A négyszeres Forma-1-es világbajnok számtalan örökranglistán az előkelő második helyet foglalja el, egészen Michael Schumacher uralkodásáig a legfontosabb kategóriákban ő volt a listavezető.

Franciaország egyetlen F1-es bajnoka a királykategóriában versenyei 25 százalékát megnyerte, nála többször csak a már említett rekordhalmozó Schumacher pezsgőzhetett a dobogó legfelső fokán. A Professzornak is becézett zsenivel azonban nem volt egyszerű kijönni, sem csapattársként, sem csapatfőnökként, sem sajtósként. A McLarennél kis híján vérre menő Prost-Senna párharc - sőt, igazából ez már háború volt - a legdurvább csapaton belüli viaskodásként vonult be a Forma-1 történetébe.

Alain Prost nem éppen simulékony modora miatt egyéves kényszerpihenőre is kényszerült, amikor pedig megtudta, hogy munkaadója, a Williams a következő idényre Ayrton Sennát szerződtette, inkább visszavonult. Igaz, ezt a csúcson tehette, ami csak a legnagyobbaknak adatik meg.

Pedig focistának készült...

1955. február 24-én egy keddi napon a közép-franciaországi Lorette-ben megszületett Alain Marie Pascal Prost, aki később az egyszerűség kedvéért két középső nevét elhagyva Alain Prostként parádés karriert futott be a Forma-1-ben. Prost nagymamája, Victoria Örményországból menekült Franciaországba, ahol évekkel később lánygyermeket szült szintén örmény férjének. A kislány, Marie-Rose Karatchian felcseperedett, és az 1950-es években feleségül ment André Prosthoz.

A fiatal házaspár Saint-Chamond-ba költözött, ahol konyhai bútorok gyártására specializálódott asztalosműhelyt nyitottak (a vállalkozás évről évre fejlődött, a ’60-as évek vége felé már 25 alkalmazottjuk volt). 1952-ben megszületett Daniel nevű első gyermekük, majd elérkezett a bekezdés elején említett dátum, amikor is a kis Alain is csatlakozott a Prost családhoz.

A két lurkó ízlése megegyezett abban, hogy mindketten rajongtak a sportért, Daniel az autósportot kedvelte, míg Alain jobban odavolt a motorokért. Főhősünk birkózott, görkorcsolyázott, a családi nyaralások alkalmával vízisíelt, de igazából a foci volt a mindene. Olyannyira, hogy nyolcévesen leszerződött a helyi klubhoz, és profi labdarúgónak készült. Nyilvánvalóan most nem írnánk róla, ha valóban abba az irányba indul el, de szerencsére nem világhírű jobbszélső, hanem egy kivételes autóversenyző lett belőle - azt persze nem tudhatjuk, hogy a labdarúgó-társadalmat mekkora veszteség érte a váltás által...

Alain az iskolában valahol a középmezőnyben húzódott meg, nem ő volt az osztályelső, de soha nem is kellett azon aggódnia, hogy valamelyik tantárgyból nem fog tudni átmenni. Mikor 15 éves volt, édesanyja középiskolába íratta. 1970 mégsem emiatt volt meghatározó a számára. A kisebbik Prost testvér ebben az évben került először kapcsolatba a Forma-1-gyel, apjuk ugyanis elvitte a fiait a Monacói Nagydíjra. A hercegségbeli futam remek kedvcsinálónak bizonyult, hiszen roppant izgalmas körülmények közt végül James Hunt nyert.

Csak a foci!

Visszatérve a mindennapokba azonban ismét a foci került előtérbe, a monacói élmények gyorsan feledésbe merültek. A család ismét Cannes-ban nyaralt, csakhogy Alain egy szép kis gipszet is magával vitt, nem sokkal korábban ugyanis eltörte a karját. Az aprócska fiú viszont így sem bírt magával, és mivel kedvenc vízi sportjainak, az úszásnak és a vízisízésnek nem hódolhatott, más elfoglaltság után nézett. Bátyjával így tévedtek be egy élményparkba, ahol egy gokartpálya is volt. Alain még nem töltötte be a 16-ot, így szülői engedélyre volt szüksége ahhoz, hogy autóba ülhessen. A két gézengúz gyorsan le is gyártotta a szignót, és kezdődhetett az egésznapos száguldás. A kisebbik Prost fél kézzel is nagyon belejött, majd mikor néhány nappal később ismét visszatért a pályára, már biztosan tudta, ezt bizony neki találták ki.

