A jerezi botrányt követően Schumacher újult erővel vágott neki az 1998-as idénynek. Már az első versenyen látni lehetett, hogy a McLaren lesz a Ferrari legfőbb ellenfele. Bár sokan leírták Schumachert, csak az utolsó versenyén dőlt el a bajnoki cím sorsa.
A téli szünetet megnyerte a McLaren. Ez - természetesen - csak később öltött testet. Melbourne-ben a két ezüstnyíl kiábrándító tempóban süvített az élen, körönként 2 másodpercet adva a Ferrariknak. De nem ez volt a legrosszabb: az 5. körben füst gomolygott elő Schumacher autójából, amikor pedig a célegyenesbe érve feltúrázta a fordulatszámot a mennyekbe, a motor kilehelte lelkét. A kormányt egyszerűen kidobta a fűre, bosszantó volt nézni, hogy csak eddig jutott. Brazíliában megint tarolt a McLaren, és a kerpeni a 3. helyen futott célba. Mosolyt erőltetve magára bökte oda a riporternek: "Hát igen, nem köröztek le!"
Következett az argentin futam, de előtte Schumacher megüzente Weberrel a Ferrarinak, hogy azonnal át kell térni a Bridgestone-ra, különben nem látja értelmét az erőfeszítéseinek. A Goodyearral kötött szerződés felrúgása azonban akkora pénzbe került volna, hogy azt mindenképp el akarták kerülni. A kívánatos kompromisszumra önkritikája vette rá a Goodyear-t, egy hét alatt kidolgozták az új gumit, kifejezetten a Ferrarinak, ezzel viszont akaratlanul kihúzták a Williams-Mecachrome maradék méregfogát...
Buanos Airesben Schumacher megelőzte Hakkinent, néhány kör után pedig már Coulthard nyomában lihegett, szomjazva a győzelemre, tele erővel, önbizalommal, hittel, hogy az új gumikkal még felzárkózhat az ezüstnyilakra. Schumacher tehát a 10 pontot vadászta. Kifigyelte, hogy a skót bizonytalanul veszi az egyik éles jobb kanyart, és a következő körben támadást indított. Coulthard ráadásul rendesen elfékezte magát, és a külső, poros részről próbált visszaevickélni. Schumacher a belső oldalra kormányzott, de meglátta, hogy Coulthard kb. 30 fokos szögben a menetiránnyal felé tart. Schumacher lement a fűre jobb első kerekével, a Ferrari feldobott néhány gyeptéglát, eközben Coulthard túljutott a pálya közepén, de még mindig Schumacher felé tartott. A következő pillanatban összeértek, Schumacher határozott irányba, nagyobb sebességgel ment, az előzés előnyének biztos tudatában. Coulthard autója megpördült, és csak később tudta visszahozni a pályára.
A sajtó és a tv megint kinyilvánította ellenszenvét: Schumacher ki akarta lökni Coulthardot, miféle győzelem ez? Itt rávilágítanék pár tényre, amit nagyvonalúan mellőznek.
1. Coulthard elrontotta a kanyart, kicsúszott;
2. Schumacher gyorsabb volt nála azon a szakaszon, belül volt;
3. Coulthardnak nem volt elég a pálya szélessége, bement a belső oldalra egészen addig, amíg oda nem ért Schumacherhez, aki már az árokba is kiment volna, hogy ne ütközzenek. Mégsem tudta kivédeni Coulthard szándékát.
Ezek után semmiféle büntetést nem kapott a skót pilóta. Schumachert ugyanezért már száműzték volna. De ha ez nem lett volna elég, még a skót volt, aki méltatlankodott, mondván Schumacher (akit érdekes módon a példaképének nevez) elütötte őt a győzelemtől... Volt egy kritikus pillanata Schumachernek, amikor kifutott az útról, de visszatért a pályára hogy győzzön. Imolában kiesett Hakkinen, Coulthard hozta a "kötelező" győzelmet, Schumacher pedig az utolsó körig rohant utána, a skót kímélendő motorját lassult, a német pedig egyre jobban sarkantyúzta a Ferrarit, de hiába, csak 2. lehetett. Barcelonában (ahol a McLarenek megszülettek) körönként 1.5 másodperccel nőtt a hátránya. Miközben Irvine és Fisichella kiütötte egymást, Schumacher boxsebesség túllépésért kapott büntetést. Újra felküzdötte magát Wurz elé, a 3. helyre.
