Pedig apa és fia pályafutása sokáig nagyban hasonlított egymásra. Úgy, ahogyan anno Nelsonnak, Nelsinhónak sem kellett nélkülözni, a pénz sosem gördített akadályt egyikük versenyzése elé sem. Csakhogy amíg Nelson valósággal berobbant a Forma-1-be, és az ott eltöltött 13 és fél éve alatt három évben is a legjobb lett, addig egyik csemetéje - a sok közül -, másfél év után kikerült a sorozatból - persze valószínűleg csak ideiglenesen.

Ez a cikk azonban szóljon az ünnepeltről, Nelson Piquet-ről, a sokak által imádott, mások által egyenesen ki nem állhatott zseniről, aki a pályán kőkemény volt, ám azon kívül szerette a tréfát, és a 80-as évek egyik legmeghatározóbb alakjává vált.

Tenisz helyett autósport

A későbbi autósport-legenda 1952. augusztus 17-én született Rio de Janeiróban, születési anyakönyvi kivonatába pedig a Nelson Souto Maior név került. Ez csak most tűnik meglepőnek, akkor ez teljesen természetes dolognak számított, hiszen Brazíliában is édesapjuk vezetéknevét veszik fel a gyermekek. És mivel apja az ismert brazil politikus, Estácio Goncalves Souto Maior (1961 és 1964 között egészségügyi miniszter) volt, így természetesen ő is ezzel a névvel kezdett. A világ persze később már Nelson Piquet-ként ismerte meg, a névváltásnak pedig kacifántos története van.

A kis Nelsont hamar rabul ejtette a benzingőz, de szülei nem nézték jó szemmel fiuk hobbiját, így a már ekkor is csavaros eszű Nelson beiktatott egy kis trükköt, és az édesanyja francia eredetű vezetéknevének kiejtett verziójából létrehozott Piket nevet adta meg, amikor sunyiban rajthoz állt egy-egy gokartversenyen. Amikor a kormánytekergetés több lett, mint hobbi, akkor már hivatalosan is Nelson Piquet néven versenyzett.

Eleinte azonban az autóversenyzésre még csak nem is gondolhatott. Apja regionális teniszbajnok volt, így a kis Nelsonnak is hamar teniszütő került a kezébe, különben is, egy úri család sarjához ilyen úri sport illik. Nem is volt tehetségtelen, 12 éves korában korosztálya egyik legígéretesebb képviselőjének tartották. A profi teniszkarrier reményében szülei Kaliforniába küldték 16 évesen, de Nelson gondolatai ekkor már erősen az autóversenyzés körül jártak, és a gokartozás egyre inkább háttérbe szorította a teniszt. Eleinte titokban művelte mindezt (a "kényszerű" névváltásról fentebb már szóltunk), de szép lassan a szülők is belátták, nem tiltakozhatnak tovább.

Nelson így visszatért Brazíliába, ahol legálisan is autóversenyzői pályafutását kezdte építgetni. A korosztályos gokart-bajnoki címeket 1971-ben és 1972-ben országos címek követték, amire azért már mindenki odafigyelt. A szülők viszont továbbra is szerették volna elkerülni, hogy fiuk holmi pilóta legyen, ezért egyetemre is beíratták, de Nelson hamar kidolgozta magát onnan.

A gokartos pályafutást természetesen a formaautós korszak követte, és 1976-ban bemutatkozhatott a brazíliai Formula Vee szériában, ahol második évében már a bajnoki címet is elhódította. Emerson Fittipaldi invitálására ezután Európába költözött, és benevezett a brit Forma-3-as bajnokságba - a pénz ugyebár nem lehetett akadály. A bemutatkozás nem is sikerülhetett volna jobban, hiszen rögtön első évében bajnok lett, ráadásul a futamok felét megnyerte (szám szerint tizenhármat), és Jackie Stewart korábbi győzelmi rekordját is átadta a múltnak.

Hullámvasút Brabham módra - két trófeával

Még véget sem ért az F3-as szezon, de a meggyőző teljesítménye bőven elég volt ahhoz, hogy a Forma-1-es csapatok menedzserei is beírják a Piquet nevet a noteszükbe. Így fordulhatott elő, hogy még bajnokká sem avatták az F3-ban, 1978 júliusában már bemutatkozhatott a Forma-1-ben is. Első F1-es szezonjában öt futamot teljesített - három különböző csapattal.
 

