Stewartnak, aki egyike a legismertebb Forma-1-es világbajnokoknak, az évek során a védjegyévé vált svájcisapkája és skótkockás nadrágja, előbbi nélkül pedig valóban ritkán látni őt, míg versenyzőkorában a hosszú, rockzenészekhez hasonló hajviseletéről lehetett könnyen felismerni.

A skótot tartják az első igazi Forma-1-es szupersztárnak, ennek ellenére sosem lehetett azt állítani róla, hogy playboy lett volna, családja ugyanis mindig nagyon fontos szerepet töltött be az életében. Stewart mindig hű maradt feleségéhez, Helenhez, akitől két fiúgyermeke, Paul és Mark született.

Stewartot hamar megfertőzte a benzingőz

John Young ’Jackie’ Stewart 1939. június 11-én látta meg a napvilágot Dumbartonshire-ban. Stewart édesapja autószerelő-műhelyt működtetett, emiatt egyáltalán nem volt meglepő a kis Jackie autók és versenyzés iránti szeretete. Idősebbik fiútestvére, Jimmy volt ugyanakkor az, aki először próbálkozott autóversenyzéssel, annak ellenére is, hogy édesanyja nagyon nem örült ezeknek a terveknek.
 

Stewart és felesége McRae temetésén

A Stewart családnak azonban más miatt is aggódnia kellett, mégpedig amiatt, hogy Jackie megbukott az iskolában és 15 évesen ki is maradt. Később azonban kiderült, hogy az iskolai sikertelenségnek az a súlyos diszlexia volt az oka, amivel a kis Stewart küszködött.

Ez egy olyan rendellenesség, mely abban mutatkozik meg, hogy a gyermek vagy felnőtt olvasási képessége jelentősen elmarad az életkora, iskolázottsága, illetve intelligenciája alapján elvárható szinttől. A diszlexiások az olvasott szöveget nehezen, és hibásan idézik vissza, lényegét nem tudják visszaadni.

A Stewart család sikeresen kereskedett Jaguarokkal, és Jackie apjának egy amatőr motorversenyzője is volt, de a pilóta bátyja, Jimmy Stewart is hamar sikeres autóversenyző lett a környéken és az Ecurie Ecosse-szal az 1953-as Brit Nagydíjon is részt vett. Miután azonban Le Mans-ban súlyosan megsérült, a család egyáltalán nem támogatta azt hogy Jackie is autóversenyző legyen. Ennek volt köszönhető az is, hogy Stewart utóbbi helyett agyaggalamb-lövészettel próbálkozott, nem is eredménytelenül, a pilóta az egyik legjobb lövő lett a szigetországban. Kevés hiányzott ahhoz, hogy kijusson az 1960-as olimpiai játékokra.

A sportlövészet helyett végleg az autóversenyzést választotta

Jackie Stewart 1964-ben döntötte el végleg, hogy autóversenyzéssel foglalkozik, bár előtte már többször tesztelt sportautókat az Oulton Parkban, sőt versenyeken is indult. 1961-ben Barry Filer egy Marcos típusú autót biztosított neki, amellyel Stewart négy győzelmet szerzett. Két évvel később már tizennégy győzelem szerepelt a neve mellett különböző autókkal, és többek között Goodwoodban is nyerni tudott.
 

Stewart a jellegzetes svájci sapkájában

Amikor Ken Tyrellhez is eljutott a fiatal és tehetséges skót híre, és látta vezetni, a szakember le is igazolta őt a brit Forma-3-as sorozatba. Stewart a Forma-3-ban Snettertonban debütált, ahol esőben rendezték a versenyt márciusban, amelyet 44 másodperces előnnyel nyert meg. Aligha meglepő, hogy ezt követően néhány nappal a Cooper Forma-1-es versenyzési lehetőséggel kereste meg, ám a skót úgy döntött, nem fogadja el az ajánlatot, mivel tapasztalatot akart gyűjteni. 1964-ben Forma-3-as bajnok lett, méghozzá úgy, hogy mindössze két futamon nem őt intették le elsőként.

Stewart először egy Lotus 33-Climax versenygépet vezetve próbálhatta ki, hogy milyen is egy Forma-1-es autó, és olyan jól vezetett, hogy sikerült lenyűgöznie Colin Chapmant és Jim Clarkot is, pedig utóbbit nem volt könnyű. Clark ugyanakkor sajnos még azelőtt meghalt, hogy valóban nagyot csatázhattak volna Stewarttal, a skót ugyanis csak 1969-ban, egy évvel Clark halála után kapott igazán versenyképes autót a Forma-1-ben.