A következő nagydíjat Monacóban futották. Az edzéseken jó köridők elérése helyett egymás után törtek a Ferrarik. Ezért a versenyen csak a 4. helyről indulhatott, Fisichella mögül. Ez volt az első probléma: a gyenge edzésidő. A következmények a levegőben lógtak, ha nem tudja lerajtolni a Benetton versenyzőjét, értékes másodperceket fog veszíteni. A rajtot követően rátapadt Fisichellára, de megelőzni nem tudta, így csakhamar 14 másodperc hátrányba került az elöl száguldó Hakkinenhez képest. Váratlanul kiment a boxba, így kiszabadult Fisichella mögül, de épp a másik Benetton versenyző, Wurz mögé került, aki még inkább feltartotta őt. Na Schumi, nesze, erre mondják: cseberből vederbe! A ferraris többször is megnézte magának a belső íveket, de nem látott igazi lehetőséget. A 38. körben utolértek egy hármasfogatot: Trulli-Herbert-Diniz. A lekörözési szándékát jelző Wurz a Mirabónál meglódult, de az öntudatos Diniz vészfékezésre kényszerítette, és Schumi macskaugrásnyira találta magát: közelebb, mint addig bármikor.
A balos Loews-kanyarban a belső oldalt célozta meg, és megkezdte az előzést, viszont Wurz a külső íven gyorsabban tudott haladni: szorosan egymás mellett autóztak. Azon a szakaszon harc volt a hétszáz lóerős Forma-1 kocsik között, kb. 80 km/órás sebességgel! Következett a jobbos, ahol Wurz volt belső oldalon, így helyzeti előnyét kihasználva visszatornázta magát Schumacher elé. Látványos volt, mert a Benetton első kereke a Ferrari első és hátsó kereke között volt, súrolta annak oldalszekrényét, bármelyikük fékez, átugratnak a másik kerekén. Nagyszerű jelenet volt. Az alagút előtti jobboshoz érve Schumi hirtelen a belső oldalon támadott, Wurz megpróbált rázárni, de lepattant a Ferrariról. Ennek a koccanásnak köszönhetően 1 körrel később Wurz autója irányíthatatlanná vált, és a szalagkorlát tövében végezte. Schumi a boxba kényszerült, autóját ellepték a műszakiak, de mindenki tanácstalan volt. A bal hátsó kerékfelfüggesztés fölött jókora törésvonal látszódott. Kiszállt a cockpitből, Ross Brown ahelyett, hogy vigasztalta volna súgott valamit a fülébe, és a német visszaszállt a kocsiba! Nagyon szentimentális volt, ahogy Schumacher, aki még reggel a győzelmében bízott, most egyszerre kész volt 1 pontért mindenre elszánt offenzív rohamot indítani. Meddig állt a boxban? Azt nem mutatták, de utólag megmértem kézistopperrel: 3 perc 46 másodpercig. Kapott közben két kört Hakkinentől.
Vajon miért támadott Schumacher pont azon a szűk helyen? Elvesztette a türelmét? Adódott egy lehetőség, és megpróbálta kisajtolni belőle az esélyt? Ezt sosem fogjuk megtudni...
