A téli szünetet aktív pihenés jellemezte,
miközben egyre kiforrottabb lett a versenytechnika, a tavalyi autóba fokozatosan
szerelték át az új elemeket. Megszületett az eddigi évek egyik legjobb
Ferrarija, mellyel Schumi megszerezte harmadik bajnoki címét.
A Scuderia 1999 őszén "eladta" Irvine-t (egyesek
szerint a csapat vezetőségének hasfájása lett attól a gondolattól, hogy miközben
Irvine mindent összehord a csapatról, ki kell szolgálni, hogy világbajnokká
váljon), és erősített azzal a Barrichellóval, akit már 1993 óta figyelt a
szakma. Nem titkoltan azért szerződtették, hogy "nagyobb teljesítményre
sarkallja" Schumachert! Mintha a német versenyző lazsálni szokott volna, de hát
a szólás is ezt mondja: azt a lovat szokták ütni, amelyik húz...
A téli
szünetet aktív pihenés jellemezte, miközben egyre kiforrottabb lett az új
versenytechnika, a tavalyi autóba fokozatosan szerelték át az új elemeket.
Megszületett az eddigi évek egyik legjobb Ferrarija, (F1-2000) amelyről
Schumacher megállapította, végre egy semlegesen vezethető kocsi! Ezzel meg lehet
szerezni a világbajnoki címet, csak egy pici szerencse hiányzik, amikor majd
éppen kell.
Az ellenfél továbbra is a McLaren-Mercedes, a kétszeres
világbajnok Mika Hakkinennel. Melbourneben a fő kérdés az volt, vajon ezüstben
vagy vörösben fénylik majd a mezőny eleje? Az edzést megnyerték az ezüstnyilak,
Schumacher harmadikként következett. Óvatosan kezdett, beosztva saját és autója
erejét, majd fokozatosan elkezdett erősíteni, már gyorsabb volt, mint a
McLarenek, elkezdett nyomást gyakorolni rájuk, amikor azok egymás után feladták
a versenyt. Sima győzelmet aratott, 10 pont bezsebelésével kezdve az új évadot.
Barrichello taktikája módosításra szorult, hogy megszabaduljon Frentzentől, de
végül megkapta a hat pontot. Utoljára 1994-ben és 1995-ben nyerte meg az
idősebbik kerpeni pilóta a nyitófutamot, és mindkétszer világbajnok lett a
végelszámoláskor. A jelek tehát biztatóak voltak.
A brazil versenyen nem kellett félreállnia a McLareneknek
az élről, Schumacher előzött és "önerőből" megnyerte a versenyt. Ron Dennis
ismét kinyilvánította ellenszenvét azzal, hogy a Ferrari gyorsasága mögötti
csalásra utalt...sajnos a Mercedes nyomása alatt kénytelen volt és lesz
efféléket nyilatkozni, mert a Mercedesnél úgy hitték, őket igazságos versenyben
nem lehet legyőzni. A Ferrari nem reagált erre, jött és learatta a győzelmet,
eközben az erőlködő Dennis autóját kizárták (Coulthard 2. helyének lőttek),
szabálytalan vezetőszárny miatt...
A San Marinoi Nagydíj taktikai
győzelmet hozott, szinte egyforma köröket teljesített Hakkinen és Schumacher, de
az imolai közönség kedvence később ejtette meg a tankolását, és az élre került.
Háromból hármat nyert, ennél tökéletesebb kezdés nem létezhet. Az olasz sajtó
elbízta magát (mikor, ha most nem), de Todt kötelező óvatosságra intett
mindenkit, még a java hátra van. Hakkinen egymás után háromszor szerezte meg a
pole-pozíciót, ami erőteljesen utalt a McLaren relatív gyorsaságára - és amikor
kidolgozzák a célbaérkezéshez szükséges megbízhatóságot (mert kidolgozzák, erre
mérget lehet venni) - nehezebb lesz az élen végezni.
Következett a brit
futam, melyet szokatlanul korán, áprilisban rendeztek. Ennek folyománya lett a
csapadékos idő. Amikor nem esett, akkor zuhogott, csak a verseny napjára
zárultak el az ég csatornái. Az aszfaltcsík volt az egyetlen szilárd talaj,
minden felázott. A terület mocsárvilággá változott. Barrichello vívta ki az új
Ferrari első pole-pozícióját, vezetett is, egyszeri depómegállásra tervezett
taktikával ment az élboly. Hakkinen taktikusan bizonytalanná tette Schumacher
rajtját egy jól időzített kacsázással, a német hátraszorult Villeneuve mögé,
akit képtelen volt lelépni. Ezért ki kellett várnia, amíg kimennek előle
tankolni, üzemanyag takarékos vezetéssel 38 körig a pályán maradt, és már ő
vezetett. Barrichello kicsúszott, visszajött, de az autó megadta magát.
