1982. május 8-án nyolc perccel a Belga Nagydíj időmérő edzésének vége
előtt a mindig a maximumra törekvő Gilles Villeneuve egy utolsó nagy rohamra
indult, hogy megszerezze a pole pozíciót. Ha nem tette volna, most nem írnánk
róla, ugyanis a klasszis számára a 25 évvel ezelőtti száguldás végzetesnek
bizonyult.
Gilles Villeneuve a Forma-1 lassan 60 éve íródó történetének egyik legnagyobb
alakja volt, még akkor is, ha a neve nem szerepel a világbajnokok listáján,
elszántságával és küzdeni tudásával viszont rengeteg hívet szerzett magának.
A kanadai pilóta nem ismert lehetetlent. Megrongálódott, olykor csak három
keréken futó versenyautóval sem volt hajlandó feladni a küzdelmet, még ekkor is
tövig nyomta a gázt. Nem a pontokra utazott, hanem mindig a győzelemre
törekedett.
Ha lehetősége nyílt az előzésre, nem teketeóriázott,
belevágott a manőverbe. Inkább a kavicságyban végezte, de úgy nem akart
befejezni egyetlen futamot sem, hogy meg ne próbálta volna megszerezni a
győzelmet. De ugyanez igaz volt az időmérő edzésekre is.
Villeneuve az
1977-es szezonban huszonhét évesen mutatkozott be a Forma-1-ben, a McLaren
istálló színeiben. A sors iróniája, hogy a kanadai első csapattársa az a Jochen
Mass volt, aki öt évvel később a vesztét okozta.
A McLarentől Enzo
Ferrari külön kérésére már egy szezon után átszerződött az olaszokhoz, ahol
rövid, ám legalább annyira tartalmas karriert futott be.
Igaz, hogy
pályafutása alatt mindössze hat futamgyőzelmet könyvelhetett el, de
utánozhatatlan vezetési stílusával - amely leginkább a ralisokéra emlékeztetett-
és elszántságával hamar a szurkolók szívébe lopta magát.
Legnagyobb
sikerét akkor könyvelhette el, amikor az 1979-es szezon végén csapattársa, Jody
Scheckter mögött világbajnoki ezüstérmet szerzett a Ferrarival. Hátránya
mindössze egy pont volt a dél-amerikaival szemben, de a teljes történethez az is
hozzátartozik, hogy abban az évben Scheckter volt a Ferrari kedvezményezett
versenyzője, ám szezon közben többször is bebizonyosodott, hogy Villeneuve
könnyedén meg tudná verni márkatársát is.
De a rajongók főként azért
imádták, mert a pályán könyörületlen volt, és ellenfeleit is nagy csatára
késztette. A legemlékezetesebb párharcát Rene Arnoux-val vívta 1979-ben. A
hajmeresztő manőverekkel tarkított csata örökké felejthetetlen marad.
Gilles Villeneuve korszakának legnagyobb klasszisai közé emelkedett, és
nem az volt a kérdés, hogy világbajnok lesz-e, hanem az, hogy hányszor. Az
1982-es évnek nagy esélyesként vágott neki, ám a sors más forgatókönyvet
írt…
Villeneuve csatája Arnoux ellen:
Elszántsága, mindenáron győzni akarása miatt imádták, de pont ez okozta a
vesztét is. Azon a bizonyos májusi napon nem csak szokásos fanatizmusa
vezérelte, de görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy megleckéztesse csapattársát,
Didier Pironit, aki két héttel korábban csúnyán kibabrált vele.
Az 1982-es szezonban a Ferrari elsőszámú versenyzője Gilles
Villeneuve volt, így márkatársának őt kellett támogatnia. A francia pilóta az
Olasz Nagydíjon, Imolában azonban megszegve a megállapodást és a
csapatutasítást, az utolsó körben az addig élen álló Villeneuve elé vágott, és
megnyerte a futamot.
Ezek után nem csoda, ha a kanadai megorrolt
Pieronira, és vissza akart vágni neki, persze a pályán. Erre két héttel később,
Zolderben volt lehetősége, a Belga Nagydíjon. Az időmérőn azonban ismét a
franciának jött ki jobban a lépés, aki nem sokkal a kvalifikáció vége előtt két
hellyel a kanadai előtt tanyázott. Villeneuve természetesen ezzel a nyolcadik
hellyel nem volt elégedett, pláne, hogy csapattársa is előtte volt.
Ezért néhány perccel a befejezés előtt újra nekidurálta magát és
őrületes tempót diktálva mindent elkövetett az előrelépés érdekében. Körülbelül
250 km/h-s sebességgel érkezett a Terlamen kanyarba, ahol Jochen Mass levezető
körén szédelgett. A March pilótája lehúzódott ugyan az ideális ívről, de mégis
visszarántotta oda autóját, így a villámgyorsan érkező Villeneuve már nem tudta
elkerülni az ütközést.
A Ferrari a palánknak vágódott, a levegőbe emelkedett,
majd a becsapódáskor ripityára tört. Villeneuvnek esélye sem volt a túlélésre,
hiszen kirepült az autóból és mintegy 20 métert repült, egy pálya menti kerítés
fékezte meg az akkor már élettelen testet. Az akkor 32 éves Villeneuveöt
kórházba szállították ugyan, de már nem tudtak segíteni rajta.
A kockás
zászlóval letakart koporsójánál özvegye, Joanna és két gyermeke, az akkor kilenc
éves Jacques és a hét esztendős Melanie siratta a Forma-1 akkori leggyorsabb
pilótáját. A Forma-1 75. halálos áldozatának örökét fia, Jacques vitte tovább,
akinek 1997-ben sikerült az, ami apjának nem: világbajnok lett.
AJÁNLOM AZ OLDALT