A faltól-falig verseny slusszpoénját saját tehetetlenségéből fakadó ütközése adta, hajtott a célig, hátha csoda történik, de az utolsó percben összetörte a Ferrari orrát! Már mindegy volt, kívül volt az első tízen. Amikor bement a boxba, Montezemolo hiába vigasztalta, könnyekre fakadt, csalódott volt, és zaklatott. Itt adott esélyt magának a Mercedes ellen, és tessék, újabb 10 ponttal nőtt a hátránya. Megkérdezték tőle, hogy mennyire nagy veszteség volt ez, nem fog hiányozni ez a 4 vagy 6 pont a végelszámolásban? Schumacher ezt válaszolta: \"Nem is biztos, hogy hiányozni fog\". Ez egy kétértelmű mondat volt. Miért nem hiányzik majd? Akkora lesz a fölénye? Vagy a ponthátránya? Az utóbbira célozhatott a kaszinóvárosi kudarc után.
Montrealban végignéztük a már szokásos rajtbalesetet, és a két McLaren fiaskóját. Schumi óriási formában volt ezen a napon, kár, hogy a depóból való visszatérése olyanra sikerült, amiért megkapta a büntetését. A boxból kihajtó Schumi (kb. 15 fokos szögben érkeznek a pályára a ráhajtósávban) tükrében nem láthatta Frentzent, aki teljes sebességgel haladt a célegyenesben. Amikor Schumacher beért a pályára, azonnal felvette az első kanyarhoz szükséges pozíciót, a jobb oldalra húzódott, épp amikor Frentzen padlógázzal megjelent (a boxból kifelé igyekvő Schumacher térben előrébb volt, mint Frentzen, de még nem gyorsíthatott fel, honfitársa teljes sebességgel mehetett, így egyszerre kerültek a pálya ugyanazon pontjára).
Meggyőződésem, hogy nem szándékos volt a dolog, csak nagyon szerencsétlenül jött ki. Schumi abban volt hibás (és ezért kapta a büntetést), mert a kijáratnál égett a piros lámpa, ami közeledő gyors járműre figyelmeztet. Ettől kezdve a pályára érkezés következményeiért már a kerpeni volt a felelős. A kanadai futam megnyerése az önigazolás napja is volt Michael számára. A büntetés után újra összeszedte a szükséges másodperceket, hogy a megelőzze Fisichellát. Repült, körönként 1-1.2 másodpercet vert Fisichellára, a többiekre még többet. Egyszer csak őrült ficánkolásba kezdett alatta a Ferrari, jobb oldali kerekeivel a rázószegélyen volt, következett egy enyhe bal kanyar (ahol Panis 97-ben elesett) de ahelyett hogy fékezett volna, még nagyobb gázt adott és ezzel visszaugratta az autót a pályára, a gyorsítással stabilizálta az oldalkúszást, ami emlékezetes volt. (Berger kockáztatta ezt meg gyakran Monacóban, lefelé a Mirabó felé, farolásból gázadással hozta egyenesbe a kocsit 1 centire a faltól, és még közben átment az ismert huppanón.) Az érzékelés alapszintjén lévő pilóták összetörték volna a kocsit, de Schuminak aznap minden bejött, óriási elszántsággal nyert.
Nekem ez borzasztóan imponál egy pilótában, ettől lesz vérprofi sztárversenyző. Megtehette volna, hogy körbegurítja a piros autót, néhányszor leveszi lábát a gázpedálról a motor kenését javítandó, kérem uraim, a Mercedesek kiestek, minek sietni ugyebár, de Schumacher jelbeszéde világossá tette, hogy azon a napon mennyire erős, hogy a pályán is legyőzte volna ellenfeleit. A McLaren értette a célzást, mert nekik szólt, és ezzel a győzelemmel kifejezte a német, hogy nincs lefutva ez a világbajnokság. Kellett már ez a siker a számára, itt és most, mint egy falat kenyér az éhező kurdnak...
Magny-Cours-ban még magasabbra ugrott az ágaskodó csikó. A megismételt rajttól már a piros kocsik jöttek el elsőként, Hakkinen hiába küszködött, még Irvine-ra sem tudott igazán veszélyes lenni, a nagy kapkodásnak az lett a vége, hogy a kavicságyban is tett egy kitérőt. A kettős győzelem begyógyította a melbourne-i és monacói sebeket.