Végigment mindkét McLaren, és egyértelműen az élen végeztek. Megtörtént hát,
aminek meg kellett történnie. A tabella ezt mutatta: Schumacher 34 pont,
Coulthard 14 pont, Hakkinen 12 pont.
Barcelonában meglepetés volt Schumacher edzéselsősége, ez a
kunszt éveken át a McLaren jussa volt. Coulthard másodszor született újjá,
repülőgéppel lezuhant, és életben maradt, míg a pilóták meghaltak. Két
rendkívüli dolog történt a Spanyol Nagydíjon: Schumacher a 2.körben relatíve sok
üzemanyaggal olyan kört ment, amelyet csak 28 körrel később, közvetlenül
kerékcseréje előtt, könnyű kocsival tudott Hakkinen űberelni, akkor is csupán
0.047 másodperccel. Ez már rámutatott a Ferrari adottságaira. A kerékcserénél
baleset történt, a 3-as rajtszámú Ferrari átgördült a főmechanikus, Nigel
Stepney lábán... Schumacher a győzelmi esélyét elvesztette, amikor ereszteni
kezdett a levegő a hátsó kerékből. Előkerült a B-terv, azaz ha a győzelem nem
lehetséges, a helyzetből akkor is ki kell hozni a lehetséges maximumot. Ezen a
napon Michael Schumacher bebizonyította, hogy számára a csapata érdeke az első,
és nem az öcsike sikere (éveken át foglalkoztatta a szkeptikusokat, hogy káros
és hátrányos a mezőny szempontjából, hogy két Schumacher van, mert össze is
játszhatnak). Michael úgy manőverezett, hogy öccsére felzárkózhasson
Barrichello, majd a megfelelő módon adta át a kanyart a mögötte jövőknek - úgy,
hogy Barrichello előzhette mindkettejüket. Ezzel dobogóra segítette csapatát,
öccsét pedig hátraszorította. A McLaren ismét kettős győzelmet aratott, 42
pontot számolva a 49 pontos Ferrari ellenében.
Az Európa Nagydíjon
Coulthard indult az élről, de Hakkinen előreugrott, és negyedóra múltán
elkezdett esni az eső. Száraz gumikon voltak, nedves pályán, és a helyzet
kényszere kihozta Schumacherből a pluszt: hihetetlen lélekjelenléttel maradt az
úton, ha csúszni kezdett a gépe, azt gázadással fordította irányba, brilliáns
köröket futott. Úgy nyert, hogy csak Hakkinen maradt vele azonos
körben!
Monacóban fokozatosan növelte előnyét Schumacher, annyira, hogy a
48. körben a kerékcseréről és tankolásról az élre jött vissza! Közvetlenül ez
után a hátsó kerékfelfüggesztés meglazulása kiállásra késztette. Schumacher
esetében ebben az évben eddig mindig a verseny reciprokává lett az időmérő
edzésnek, 1. rajthelyből mindig visszaesés következett, de ha hátrábbról
rajtolt, akkor győzött. Monaco sem lett kivétel tehát. A repedt bordájú
Coulthard győzött a túl óvatos Barrichello előtt, a tabella pedig így festett:
Schumacher 46 pont, Coulthard 34 pont, Hakkinen 29 pont, Barrichello 22
pont.
Kanada volt soron, és "pechjére" Schumacher nyerte meg az
edzést, pedig ebben az évben még senki sem nyert az első rajtkockából.
Coulthardnak stop-and-go büntetést kellett letöltenie, ezért visszaesett.
Schumacher meghatározó előnyt gyűjtött az élen, ez alatt Barrichello visszaverte
Hakkinen minden támadását. A 43. körben eleredt az eső, Schumacher és Trulli 5
körrel korábban már voltak tankolni, így ők mehettek újra a depóba, ezúttal
száraz gumikért. Még így is a kerpeni jött vissza az élre, de egy titokzatos
fékhiba miatt elhagyta a pályát, majd egyre lassabb köröket teljesített.