A gokartozás lett a mindene

Szülői részről viszont komoly ellenállásba ütközött, hiszen mikor előállt a világmegváltó ötlettel, hogy neki bizony saját gokart kell, azt javasolták neki, hogy ezt azonnal felejtse is el. Az intelem persze falra hányt borsó volt. Alain felkutatta a hozzájuk legközelebb eső gokart-klubot, ami Rive-de-Gier-ben volt, ám gokart nélkül nem sokra ment, 700 francia frankja viszont nem volt rá, hogy vegyen magának egyet. Elszántsága azonban már itt megmutatkozott: iskola után besegítet apjának az üzemben, bevásárolt anyja helyett - persze mindezt megfelelő bérezés ellenében -, de például a mozira kapott pénzt is félretette, így másfél év alatt összejött egy öreg, leharcolt gokart ára.

A szülők persze féltették fiukat, és úgy érezték, hogy Alain hibát követ el azzal, ha az autósport felé veszi az irányt, a csotrogyányra szánt összeget pedig egyenesen kidobott pénznek tartották. Ebben nem is tévedtek nagyot, hiszen az első teszteken Alain többet szerelt, mint amennyit vezetett, de ez sem szegte kedvét. 17 évesen úgy döntött, felhagy a focival (a döntést sérülékeny, fájós térdei megkönnyítették), és csak a gokartozásra koncentrál. 1972. végén túladott első gépét és beruházott egy komolyabb technikába. Az új gokarttal egyre többet versenyzett, ráadásul klubja elnöke, Guy Pelletier is láthatott benne fantáziát, ugyanis a szárnyai alá vette.

Az első gokartok egyike

Hamar kiderült, hogy Alain elég jó ahhoz, hogy a francia bajnokságban is elinduljon, a felnőttek közt rögtön egy második helyezéssel nyitott. Franciaországban sorra gyűjtögette a győzelmeket és a bajnoki címeket, 1973-ban pedig már a nemzetközi porondon is megmérette magát. Miközben Alain a pályán brillírozott, apja a bokszban építgette a kapcsolatrendszerüket. Alain már ekkor ismert lett arról a tulajdonságáról, hogy az autóról és a motorról rengeteg hasznos információval tud szolgálni már egy-egy kör után is, ennek pedig később ő maga is nagy hasznát vette.

Évekig Michel Fabre gokartjaival versenyzett, és akkor is kitartott a francia alakulat mellett, amikor Olaszországa csábították, ahol már 2000 frankos havi fizetést is kapott volna. Alain már a továbbtanulással is felhagyott (korábban testnevelő tanárnak készült), csakhogy a versenyzésre koncentrálhasson, és ennek meg is lett az eredménye. 1975-ben, húszévesen megnyerte a francia gokart-bajnokságot, amolyan jutalomként pedig a következő szezonban már a Formula Renault sorozatban versenyezhetett. Itt két bajnoki címet szerzett, majd 1978-ban következhetett a Forma-3. A sikerek itt sem maradtak el, sőt, 1978-ban és 1979-ben a francia és az európai F3-as szériát is megnyerte, így pedig igen előkelő helyre került a Forma-1-es csapatok kívánságlistáján.

McLaren-Renault-McLaren körúttal kezdett

A királykategóriás bemutatkozás ekkor már borítékolható volt. Az ajánlatok alapos áttanulmányozása után Alain Prost végül úgy döntött, azt a szerződést írja alá, amelynek fejlécét a McLaren logója díszíti. Néhány hónappal később kiderült, hogy ez nem a legjobb döntés volt, ugyanis a wokingiak meglehetősen pocsék szezont fogtak ki, az aktuális autónak állandóan műszaki problémája volt.

Prost négyszer végzett pontszerző helyen (összesen 5 egységgel zárt év végén), de nem csak a műszaki problémák miatt fejezett be a vártnál kevesebb futamot, ugyanis több alkalommal is balesetbe keveredett. Ezek egyikén eltörte a csuklóját, egyszer pedig agyrázkódást szenvedett. A csalódást keltő bemutatkozó szezon el is vette Prost kedvét a McLarentől, és csapatváltásra szánta el magát, aláírt a Renault-hoz.