Silverstone-ban szakadt az eső, ezért előrehozták a rajthelyet. A boxbeli célvonal a megszokott helyen maradt, a két vonal nem esett egybe. Az esőben Hakkinen több mint 40 másodperc előnyhöz jutott Schumival szemben, aki nehezen találta meg a megfelelő gumit, és ekkor a balesetek miatt berendelték a safety cart. Így mindenki felzárkózhatott Hakkinenre. Elfogadhatatlan az az állítás, hogy megverették Silverstone-ban Hakkinent. A safety car jelenléte egy szabálypont, amit mindenki ismer, elfogadva, hogy azt bünteti aki elöl van, mert elveszíti az előnyét. Schumacher támadást indított Hakkinen ellen, a finn pilóta a pályáról is kicsúszott kétségbeesett védekezése közben. Innen Schumacher növelte előnyét, és már csak 3 kör volt hátra, amikor rádión tudomására hozták, hogy büntetést kapott. A szabályok lehetővé tették, hogy 3 körön belül, akár legutolsó körben töltse le büntetését. Miután körről körre növelte előnyét, logikus volt, hogy minél később megy ki annál nagyobb az esélye, hogy az élre tud visszatérni. Eszerint az utolsó körben kiment a boxba, és a ott elsőként szakította át a célvonalat. A McLaren óvott, amit sem a bizottság, sem a jó megfigyelők nem érthettek.
1) Hakkinentől csak az időelőnyét vették el (tegyük hozzá a szabályok keretein belül), az első helyét nem, azt ő maga dobta el, amikor kifutott a pályáról
2) A vonal áthelyezését mindenki tudta, és eszerint kellett gondolkodni a célbafutást illetően
3) A safety car berendelése kizárólagosan a versenyigazgató hatásköre, miután az esetleges további balesetekért őt terheli a felelősség, logikusan a legjobb döntést hozta
4) Abban a pillanatban nem lehetett tudni, hogy ki kell-e jönnie Schumachernek büntetésre, vagy azt automatikusan levonják az időelőnyéből (erre is van szabály), mert a bírák elmulasztották ezt világosan értésére adni. A versenyző teljesen bizonytalan volt abban, hogy mi és miért történik, nem tehetett mást, maximálisra növelte előnyét, hogy biztosan őt hirdessék ki a végső futamgyőztesnek
5) A verseny utáni vizsgálat tárgya volt, hogy miért nem értesítették időben Schumit szabálytalanságáról (állítólag az új repülő rajtnál a rajtvonal előtt már megelőzte a Benettont. Én ezt a videofelvétel alapján meg tudom cáfolni. Számítana valamit, utólag?)
Schumi a depóba gördülve tudta meg rádión, hogy egy körrel többet teljesített, ami szabálytalan. Még benn ült az autóban, de már fogta a fejét! Atyaúristen, most egy sima győzelmet dobott el ezzel? Amikor felment a lépcsőn megkérdezte Todtot, most én nyertem, vagy nem én nyertem?
A sportfelügyelőket azért menesztették, mert:
- nem az előírt módon és időben értesítették a Ferrari boxot Schumacher büntetéséről
- a többi csapatot egyáltalán nem értesítették
- képtelenek voltak azonnal végeredményt hirdetni, megállapítani, végül is hány kör számított?
Az előírások szerint addig versenyezhetnek a pilóták, amíg meglátják a kockás zászlót. Schumacher értelemszerűen nem látta a leintő zászlót, tehát megtehette azt a ráadás kört, amikor őt is leintették, és ezután ment csak a par fermébe.