Barrichello teljesen felzárkózott rá, de a csapat a sorrend megtartásában volt
érdekelt, így futottak (azazhogy poroszkáltak be a célba). Ezúttal a Ferrarinak
jött ki a lépés, a McLaren ugyanakkor rossz lapot húzott.
A francia
futamon már biztosra vehette mindenki, hogy ebben az évben folytatódik a "jó
régi" McLaren-Ferrari párbaj. (Ez talán 1974-ben kezdődött, Fittipaldi és
Regazzoni között, majd 1976-ban Hunt/Lauda, 1985-ben Prost/Alboreto, 1990-ben
Senna/Prost, 1998 óta pedig Hakkinen/Schumacher voltak a
stafétahordozói).
Coulthard és Schumacher párbajra került sor, a skótnak
végre elérkezett az ideje, már egyenrangúként élvezte a McLaren támogatását.
Emlékezetes maradt, amikor Coulthard - türelmét elveszítve - felmutatta középső
ujját az őt feltartó Schumachernek, de később megelőzte és győztesként állt a
pódiumra. Hakkinen második lett, Barrichello harmadik. Schumacher autója
elfüstölt.
Az A1 Ringen, Spilbergben pedig az első kanyarig jutott csak
el, Zontával ütközött. Rutinos pilótához méltóan, a végzetesen megsérült
kocsiját még visszapakolta a pályára, akadályt okozva ezzel, hátha leintik a
futamot, és az új rajtnál átülhet a tartalékautóba. Tehát kaphat egy második
lehetőséget. De a versenybíróság másként döntött. (Ezt a trükköt éppen Hakkinen
alkalmazta már korábban pl. 1995 Kanada, sőt ha valaki megrökönyödne rajta,
elárulom, hogy tanítják az autóversenyző képző iskolákban is). A McLaren számára
sétagaloppá vált a futam, ennek megfelelően "biztonsági autózással" győztek.
Nézzük csak, hogyan festett a tabella ezen a ponton: Schumacher 56, Coulthard
50, Hakkinen 48, Barrichello 36 pont (stb.) A konstruktőrök között pedig:
Ferrari 92, McLaren 88, Williams 19 pont (stb.)
A hazai pályának számító Hockenheimtől joggal remélte
Schumacher, hogy gyógyírt hoz a francia és osztrák pont nélküli hétvégék sebére.
A változó időjárás az edzésen próbára tette az idegeket is, a jó rajthelyhez
pókerszerencse kellett. Rossz lapot kapott a leosztáskor mindkét Williams
pilóta, továbbá Frentzen (Jordan) és Barrichello (Ferrari) is hátulra kerültek.
A brazil fiú igen kevés benzinnel rajtolt, hogy mihamarabb túltegye magát a vert
mezőnyön. A rajtnál Coulthard irányváltása miatt Schumacher balra csóvált, az
érkező Fisichella útjába került, mindketten kiestek! Ez tehát zsinórban a
harmadik kiesése lett Schumachernek, oda lett a pontelőny! A versenyen a két
McLaren elhúzott, Barrichello eközben feltornászta magát a harmadik helyre. Egy
illetéktelen személy miatt behívták a safety cart, és az időjárás sem akarta
eldönteni, hogy mit is akar. Barrichello hazardírozott, nem cserélt esőgumira,
és kitartott az élen, így élete első győzelme - melyet zokogva ünnepelt -
emlékezetessé vált.
Schumachernek is ez volt a szerencséje, a Ferrari
győzelem, hiszen megtartotta vezető helyét a pontversenyben. Ellenben korántsem
lehettek nyugodtak a pirosak sátrában: a McLaren-Mercedes autója normál
körülmények között gyorsabb és erősebb volt, mint az övék.
A Magyar
Nagydíjon hibát követett el a Ferrari. Nem vállalták az egyenes küzdelmet a
jobbnak tartott McLarennel szemben, inkább taktikai fricskákon dolgoztak.
Megpróbálták az egész futamot afféle Monte-Carlo mintára lejátszani, azaz
megszerezni a legjobb rajthelyet, majd onnan kivédekezni az összes kört, és
elsőként átesni a célvonalon. A Hungaroring bár kanyargós, sziszifuszi volna 77
kört kivédekezni. A rajtnál megbukott a monte-carlói minta, Hakkinen kiválóan
indult, és átvette a vezetést. Schumachernek esélye sem volt utolérni, sőt
kemény munkával védekezte ki a második helyet, Coulthard előtt. Egy másodpercig
sem pihenhetett. Hakkinen átvette a vezetést a pontversenyben, a Ferrari pedig
először gondolt arra, hogy ezt a bajnokságot akár el is
veszítheti!