Az 1981-es idény első hét futama után azonban úgy tűnt, Prost újabb baklövést követett el: az említett periódusban mindössze egy versenyt tudott befejezni (Argentínában lett negyedik). A francia csapat francia pilótájának azonban a Francia Nagydíjon megfordult a szerencséje, győzelmet ünnepelhetett. Az első F1-es sikert újabb kettő követte az idény hátralévő részében, és ha az évad első felében több pontot tudott volna termelni, akkor biztosan megszorongathatta volna a későbbi bajnokot, Nelson Piquet-t. Így Prostnak be kellett érnie az összetett rangsor 5. helyével, de mindenki számára egyértelművé tette, ő bizony a csúcsra pályázik.

A következő szezonban (1982) azonban csak a helyezést tekintve tudott előrébb lépni (negyedik lett év végén), az idény első két versenyét megnyerte ugyan, de a soron következő hét GP-n nem szerzett pontot, a bajnoki címért zajló küzdelmet így csak kívülről nézhette. 1983-ban újra megpróbálta, de ismét elbukott, igaz, a brabhames Piquet csak az utolsó versenyen tudta a maga javára fordítani a pontversenyt.

Türelmetlensége és a francia sajtóval kialakított nem éppen baráti viszonya ekkor újabb váltásra ösztönözte, két nappal a 83-as szezonzáró futam után már alá is írt a McLarenhez. A felek második házassága lényegesen hosszabbra, és ami ennél is fontosabb, sokkal eredményesebbre sikeredett, botrányból persze ekkor is volt bőven, de haladjunk szép sorjában.

1984-ben a veterán Niki Lauda csapattársa lett a McLarennél, amely TAG-Porsche motorokat használt ebben az évben. A jellegzetes piros-fehér festésű versenygépeknek nem volt párjuk akkoriban, Lauda és Prost mindössze négy futamgyőzelmet engedett át a többieknek. A francia hét, az akkor kétszeres világbajnok osztrák pedig "csak" öt versenyt nyert meg, viszont mégis Lauda örülhetett az idény végén, fél ponttal(!) ugyanis több szerepelt a neve mellett. Igen, ez volt minden idők legszorosabb világbajnoksága, a fél pont pedig Monacóból származott, ahol a viharos eső miatt a futamot a teljes versenytáv megtétele előtt leintették, a pilóták a szabályok értelmében pedig csak fele pontszámot könyvelhették el (a győztesnek akkoriban 9 pont járt, Prost ezért kapott 4,5-öt).

Végre bajnokként pezsgőzhetett

Két világbajnoki második helyezés után azonban megvalósult az, amire mindig is hajtott, vagyis megszerezte első bajnoki címét a Forma-1-ben. A siker évében, 1985-ben is Lauda volt a csapattársa, de az osztrák ekkor már csak levezetett. Prost nagy ellenlábasa Michele Alboreto lett, az olasz és a Ferrari a hajrában azonban már nem tudta tartani Alain ritmusát, így megszületett Franciaország első F1-es bajnoka. 1986-ban kicentizte ugyan, de két ponttal verve Nigel Mansell-t összejött a címvédés is, ami előtte csak Alberto Ascarinak és Juan Manuel Fangiónak sikerült.

1987. a Williams éve volt, Prost nem tehetett mást, végignézte Piquet és Mansell csatáját, de ebben az évben Ayrton Senna is előtte végzett, akivel később "különleges" kapcsolatot ápolt. Három nagydíjgyőzelme azonban elég volt ahhoz, hogy letaszítsa a trónról Jackie Stewartot, legalábbis ami a futamgyőzelmeket összesítő listát illeti.

Háborús övezetté vált a McLaren

A sikerek ellenére a Honda elhagyta a Williams istállót, és 1988-ban már a McLaren motorszállító partnereként indult harcba. A wokingiak Prost mellé szerződtették Ayrton Sennát, és ezzel kezdetét vette az öldöklő rivalizálás. A brazil leigazolását állítólag maga Prost is szorgalmazta, igaz, akkor még nem tudhatta, hogy ezzel maga alatt vágja a fát. Ebben az évben a McLaren-dominanciája minden korábbinál brutálisabb volt, egyedül Gerhard Berger tudott elvenni egyetlen győzelmet Ron Dennis fiaitól. Senna és Prost kőkemény csatát vívott egymással, ám ekkor (látványosan) még nem lépték át a sportszerűség határait. Alain hiába szerzett 11 ponttal többet, mint brazil csapattársa, az akkori pontszámítási szabályok értelmében (a legjobb 11 eredmény számított, és Senna több futamot nyert) Prost csak második lehetett Senna mögött.