Hockenheimre elkészült az új hosszított tengelytávú Ferrari. Érthetetlen volt, hogy miért most kell egy új sasszét bevetni, amikor feljövőben vannak a világbajnokságban. A Német Nagydíj edzésén Schumacher még az életét is kockára tette, annyira gyorsan vette a kanyarokat, többször is majdnem kipattant a pályáról 200 km/óránál, ami lélegzetelállító volt. Frankl András szavait idézem: "Schumacher azért vezet ilyen keményen, mert most az ő autója rosszabb, és ezt megpróbálja kipótolni". A verseny egy igazi gürcölés volt, nagy nehezen jutott vb-ponthoz, miközben Hakkinen elégedetten süvített az élen. A német pilóta hátránya 16 pontra nőtt. A Magyar Nagydíj előtt megkérdezték tőle, hogy ki fogja-e vívni az első rajtkockát? "Én a versenyt szeretném megnyerni. Természetesen nem rossz, ha megvan az első rajthely."
Schumacher az előző két évben a Hungaroringen a pole-ról rajtolt a Ferrarival, de nem tudta azt győzelemre váltani. Az edzéseken Hakkinen felülmúlhatatlan volt. A versenyen Schumacher harmadikként loholt az ezüstnyilak nyomában, láthatóan győzelmi esély nélkül. Kivárásra próbált menni, ami valljuk be eléggé elkeserítő, elszomorító volt. Esélye annyi volt, mint a mesebeli szegénylegénynek. A fordulópontot a kerékcserék hozták. Schumacher nagyon kevés benzinnel jött ki a boxból, amitől drasztikusan megváltozott autójának dinamikus menettulajdonsága. Ross Brown annyit mondott neki a boxban, hogy menj ami a csövön kifér, és Schumacher nekigyűrkőzött. Fantasztikusan vezetett! Olyan köröket futott, amivel az edzésen is kiegyeztek volna néhányan! Ráadásul ezt egymás után 19-szer csinálta meg, ami lehetetlennek tűnt. (Arra szinte minden pilóta képes, hogy 2-3 igen koncentrált edzéskört fusson, de ugyanazt megcsinálni zsinórban tizenkilencszer ez valami extravagáns dolog volt. Csak Clark és Senna volt képes erre)
Akkora előnyt szerzett a 3 kerékcserével, amely elegendő volt, hogy átvegye az első helyet. Hakkinen autója ráadásul haldokolni kezdett, és csak a 6. helyre volt jó. Ez a teljesítmény - ez a hirtelen megtáltosodás - a hirtelen versenyképessé vált autójával nagy élmény volt Schumacher, és az érte szurkolók számára. Emlékezetes volt, hogy amint megváltoztak a feltételek, a szegénylegényből Hódító Robur lett. Közben kicsúszott az útról, de visszatért a pályára hogy győzzön. Ha választani kellene egyetlen versenyt Schumacher jellemzésére, akkor ezt választanám.
Ebben a győzelemben benne volt minden, ami Schumacherben jó, amiért érdemes nézni a versenyeit! Ross Brown elméletben zseniálisan kifundálta a Tervet, de kellett hozzá egy olyan versenyző, aki azt végre is akarja hajtani! Mit szólna vajon ahhoz egy másik versenyző, ha azt hallaná rádióján, hogy: "...nosza akkor menj éles időmérő köröket versenygumikkal, több üzemanyaggal verseny közben? Ja, és mellékesen verd meg Hakkinent!" Azt mondaná, hogy: meg vagytok ti őrülve? Életben akarok maradni!" Nos, ehhez kellett Schumacher, akire ilyen őrült terveket lehetett alapozni, akinek extra kockázattal sikerült azt megvalósítania.
A hátránya 7 pontra olvadt, amikor elutaztak az Ardennekbe, Spába. Ez az a pálya, ahol Schumacher mindig is feltűnően magabiztos volt. A verseny napján ömlött az eső, ami egy ajándék volt Michaelnek, mindjárt előlépett elsőszámú esélyessé. A start után a kb. 4. helyezett Coulthard elveszítette uralmát kocsija fölött, lecsúszott az útról, majd visszapattant, és mögötte mindenki összetört. Szinte csak Hakkinen, a remekül rajtoló Hill és M.Schumacher kocsija maradt ép. Az új startnál Hakkinen annyira figyelt Schumacherre, hogy nem a szokásos módon vette be a La Source kanyart, hanem kiszorította vetélytársát a fal mellé. Schumacher befordult, Hakkinen pedig már nem találta a kiutat, megpördült, aki másnak vermet ás, maga esik bele...