Belgiumban az Ardennek festői hegyi legelői között húzódik a
legszebb pálya. Hakkinen vezetett, de kicsúszott egy pillanatra, Schumacher
elszaladt mellette a kolomppal, és a lehetőséggel, de érezhető volt, hogy a finn
utol fogja érni, mint a pásztorkutya az eltévedt tehenet.
Hakkinen bár gyorsabb volt, nem tudott előzni, ami kétségkívül
a védekező Schumacher érdeme, mert a németnek esős pályára volt állítva a
kocsija, száraz körülmények között! A szezon talán leghosszabb egyenesében hiába
húzatta magát a finn pilóta, mert Schumacher a gokartosoktól látott középen
haladásos módszerrel elzárta a kikerülő manőver lehetőségét. Sőt, a német egy
kerékkel a nedves részen futtatta gépét. Hakkinen az év bravúrjának
felmagasztalt manőverével tudta csak megelőzni, de ehhez kellett egy harmadik
fél közjátéka is, aki lekörözöttként, de ott volt, és ezzel lecsökkentette a
pálya szélességét. Azt is észre kell venni, hogy a McLaren 320 km/órát tudott
azon a szakaszon, a Ferrari pedig csak 307-et, és még ez sem volt elég
Hakkinennek az előzéshez, kellett még hozzá egy harmadik autó jelenléte. A
kétszeres világbajnok finn újra győzött, ezzel hat pontra növelte előnyét. A
bosszankodó Ferrarinak pedig szemet kezdett szúrni a McLarennél használt
váltó-difi kollaboráció. Monza volt soron, ahol Schumacher sokatmondóan meredt
maga elé, itt muszáj lesz megszakítani Hakkinen győzelmi sorozatát, különben
bizony elmegy a hajó. Ennek matematikai oka volt, nem csupán a nézők óhaja
foglalta parancsba. Az új lassítótól féltek, de a problémát egy versenybaleset
okozta, az autók veszélyesen betömörültek a második sikán előtt, tömegbukás
történt. A pilóták megúszták, de egy önkéntes tűzoltó életét vesztette a
roncsesőben.
A versenyen Schumacher megőrizte vezető helyét, bár aggódott
a technika megbízhatósága miatt, ami nála ritka jelenség. Óriási nyomás alatt
volt a Ferrari Monzában, amit a sajtótájékoztatón maga Schumacher bizonyított
be: nem tudván parancsolni szorongó érzéseinek, kitört belőle a
zokogás.
Már csak három futam volt hátra a bajnokságból, a feszültség
pedig a tetőfokára hágott: Hakkinen 80 pont, Schumacher 78 pont, Coulthard 61
pont stb. A Konstruktőrök között: McLaren 131, Ferrari 127 pont.
Ecclestone "visszacsempészte" a világbajnokságba az Egyesült
Államokat, mindig is szüksége volt a tengerentúlra, még akkor is, ha a
rendezvény érdektelenségbe fullad. Ezúttal a híres-hírhedt indianapolisi
helyszínt tették alkalmassá F1-es futam megrendezésére, jelentős átalakítással.
A McLarennél különös taktikát alkalmaztak, amely egyes vonatkozásaiban súrolta a
sportszerűség határait. Coulthard nagyon korán rajtolt (nem akarom használni a
"szándékosan tette" kifejezést, de egy profi autóversenyző ilyen feltűnően
ekkorát nem hibázik véletlenül, csak akkor, ha ez volt a terve). Coulthard tehát
átvette a vezetést, és ezután ahelyett, hogy megpróbált volna egérutat nyerni,
inkább finoman lassítgatott a kanyarok előtt, visszafogta Schumachert! Azt
figyelte, hogy mikor zárkózik fel rájuk Hakkinen.
Ez miféle versenyzői
magatartás? Egyértelmű volt, hogy Coulthard nem a saját eredményeiért hajtott,
hanem azért, hogy minél kevesebb pontot szerezzen Schumacher. Ráadásul Coulthard
tudomására hozták, hogy rajtkiugrásért 10 mp büntetést kapott, és ezután mégis
befolyásolni akarta a többiek eredményét! Hat körön át tartotta fel Schumachert,
majd amikor a Ferraris türelmetlenül erőnek erejével elhúzott mellette, azonnal
engedékenyre váltott: Hakkinennek is szabad utat engedve! Nagyon kilógott a
lóláb! Az volt vicces az egészben, hogy Hakkinen motorja elromlott, hiába
volt tehát a nagy cirkusz érte, hiába taktikázott a
McLaren.