Az Ensign színeiben a Német Nagydíjon debütált, de autójában a Cosworth motor a 31. körben megadta magát. A hockenheimi bemutatkozásnál sokkal rosszabbul sikerült második versenye, amit már egy McLareneket használó privát csapattal, a BS Fabricationsszel teljesített, Ausztriában a negyedik körben balesetbe keveredett és kiesett. Hollandiában sem láthatta meg a kockás zászlót, de negyedik futamán Monzában végre eljutott a célig, sőt, az előkelő 9. helyet csípte el. Három futam után elhagyta a kiscsapatot, és a szezonzárón már az egyik Brabham volánjánál ült. A pontszerzés ekkor is elmaradt, de így is sikerült elérnie azt, hogy a csapatfőnök, Bernie Ecclestone leszerződtesse őt a következő három idényre.

1979-ben az akkor még csak kétszeres világbajnok Niki Lauda csapattársa lett, az osztráknak ez volt az utolsó éve első visszavonulása előtt, és az utolsó két versenyen már Ricardo Zunino állt rajthoz helyette. Ezt az évet a Brabham biztosan nem teszi ki a kirakatba, hiszen mindössze hét ponttal zártak, melyből Nelson hármat vállalt be, Zandvoortban lett negyedik az idény második felében. Ez az eredmény az összetettbeli 15. helyhez volt elég, a szezon pedig tanulóévnek kiváló volt, de az is egyértelmű volt, hogy a csapatnak fejlődnie kell, hiszen ’79-ben számtalan alkalommal műszaki probléma gátolta meg a pilótákat a célba érkezésben.

1980-ra nagyot fordult a világ, hiszen a Brabham egy csapásra az élmezőnybe ugrott. A BT49-es konstrukció remekül muzsikált, legalábbis Piquet kezei között. Az első hét futamon az argentin Zunino nem szerzett pontot, de a helyére beugró mexikói Hector Rebaque is csak egyetlen pontig jutott. Hozzájuk képest Nelson klasszisokkal jobban teljesített, sőt, kis szerencsével már második teljes szezonja végén világbajnokká koronázhatták volna, Alan Jonesszal azonban nem bírt. Az Argentin Nagydíjon egy második hellyel kezdte az évet, majd a negyedik fordulóban Long Beach-en megszületett az első F1-es győzelem is. Az USA-ban kétség sem férhetett hozzá, hogy Piquet a legjobb, a pole pozíció és a győzelem mellett a leggyorsabb kört is ő futotta meg, a versenyen pedig majd’ 50 másodpercet vert a második helyen beérkező Riccardo Patresére. Kiegyensúlyozott teljesítményének, majd újabb két futamgyőzelmének (Hollandia, Olaszország) köszönhetően két versennyel a szezon vége előtt öt ponttal vezetett Jones előtt. Kanadában azonban motorprobléma miatt kiesett, a szezonzárón pedig kicsúszott, és mivel ausztrál riválisa mindkét versenyt megnyerte, ő lett a bajnok.
 

A Brabhammel úton a csúcs felé - 1991

A Brabham azonban állandósította helyét a legjobbak között, és a már 1980-ban is használt modell továbbfejlesztett változatával Piquet ismét megcélozhatta a bajnoki trófeát. Ekkor is három versenyt nyert, mint egy évvel korábban, és bár az utolsó fordulókban nem jeleskedett, szerencséje volt, mivel legnagyobb riválisai, Jones és Carlos Reutemann is megbotlottak, így utóbbi előtt egyetlen ponttal világbajnokká koronázták.

Az 1982-es, a BMW turbómotorjaival szerelt konstrukcióval azonban alaposan mellényúlt a Brabham, aminek egy csapnivaló idény lett az eredménye. Piquet Detroitban a motor meghibásodása, valamint a délutáni időmérésen lotyogó eső miatt nem is tudta magát kvalifikálni, ám egy héttel később Montrealban már őt intették le elsőként. Ez volt pályafutása legfájdalmasabb sikere is, ugyanis egy alkatrész végig égette a lábát, ami a hajrában már komoly fájdalommal járt, de természetesen eszébe sem jutott feladni a küzdelmet. Még egyszer dobogóra állhatott Zandvoortban, de utána sorozatos kiesések következtek, melyekről Piquet tehetett a legkevésbé. A brazilnak nemhogy a címvédés nem jött össze, de még csapattársa, Patrese is előtte végzett.
 