Hakkinen tudhatta, hogy ha Schumacher a startnál megelőzi, többé nem látja, ezért az ő szempontjából érthető módon megpróbálta semlegesíteni ellenfelét. Ezért a manőverért Schumachert egészen biztosan megbüntették volna. A verseny felénél a ferraris zsoké fölényesen vezetett, és már mindenki biztosra vette győzelmét. Schumacher állította, hogy Coulthard bevárta őt, hisz míg előtte két kör alatt 12 másodpercet hozott rajta, amikor pedig utolérte, a skót gyorsított, és elzárta a kanyarok belső ívén az előzési lehetőséget, az egyenesben pedig kissé kacsázott, ami szabálytalan versenyzői magatartás a körhátrányban lévőtől. Imolában éppen Coulthard panaszkodott, azzal magyarázta gyenge bizonyítványát, hogy nem engedték lekörözni, mert a kék zászlót a lassúbbak nem veszik figyelembe, érdekes, nem?
Spában maga Coulthard volt, aki szántszándékkal tartotta fel Schumachert, nem hagyta magát lekörözni. Normál esetben imígyen segíteni tud Hakkinennek, ha feltartja Schumachert, de itt Hakkinen már kiesett. Ennek a manővernek nem volt más jelentősége, csak a német pilóta idegesítése. Egyetlen kör alatt 7 másodpercet fogott Schumacheren, aki nem várhatott tovább, aláment a vízfüggönynek, hogy váratlanul kihúzódva megelőzze. Ekkor történt a fatális baleset, Coulthard autójába hátulról lényegesen nagyobb sebességgel beleütközött a Ferrari, első kereke és a teljes felfüggesztés kiszakadt. Furcsa volt, mert úgy tűnt, mintha a német versenyző hirtelen felgyorsult volna vagy 100 km/órával, ami teljes képtelenség. Coulthard a kanyar jobb oldalán maradt, tehát az ideális íven. Autóját csak 1/3 szélességében vitte le a pálya szélére, majd lassított. Ezt követően gyorsítani kezdett, de már ott termett Schumacher, aki beleszáguldott a McLaren pályán lévő 2/3 részébe...
Ez a baleset a világbajnoki címbe is kerülhet - futott át rajtam, és még ki tudja hány emberen a földkerekségen. Schumacher rettentően dühös volt, nem lehetett lecsillapítani, vagy visszatartani, átment a McLaren boxba és odakiáltotta Coulthardnak "Meg akartál ölni, de most én öllek meg téged!". Ez egy életveszélyes baleset volt, Schumi az utolsó századmásodpercben látta meg a McLaren hátulját, hirtelen balra rántotta a volánt, elkerülve a kerékráfutást, amiből súlyos balesetek szoktak következni. Így halt meg Gilles Villeneuve, és így törte össze magát Didier Pironi. Mindketten Ferrari pilóták voltak... Norbert Haug érve igaz is meg nem is: "Coulthard kocsijában a gázszelep 70 %-ban nyitva volt, tehát az ütközéskor gyorsított". Akkor miből adódott a jókora sebességkülönbség? Schumacher talán elérte a 400 km/órát? Tehát a kérdést nem így kell feltenni, mert kibújnak a válasz alól! Hanem így: miért nem vette figyelembe Coulthard a kék zászlót? Miért nem ment át a baloldalra (ahogy a többi lehúzódó megtette), miért a versenyíven lassított?