Schumachernek volt egy izgalmas pillanata az élen, megpördült,
de utána gyorsan irányba fordította a Ferrarit, felvette a ritmust, és győzött.
Két pont hátrányból nyolc pont előnyre tett szert, a Ferrari kettős győzelme
pedig csattanós válasz lett a McLaren számára.
Japánba költözött a
cirkusz, kedves F-1 rajongók, állítsátok be az ébresztőórát!
Óriási csata
volt az időmérésen. Ugyan a második és a harmadik sorból is lehet itt győzni,
mégis felváltva űberelte egymást a finn és a német, amelynek inkább lelki
jelentősége lett.
Hakkinen zseniális rajttal finoman ellopta az első
helyet Schumacher elől, így mentek ketten, közel egymáshoz. A többieket szinte
nem is mutatták. A 21.körben mentek ki a depóba, előbb Hakkinen, majd egy kör
múlva Schumacher, a sorrend változatlan maradt. De még semmi sem dőlt el. Ekkor
elkezdett cseperegni az eső, alig észrevehető volt, de pont elég ahhoz, hogy
bizonytalanságot okozzon azoknak, akik milliméterekben mérik a féktávot, mert a
párbaj rákényszerítette őket. Legjobban Hakkinent és Schumachert zavarta, akik
az élen futottak és a bajnoki címért hajtottak! Ha akad a pályán egy centiméter
plussz hely, akkor arra szüksége volt Schumachernek, hogy utolérje Hakkinent,
minden szalmaszálra! És ez igaz fordítva is, amennyiben Hakkinen rájött, hogyan
tud korábban harmadikat kapcsolni a sikán után, akkor megtette, hogy lerázza
Schumachert, erre mérget vehetünk. Eljött az a pillanat, amikor elő kellett
venni minden tartalékot, és Schumachernek ez jobban ment! Ugyanúgy, olyan
keményen vezetett, mintha teljesen száraz volna a pálya, és ezzel feljött
Hakkinen nyomába! Ráadásul ezt úgy tette, hogy közben apró mértékben
csökkentette a fogyasztást, hogy tovább tudjon a pályán maradni!
A
38.körben Hakkinen kiment másodszor, de Schumacher még rátett három kört,
megpróbált nagy előnyt szerezni. Amikor kiment a depóba, a csapat fantasztikus
munkát végzett, mindenki érezte, hogy most dőlhet el a világbajnokság!
Schumacher visszarontott a pályára - az élre! Még egy tucat kör volt hátra, de
már ő diktálta az események menetét! Célba futott, győzött, tenyerével csapkodta
a volánt, megcsinálta, megvan az egyéni világbajnoki cím, a
Ferrarival!
De még nem volt vége: a kockás zászló lengetésekor Mezei
Dániel riporteri minőségében elérkezettnek látta az időt, hogy inkább kedvencét,
Mika Hakkinent méltassa. Aki második lett, aki méltóképpen célba ért....rá
akartam kiáltani, Ember! Itt valaki világbajnok lett, olyan dolgot vitt véghez,
amire évtizedekig nem volt példa... Mindegy, már hozzászokhattunk 2000-ben, hogy
Mezei Dániel futamonként minimum 20 percet beszél Mika Hakkinenről és a McLaren
Mercedesről, még akkor is, ha kedvence már negyedórája kiesett! De hát ez magyar
sajátosság, a Forma-1 közvetítések színvonala Dávid Sándor korszaka óta oly
mértékben prostituálódott, hogy jogos közfelháborodást vált ki, persze eredmény
nélkül, mert a néző akarata és jó ízlése ma egyáltalán nem számít, de hát ez is
jellemzője a jelenkori médiának.
A 2000-es vb
végeredménye:
1. M. Schumacher Ferrari 108 pont 2. Hakkinen McLaren 98 pont 3. Coulthard McLaren 73 pont 4. Barrichello Ferrari 62 pont 5. R. Schumacher Williams 24 pont 6. Fisichella Benetton 18 pont
AJÁNLOM AZ OLDALT
