambiciót, azt a mindent elsöprõ odafigyelést, amely a mindennapi munkáját jellemzi, nem sokat emlegették.
Pedig pontosan ez az, ami a testvéremet sikeressé tette. Õszintén: ezek azok a képességek, amiért néha irigyelem õt.
Sosem telik be a motorok zajával, a benzingõz szagával. A kezdetekben Michael titokban a gokartját szerelte egész éjjel. Meggyõzõdése volt, hogy valahol még megbújhat benne néhány lóerõ. És magát tekintette a kiválasztottnak arra, hogy megtalálja ezt az extra lóerõt.
Michael megszállott volt. De ez tette sikeressé. Úgy hiszem, már akkor tudta: a tehetség sokat ér, de az önmagában még nem minden.
Amikor én haza mentem az elsõ iskolai napom után 1982. szeptemberében, Michaelnek már több, mint 50 trófeája volt gokartban. Akkor tizenkét éves volt - de már hét éve versenyzett gokarttal.
Akkoriban õ volt a példaképem természetesen. Olyan nagy gokartversenyzõ akartam lenni, mint õ, olyan gyors akartam lenni, olyan sok trófeát akartam, mint amennyi neki volt. Tulajdonképpen többet akartam.
De én voltam a kis testvér. És állandóan azt kellett hallgatnom: "Fejezd be az iskolát és utána csinálhatod azt, amit Michael."
A testvérem volt az, aki a legtöbbet támogatott engem. Még akkor is, amikor már magasabb osztályokban versenyzett, Michael mindig a rendelkezésemre állt. Szerelõként, motivátorként, szervezõként.
Akkoriban néha úgy gondoltam rá, mint "Mr. Mindentudóra", néha direkt az ellenkezõjét csináltam annak, amit tanácsolt.
De valójában hálás voltam neki. Még mindig emlékszem arra, hogy szorítottam neki a tévé elõtt, amikor az elsõ F1-es versenyeit futotta. Akkor én 16 éves voltam. Megkövülten és libabbõrösen ültem a kanapén és nem szóltam egy szót sem több, mint egy órán keresztül. Büszke voltam rá. És persze irigy is. De azt hiszem ez teljesen normális testvérek között.
1997-ben hirtelen én is a F1-ben találtam magam. Azon a nyáron két lány jött oda hozzám egy kávézóban: "Te vagy Michael Schumacher testvére? Kaphatunk egy autogramot tõled?" Természetesen adtam nekik - és ekkor azt mondták köszönetképpen: "Félretesszük arra az esetre, ha esetleg te is híres leszel." Nagyon vicces!
Michael és én már öt éve versenyzünk együtt a F1-ben. Néha, amikor egyedül vagyunk, csak ránézünk egymásra - és elkezdünk nevetni. Olyankor észrevesszük, hogy nem álmodunk.
Gratulálok testvér!
Ralf Schumacher |