Schumacher rossz látási viszonyok között belefutott egy csapdába, amely könnyen az életébe is kerülhetett volna. Ezért volt annyira indulatos...Percekkel később vajon Fisichella miért nyársalta fel hátulról versenyzőtársát? Azért, mert az előre nem sejthetően, a boxkijárat előtt lassított, és ő egyszerűen nem látta az esőfüggöny leple mögül! Ezekután a McLaren csapattól egyetlen bocsánatkérés sem hangzott el, sőt még a német sajtó is (amikor balhé van, mindig az isteni tökéletességűnek tartott Mercedes mellé állnak) Michaelt tartotta hibásnak. Ezen a ponton Schumi megfordíthatta volna a világbajnokságot, ehelyett egyel kevesebb futam maradt, és következett Monza, amely bár hazai pálya, de a gyors McLarennek kedvezett leginkább. Úgy tűnt, elment a hajó. De Schumacher, akit nagyon megviselt a belga futam, aki a zsigereiben érezte, hogy itt szabotázs történt ellene, még nem adta fel. Vajon hány szabotázs marad észrevétlen a F-1-ben?
Ez is frenetikus Schumacherben, hogy amikor minden elveszett, fel tud állni, újra megpróbálja és megy neki! Ezért is lett ilyen sikeres, ennyire ponterős, ponterősebb mint Prost vagy Senna volt, mert nem ismer elveszett labdát, amikor nagyon muszáj, felküzdi magát, legyen az bármely verseny. És ehhez nem kell feltétlenül a leggyorsabb autót vezetnie!
A monzai hétvégén minden úgy alakult, ahogy a tifosik megálmodták. Az időmérésen - először az évadban (!) Schumacher megverte mindkét Mercedest, és pole-pozíciót autózott. Ez volt az a pálya, ahol nem jósoltak esélyt a Mercedes ellen. A rajtnál azonban "elaludt", az ezüstnyilak megléptek. Hakkinen műszaki problémák miatt lassulni kezdett, Coulthard motorja tönkrement, így könnyűszerrel győzhetett a Ferrari. Pontegyenlőség állt elő az élen: Hakkinen 80 pont - Schumacher 80 pont. És már csak két futam volt hátra. Itt vagyunk a hajrában, és megint esélyes Schumacher a vb-címre. Ki gondolta ezt a monacói hétvége után?
A "luxemburgi" versenyen, Nürburg vára alatt megvolt az esélye arra, hogy átvegye a lista vezetését. Ez volt az a futam, ahol a fanatikus rajongói kiáltványban fogalmazták meg, bizony itt az ideje, hogy szentté (!) avassák kedvencüket. Az egyház reakciója logikus volt: halva született az ötlet. Pedig a rajongók nevet is adtak neki, mesterkélt latin beütéssel: Szent Schumelix...
(Itt tennék egy kis kitérőt az elnevezések kapcsán. Miskolcon élő újságíró barátom, Attila használta először ezt a kifejezést: Sumák. Azóta ezt a kifejezést az interneten is olvashatjuk, igaz, hogy nem tőle, mások is "felfedezték" ezt. Az angolok ugyanis csak így tudják kimondani: "Májkl Sumáker". Ha a nyugati írott sajtó megerőlteti magát, igy becézi: "Schuey". Magyarországon lett belőle Sumi, vagy Summogó. Ha tovább játszunk a szavakkal, és tükörfordítást alkalmazunk, akkor ez a becsületes neve: Cipész - vagy Suszter - Mihály! Ha tehát valahol az interneten azt olvassuk, hogy Cipész Misi ezt csinálta, vagy azt mondta, akkor az bizony éppen Michael Schumacherről akarna szólni.)
Schumacher a gyenge rajt után csak a 2. körtől vezetett, miközben Irvine haladt utána és Hakkinen csak harmadikként következett. Irvine-nak volt lehetősége arra, hogy akár sportszerűtlenség árán is segítsen csapattársának, de ő fair volt a végsőkig, s amikor a finn támadott, előzékenyen félrehúzódott. Miért nem láttunk Coulthardtól ilyet? Ez volt a kritikus pont, mert ezután már a pályán dőlhetett el a verseny, ahol mint láthattuk a McLaren ugyanazt a taktikát követte, mint a Ferrari (először az évadban), és ennek köszönhetően a kerékcserék során előzték meg az olaszokat, amire nem volt még példa. Ott győzték le a Ferrarit, ahol addig a legjobbak voltak, a taktikában. Schumacher csak másodikként tért vissza a boxból, kb. 1 másodperc hátránya volt, de ez végig megmaradt, nem tudta azt lefaragni. Ebből következett az az utólagos spekuláció, hogy "mi lett volna HA Irvine tovább feltartja Hakkinent a verseny kezdeti szakaszában?" A versenyt leintették, és Hakkinen jutott előnyhöz (4 pont), ami kecsegtető volt, lévén már csak egyetlen futam maradt.