1965-ben került a Forma-1-be, a BRM-nél három évet húzott le

A skót végül 1965-ben debütált a királykategóriának nevezett sorozatban, miután megegyezett a BRM-mel, amelynél három szezont húzott le. Ezen időszakban két futamgyőzelmet aratott, és megalapozta a helyét az élmezőnyben. Stewart akkor váltott alakulatot, amikor Ken Tyrell 1968-ban úgy határozott, eljött az idő arra, hogy a Forma-1-ben indítson csapatot. Mint ahogyan az később kiderült, együttműködésük rendkívül eredményes volt, a Tyrellnél töltött hat év alatt Stewartnak sikerült elérnie azt, hogy ő legyen az, akit a pilóták le akarnak győzni.
 

Stewart az élen, mögötte Cevert

Stewart első teljes Forma-1-es szezonját tehát 1965-ben teljesítette, a skót a BRM csapat színeiben állt rajthoz, és első idényében máris győzelmet is ünnepelhetett, Olaszországban elsőként haladt át a célvonalon. Stewart remekül helyt állt már újonc évében is, és összetettben a harmadik helyet szerezte meg, mindössze hét ponttal szerezve kevesebbet, mint márkatársa, a második pozícióban záró Graham Hill. Utóbbival látványos, kerék a kerék elleni csatát vívtak egymással Monzában a futamgyőzelem megszerzéséért. Stewart egyébként már első versenyén pontot szerzett, a másodikon, Monacóban pedig dobogón is végzett. 1965-ben közben a Forma-2-ben is megmérette magát Tyrell nem túl sikeres Cooperjével, illetve Le Mans-ban is rajthoz állt.

A következő két Forma-1-es szezon nem úgy alakult, ahogyan azt Stewart szerette volna, mert bár 1966-ban megnyerte a szezonnyitót, az volt az egyetlen győzelme, és 14 pontot gyűjtve csak a hetedik lett az egyéni világbajnoki címért folyó csatában. Abban az évben mindössze három alkalommal tudott célba érni. Stewart 1967-ben még az előzőnél is gyengébb idényt zárt, már csak két versenyt tudott befejezni a BRM csapatával, és a szezon végén tíz pont szerepelt a neve mellett. Ez az eredmény pedig az összetettbeli kilencedik helyre volt elég.

Bár az 1966-os és 1967-es évek nem sok sikert tartogattak Stewartnak a Forma-1-ben, más versenykategóriákban azért bőven volt oka az örömre a skót tehetségnek. A pilóta többek között megnyerte a tasmaniai sorozatot és a 12 órás sportautó-versenyt is, míg egy évvel később Ken Tyrell Forma-2-es csapatával több futamon is diadalmaskodott.

A Tyrell-lel lett világbajnok

Stewart ekkor talán még nem sejtette, hogy hamarosan a Forma-1-ben is felér a csúcsra. Három, sikerekben nem túl gazdag, BRM-nél töltött idény után a versenyző csapatot váltott, Ken Tyrell ugyanis belépett a sorozatba és egyértelmű volt, hogy ki vezeti majd a Matra MS10 típusú autóját 1968-ban és 1969-ben. Első tyrelles éve ugyanakkor nem indult jól Stewartnak, a Dél-Afrikai Nagydíjon ugyanis nem ért célba, az idény során azonban három győzelmet aratott (Hollandia, Németország, Egyesült Államok), és a szezont a második helyen zárta az akkori világbajnok, Graham Hill mögött.

1969-ben azonban már senki sem tudta megállítani Stewartot, a pilóta megnyerte a világbajnokságot. A skót nyert Dél-Afrikában, Spanyolországban, Hollandiában, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Olaszországban, és a szezon végén 63 pont szerepelt a neve mellett, míg a második helyen záró Jacky Ickx-nek csak 37 egysége volt. Az 1969-es idényt teljes mértékben Jackie Stewart uralta! A címvédés azonban nem jött össze egy évvel később, Stewart közeli barátja, Jochen Rindt nyert 1970-ben, míg a regnáló bajnok csak az ötödik lett összetettben. A szezon azonban tartogatott újdonságot Stewart és Ken Tyrell számára, a Matra ugyanis azt szerette volna, ha a csapat V12-es motorjait használja, míg Stewarték ragaszkodtak a Cosworth erőforrásaihoz. Ennek következtében Tyrell arra kényszerült, hogy a March-tól vásároljon kasztnit.

Csakhogy 1970-ben Tyrell March-Fordja nem bizonyult túlságosan megbízhatónak, Stewart tizenháromból csak öt alkalommal tudott célba érni. Egy győzelem azért összejött a britnek, Spanyolországban, ám a Lotus arra az évre kiváló versenygépet épített, így Stewarték nem tudtak mást tenni, mint fejet hajtani a rivális előtt. A pilóta azonban bízott csapatában és kitartott Tyrell mellett, és mint ez utóbb kiderült, ez remek döntés volt a részéről.
 