A következő szezon kárpótolta a csapatot és Piquet-t is. Nelson megnyerte az idénynyitót, amit történetesen hazájában, Brazíliában rendeztek, de a következő sikerére nagyon sokat kellett várnia. A Brabham az idény kezdete óta gőzerővel fejlesztette az autót, amit a kilencedik fordulóban vetettek be először. Piquet addig sem állt rosszul, de a BT52B meghozta azt a kis pluszt, ami elég volt ahhoz, hogy legyőzze nagy ellenfelét, Alain Prostot. Az új autó és Piquet képességei mellett azonban a francia pilóta balszerencséje is kellett a brazil végső sikeréhez, hiszen az utolsó három futamon kétszer a turbója mondott csődöt. Nelson 1983-ban kétpontos előnnyel lett világbajnok másodjára, és ő lett az első, aki turbómotoros autóval győzött.

Második címvédőként kezdett szezonja sem sikerült túl jól, az első hat versenyen egyszer sem tudott elvergődni a célig, motor-, turbó-, vagy éppen elektronikai probléma miatt. Ezt követően azonban mintha varázsütésre minden a helyére került volna, Kanadában és Detroitban is győzött. Ez azonban csak a véletlen műve lehetett, a folytatásban már csak két dobogós helyezésre futott és ötödikként fejezte be az évet.

Az 1971-es konstrukció gyenge volt

Brabhames pályafutása alatt egy gyengébb évet mindig egy erős követett, ám ez a széria 1985-ben megszakadt, sőt, a helyzet tovább romlott. A franciaországi Paul Ricardon szerzett egy becsületmentő győzelmet, de ezen felül csak egyszer állhatott dobogóra.

Piquet ekkor már a pályán kívül is világbajnokként élt. Nélkülöznie gyermekként sem kellett, és a fényűzés természetesen világsztárként is élete velejárója lett, magánrepülőgépet és luxusjachtot vett. A nők társaságát sem vetette meg, és összesen hat gyermeke (Geraldo, Nelson Jr., Kelly, Laszlo, Julia, Pedro Estácio) született - négy anyától. Jó családapának ezek után nehéz lenne nevezni, de legalább mindegyik utódjáról igyekszik gondoskodni.

A Williamsszel is a csúcson - kétcsapatos levezetés

Kétszeres világbajnokként megelégelte a Brabham szerencsétlenkedését, ráadásul anyagilag is előnyösebb szerződésre vágyott. Bernie Ecclestone így is 1 millió dolláros gázsit adott a brazilnak, de ő a dupláját akarta. A brit üzletemberből már akkor is nehéz volt pénzt kicsikarni, ám Frank Williams közbelépett és 3 milliós fizetést ajánlott Nelsonnak. Nem is lehetett kérdéses, hét szezon után elhagyta a Brabhamet és 1986-tól a Williamsnél folytatta pályafutását.
 

"Imádták" egymást Mansellel

Itt Nigel Mansell személyében emberére akadt, az angol "Oroszlán" a pályán és azon kívül is nehéz ellenfél volt. A Williams-Honda alkalmas volt a győzelemre, és a két pilóta is a legjobbak közül való volt, de mivel Williams úr nem határozott meg csapatsorrendet, kettejük viszonya igencsak elmérgesedett, nem túlzás azt állítani, legendásan utálták egymást. Miközben ők ketten egymással viaskodtak, Alain Prost lehajrázta őket, így a francia lett világbajnok a Mclarennel.

1987-ben a tökfej (ez lenne Mansell Piquet szerint) és az aljas gazember (Mansell így jellemezte Piquet-t) háborúja tovább folytatódott. A győzelmeket tekintve az angol fölényesen nyert, hiszen hatszor intették le elsőként, miközben brazil ellenségének ez "csak" háromszor sikerült, mégis Piquet lett a bajnok, ráadásul magabiztos, 12 pontos előnnyel. A teljességhez persze hozzátartozik, hogy Mansell az utolsó két futamon nem is faraghatott volna hátrányából, hiszen Japánban az időmérőn akkorát bukott, hogy a szezonzárót is ki kellett hagynia - igaz, ezeken a futamokon már a brazil neve mellé sem kerültek pontok.