Japánban egy új sisakmintázattal tűnt fel, a pepita kockás zászló egy részlete volt felpingálva, mintegy kabalaként, utalva a célbaérés óhajára. Itt vagyunk tehát Szuzukában, közép-európai idő szerint reggel öt órakor, illik felkelni a versenyhez! Zsinórban harmadszor is Schumié volt a pole (azt gondolhatta volna a külső szemlélő, hogy egy hónapja már megfordult az erősorrend, de aztán versenyek továbbra is a McLarent hozták ki erősebbnek). Ez talán rávilágít arra, hogy Schumi az edzéseken mekkora kockázatot vállalva készült a Hajrára. A csapat ugyanazt a kuplungrendszert szerezte meg, mellyel a McLaren szerepelt a szezonban, ami érthetetlen volt az ezüstnyilakat sújtó kuplunghibák után! Ezzel nem tökéletesebb, hanem sebezhetőbb lett a Ferrari. A startot meg kellett ismételni, mert Trulli feltartotta a kezét. Aztán újra meg kellett ismételni, mert Schumacher feltartotta a kezét! A kuplung?!
Ezzel mindennek vége volt, mert a szabályok szerint a késleltetés okozójának a sor végére kell állnia. Hiába küzdött az edzésen, és volt gyorsabb mindenkinél, Hakkinen került az első helyre. Ami megmaradt a ferrarisnak, a meztelen remény, hogy Hakkinen esetleg kiesik, és ő befut a második helyre. A rajtnál hat autót előzött le a célegyenesben (!), és az első kör végén a 12. helyen haladt (a 22-ről indult), tehát nem kevesebb, mint 10 autót előzött le elszántságában. A lendület kitartott egészen a bosszúéhesen makacs Hillig. A brit amikor csak lehetett, feltartotta Schumachert az év közben, pl. Kanadában elég csúnyán. Mérget vehettünk rá, hogy most is ezt teszi. Fogadjunk? Nyert! Hét kört tartotta fel, vagy nyolcat? Ez a minősíthetetlen magatartás. A verseny közepén a harmadik helyen autózott, miközben irreálisan keményen szaggatta autóját. A Triangulum sikánban egymás után háromszor is leradírozta kerekeivel a szegélykövet, de amíg nem intették le a futamot, még élt benne a Remény. Egészen a defektig. Az egyenes végén kapott jobb hátsó defektet, dacosan megtartotta a kocsit, és kivitte a fűbe. Ez volt a Goodyear utolsó versenye, év végén kiszállnak a száguldó cirkuszból. Ezért kissé morbid búcsú volt részükről egy csúnya defekt. Schumi döntött, úgy tisztességes, ha megvédi a gumigyárat: "Én tettem rá oly sokszor a gumikat a rázókőre, és azért repedt fel az oldala". Hakkinennek csak végig kellett mennie, és megnyerve a futamot felért a csúcsra. A Ferrari álma pedig szertefoszlott. Megint javultak, már 6 futamot nyertek egy évben, de még mindig nem ők lettek az elsők.
Az 1998-as vb végeredménye:
1. Hakkinen McLaren 100 pont 2. Schumacher Ferrari 86 pont 3. Coulthard McLaren 56 pont 4. Irvine Ferrari 47 pont 5. Villeneuve Williams 21 pont 6. Hill Jordan 20 pont
AJÁNLOM AZ OLDALT