Stewart az 1973-as Olasz Nagydíjon

1971 ismét Stewart éve volt, hatszor állhatott fel a dobogó legfelső fokára a Tyrell-Forddal, és magabiztosan, jókora előnnyel másodszor is világbajnok lett a Forma-1-ben. Ronnie Peterson nem kevesebb, mint 29 pontos hátrányban végzett a második pozícióban. Év közben Stewart elindult néhány Forma-2-es futamon is, és nyert is. A tervei között szerepelt az is, hogy Steve McQueennel rajthoz áll a Le Mans-i 24 óráson, ám a projekt végül kútba esett. Mindeközben teljes szezonban szerepelt a Can-Am sorozatban, amelyben egy Lola T260-Chevrolet-val vett részt.

Stewarték 1972-ben ismét kikaptak a Lotustól a Forma-1-ben, a skótnak pedig, aki négyszer nyert abban az évben, be kellett érnie a második hellyel Emerson Fittipaldi mögött. Ebben az évben Stewart részt vett egy Ford Capri RS2600-assal az európai túraautó-bajnokságban is, de nem ő volt az egyetlen F1-es pilóta, aki így tett. Tyrelles márkatársával, Francois Ceverttel pedig a második helyen zárt a hatórás Paul Ricard-i viadalon.

A csúcson hagyta abba, és a biztonság nagykövete lett

1973-ban Stewart 34. életévét töltötte be és úgy döntött, hogy a szezon végén befejezi Forma-1-es karrierjét. A brit öt futamgyőzelmet aratott abban az esztendőben, Dél-Afrikában, Belgiumban, Monacóban, Hollandiában és Németországban diadalmaskodott, és csakúgy, mint előző két világbajnoki címe esetében, ezúttal is magabiztosan nyerte meg a bajnokságot. A Nürburgingen márkatársával, Ceverttel kettős győzelmet arattak. Cevert sajnos az utolsó fordulóban, az Egyesült Államokbeli Watkins Glenben az edzésen halálos balesetet szenvedett. A Tyrell csapat és Stewart emiatt nem vett részt a versenyen, amely egyébként a pilóta számára a 100. lett volna. A skót megszerezte harmadik világbajnoki címét, ám a trófeának barátja halála miatt nem tudott felhőtlenül örülni.

Sir Jackie Stewart Forma-1-es eredményei:
 

Jackie Stewart nemcsak három világbajnoki címével alkotott maradandót a Forma-1-ben, a pilóta minden más versenyzőnél többet tett a sorozat biztonságosabbá tételéért. Elég hamar, második F1-es évében, 1966-ban megtapasztalhatta, hogy milyen veszélyes sportot is választott. A Belga Nagydíjon hirtelen óriási eső zúdult le a rendkívül gyors spa-francorchamps-i pályára, ami miatt számos baleset történt. Stewart sem úszta meg, az egyik körben megcsúszott és felborult BRM-jével, amelyből szivárgott az üzemanyag. Egy kis szikra is hatalmas tragédiát okozhatott volna, de szerencsére nem így történt. Két csapattársa, Graham Hill és Bob Bondurant, akik tőle nem messze ugyancsak összetörték autóikat, kihúzták Stewartot a roncsból, a pályabíróknak ugyanis nem volt semmilyen eszközük sem a mentésre. Ráadásul nem volt orvos a pályán, és elég sok időbe telt, míg odaért érte a mentő. Addig azonban egy teherautó platójára fektették őt, majd mikor megérkezett a segítség, rendőri felvezetéssel elindult a mentő, de a kórházba való eljutás sem ment könnyedén. Stewart egy későbbi nyilatkozatában úgy mesélte mindezt, hogy akkor azt hitte, gerincsérülése lehet, ám szerencsére nem így történt. Végül egy magánrepülővel szállították az Egyesült Királyságba.

Stewart a történtek után a BRM csapatfőnökével Louis Stanley-vel a pályák biztonságosabbá tételéért, illetve a mentés és segítségnyújtás fejlesztéséért kezdett kampányolni. A pilóta és Stanley elsősorban azt követelték, hogy az aszfaltcsíkokon helyezzenek el biztonsági korlátokat, Stewart szerint ugyanis nevetséges volt, hogy egy autó bármikor becsapódhatott volna a bokszutcába is, ami még nagyobb tragédiához vezethetett volna.
 

A világbajnok több versenyzőtársát, közöttük jó barátjait veszítette el a Forma-1-ben, ami miatt még inkább úgy érezte, kötelessége azért harcolni, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektessenek a biztonságra a sportban. Ami az orvosi szolgálatot illeti, Stewart elsőként meglépte azt, hogy a futamokra magával vitt egy orvost, és egy csavarhúzót is betett versenygépébe arra az esetre, ha megismétlődne a belgiumi eset.