Williamses pályafutása ezzel véget is ért, és némi meglepetésre a Lotushoz szerződött, ahol Nakadzsima Szatoruval karöltve próbált meg minél többet kisajtolni a sárga versenygépekből. Ez 1988-ban 22 pontot eredményezett, pedig remekül kezdődött a szezon, Piquet két harmadik hellyel mutatkozott be új csapatánál - legközelebb a szezonzárón kapaszkodott fel a dobogóra. Nakadzsima egy ponttal növelte a csapat éves termését. 1989 már a brazilnak sem sikerült túl jól, még a dobogó sem jött össze, 12 ponttal nyolcadik lett az év végi összesítésben (japán kollégája hárommal zárt).
 

A Lotusszal 1989-ben

A jobb szereplés reményében átszerződött a Benettonhoz, ahol 1990-ben két ínséges év után végre ismét győzelmet ünnepelhetett, kétszer is. Sőt, visszatért az élmezőnybe, és bár a vb-címre fikarcnyi esélye sem volt, harmadik lett Ayrton Senna és Prost mögött. Ekkor már betöltötte a 38-at, de még egy évet bevállalt a Benettonnal. 1991-ben szerezte pályafutása utolsó, összességében 23. Forma-1-es győzelmét, a szezon ötödik futamán, Montrealban. Az utolsó öt Forma-1-es futamán a szárnyait bontogató Michael Schumacher volt a csapattársa.

Nem csak az F1-ben sikeres
 

Közel a negyvenhez nem kapott megfelelő szerződést, így visszavonult, de nem hagyott fel az autóversenyzéssel, és kis híján ez lett a veszte. 1992-ben szerencsét próbált az Indianapolis 500-on, de az edzésen nagyon csúnyán összetörte magát, kis híján otthagyta a fogát az oválpályán. Vasakaratát ismerve azonban nem volt meglepő, hogy súlyos lábsérüléséből felépülve egy évvel később visszatért, de műszaki hiba miatt nem ért célba. Emellett hosszútávú túraautós versenyeken is rajthoz állt, Brazíliában 1000 mérföldes, Spa-Francorchamps-ban pedig 24 órás viadalokon tűnt fel. Természetesen a kategória királyát, a Le Mans-i versenyt sem hagyta ki, többször elindult a francia megmérettetésen is. Az 1990-es évek vége felé többször nevezett egy-egy Forma-3-as versenyre is. Utolsó jelentősebb sikere a brazil 1000 mérföldes megnyerése volt 2000-ben.

Nelson Piquet a civil életben sikeres üzleti vállalkozásokat vezet. Ezek közül a legjelentősebbet, az Autotrac nevű céget 1994-ben alapította, amely műholdas navigációs rendszereket biztosít a Brazíliában oly jelentős kamionos árufuvarozás számára. 2000-ben Piquet Sport néven saját istállót alapított, amely elsősorban fia, Nelsinho (lásd keretes írásunkat) pályafutását hivatott segíteni.

 

Nelsinho az F1-ben egyelőre nem méltó a Piquet névhez

Nelson Piquet egyik fiának a saját keresztnevét adta, a fiú a brazil kicsinyítő képzővel megtoldva lett ismert. Nelsinho jelentős sikereket ért el a Forma-3-as kategóriákban, majd a napjainkban a Forma-1 előszobájaként számon tartott GP2-ben is remekelt, igaz, a bajnoki címről ott lemaradt. Minden okunk megvolt azt hinni, hogy a Forma-1-ben is folytatni fogja a jó szereplést, ám egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sőt, nem sokkal apja 57. születésnapja előtt meg is tört a pályafutása. Nelsinho egy évig tesztpilóta volt a Renault-nál, majd 2008-ban már versenyzői szerződést kapott. Pechjére a francia istálló gyenge évet fogott ki, így ő is nehezen boldogult. Kezdeti botladozásai újonc mivoltával még magyarázhatóak voltak, de a későbbiekben sem tudta elkápráztatni a szakmát. Ennek ellenére 2009-re is szerződést kapott (a rosszmájú vélemények szerint már ekkor is csak apja közben járására tudott bennmaradni), de nem élt a második lehetőséggel sem. A Renault 28 futam után szezon közben köszönt el a fiatal braziltól, aki azóta igazságtalan bánásmóddal vádolta meg a csapatot, és legfőképpen annak főnökét, Flavio Briatorét. Nelsinho F1-es pályafutása tehát - eddig - meg sem közelíti apjáét, de korai lenne még leírni az 1985-ös születésű fiút.