A pilóta ugyanakkor azért is küzdött, hogy a sorozatban kötelezővé tegyék a biztonsági öv és az olyan sisak használatát, amely teljesen elfedi az indulók arcát, vagyis tulajdonképpen a ma is ismert fejfedők elődjeinek bevezetését szorgalmazta. Stewart azért is harcolt, hogy a pályák tulajdonosai modernizálják a helyszíneket, vagyis védőkorlátok elhelyezését, bukóterek kialakítását, tűzoltók kivezénylését követelte, illetve az orvosi szolgáltatások fejlesztését kérte. Természetesen sokan bírálták Stewartot ezek miatt, különösen a pályák tulajdonosai, és óriási nyomás is nehezedett a britre, ám ő tisztában volt azzal, hogy ezek miatt talán nem ő lesz a legnépszerűbb világbajnok a Forma-1-ben. Ez azonban nem érdekelte. Később végül mindenki belátta, hogy a biztonság fejlesztésére szükség van, és ma már igen csekély az esélye annak, hogy egy pilóta meghaljon a pályán. Az autósportért tett szolgálataiért egyébként Stewartot 2001-ben lovaggá ütötték, így azóta hivatalosan Sir Jackie Stewart a becsületes neve.

Stewart a csapatvezetéssel is megpróbálkozott a kilencvenes évek végén, a Forddal való kiváló kapcsolatának, illetve vagyonának köszönhetően Paul nevű fiával létrehozta a Stewart Grand Prix nevű csapatot, amely 1997-ben debütált a Forma-1-ben.

Stewart pilótáival ünnepel a dobogón 1999-ben

Az első évben a brazil Rubens Barrichello és a dán Jan Magnussen vezette a Stewart-Ford versenygépeit, és az autók leginkább a középmezőnyben való küzdelemre voltak alkalmasak. Barrichello ugyan többször is harcban állt pontszerző helyekért, és Monacóban a második helyen végzett, de összesítésben csak a kilencedik pozícióban zárt a gárda.

A második évben két ötödik helynél, amit Barrichello szállított az alakulatnak, jobb eredményre nem tellett. A szezon közben pilótaváltásra is sor került, Magnussentől ugyanis megvált Stewart, éppen azt követően, hogy Kanadában megszerezte első és egyetlen világbajnoki pontját. A dán helyét Jos Verstappen vette át, ám a holland sem tudott csodát tenni. A csapatnak öt pont szerepelt a neve mellett az idény végén, ez pedig a nyolcadik helyre volt elég.

1999-re a Ford egy teljesen új motort fejlesztett, amely elég jónak bizonyult, bár végül az idénynyitót csak Barrichello tudta befejezni, és az idény elején az erőforrás nem tartozott a megbízhatóbbak közé. A brazilnak abban az évben Johnny Herbert volt a márkatársa, és bár Barrichello kétszer is dobogóra állhatott, mégis a brit volt az, aki az Európa Nagydíjon nyerni tudott. S bár a kettős siker elmaradt, Barrichello is a dobogón ünnepelhetett, hiszen a pilótát harmadikként intették le. A csapat 1999-ben a negyedik helyen végzett, a Ford pedig úgy döntött, növeli érdekeltségét az istállóban. Mindez ahhoz vezetett, hogy 2000-ben már Jaguarként vett részt a bajnokságban, majd 2005 óta Dietrich Mateschitz birtokában van a gárda, és Red Bull Racing néven szerepel a Forma-1-ben.

A Stewart-Ford Forma-1-es eredményei:
 

Stewart a mai napig rendszeresen ellátogat az egyes versenyhelyszínekre, a skót ugyanis a Williams egyik legnagyobb szponzorának, az RBS-nek (Royal Bank of Scotland) a sporttanácsadója. A 2009-es szezon elején sokan kifogásolták, hogy miközben a pénzintézet igencsak megszenvedi a gazdasági világválságot, a skótnak több milliót fizet azért, hogy elutazzon a versenyekre. Ennek következtében Stewart inkább úgy döntött, hogy lemond tiszteletdíjáról.

A háromszoros világbajnok a hetvenes és a nyolcvanas években televíziós kommentátorként is dolgozott, NASCAR-versenyeket, és az Indianapolis 500-ast is közvetített. Az elmúlt évek alatt számos elismerésre tett szert, 1973-ban a Sports Illustrated az év sportolójának választotta, de ugyanabban az évben a BBC-nél és az ABC-nél is Stewart lett a legjobb sportoló.

1996-ban az Edinburgh-ben található Heriot-Watt Egyetem díszdoktorává választották, míg két évvel később a Cranfield Egyetem tiszteletbeli doktora lett. Tavaly év végén pedig a St Andrews Egyetem tudományos díszdoktora lett, de a 2003-ban a sportlövők is kitüntették.