A balhés páros

Prostot a visszavágás vágya hajtotta előre 1989-ben, amikor a McLarennek szintén nem volt párja a Forma-1-es mezőnyben, így a két klasszis kedvére oszthatta egymást. Amellett, hogy kölcsönösen káprázatos teljesítményre ösztönözték egymást, ezúttal túl is lőttek a célon. Prost egész szezonban jobban állt, mint Senna, és amikor már csak két futam volt hátra, 16 ponttal vezetett a brazil előtt. A Japán Nagydíj 46. körében Senna - talán kissé optimistán - előzésre szánta el magát, Prost viszont - talán nem véletlenül - ráhúzta az autóját a jobbos kanyar belső íven érkező Sennára. Mindketten a pálya szélén ragadtak, Prost azonnal kiugrott az autójából, Sennát a pályabírók azonban még visszatolták. A brazil utána mindent beleadott, és megnyerte a versenyt, ám utólag diszkvalifikálták. Ez egyben azt jelentette, hogy a szezonzáró Ausztrál Nagydíj eredményétől függetlenül Prost harmadszorra is világbajnok lett, a körítés miatt azonban a franciának is csak rémálmaiban jön elő ez az esztendő.

A Ferrarihoz menekült

Ebben az évben az is egyértelművé vált, hogy ez így nem mehet tovább, Senna és Prost egy mezőnyben még csak-csak megfér egymás mellett, de csapattársként nem folytathatják. Prost nem is habozott sokat, szedte a sátorfáját és Maranellóig meg sem állt, és kis híján rögtön a csúcsra vezette a Ferrarit. Senna azonban bosszút állt: Szuzukában, ahol egy évvel korábban az ominózus koccanás is történt, a mclarenes a start után az őt lerajtoló Prostot hátulról eltalálta. Mindketten a bukótérben landoltak, de ez azt jelentette, hogy Senna az idényzáró eredményétől függetlenül bajnok lett. Alain gusztustalannak minősítette a brazil tettét, de nem tehetett mást, bele kellett törődnie, hogy pályafutása során immáron negyedszer is második lett.

1991. ezzel homlokegyenest ellentétes idényt hozott, legalább is Prost szemszögéből nézve. Főhősünknek és a Ferrarinak nem ment, Alain futamot sem tudott nyerni és mindössze 34 ponttal az 5. helyen zárt összetettben. Prost nem is rejtette véka alá csalódottságát, amikor csak tehette, nyíltan kritizálta az olasz istállót (a vörös versenygépet kezelhetősége alapján előszeretettel hasonlította egy kamionhoz...). A Ferrari erre úgy válaszolt, hogy kiadta az útját a "nagyszájú" pilótának, aki így hoppon maradt, és egy évet ki kellett hagynia, ugyanis már sehol sem volt hely számára.

Azzal, hogy a Ferrarit elhagyta, túl nagyot nem hibázott, a vörösök ugyanis 1992-ben sem tudtak talpra állni. A mezőnyben Mansell egyeduralkodó kiskirály volt, és meglehetősen könnyedén szerezte meg a korábban hiába hajszolt bajnoki trófeát.

Egy ekkora klasszist azért mégsem hagyhat elveszni a Forma-1, a Williams 1993-ra le is szerződtette az akkor már 38 éves Prostot. A címvédő alakulatnál Damon Hill csapattársaként bajnok lett, legkitartóbb üldözőjének ezúttal is Ayrton Senna bizonyult, de a brazil most tehetetlen volt ellene. Sir Frank Williamsnek azonban Sennára fájt a foga, és amikor kiderült, hogy 1994-re le is igazolta a brazilt, Prost gondolkodás nélkül bejelentette visszavonulását, hiszen azzal ő is tisztában volt, hogy annak nem lehet jó vége, ha ők ketten ismét egy csapatnál versenyeznének. Ráadásul Alain ekkor már közelített a 39. születésnapja felé, így négy világbajnoki címmel, négy vb-második helyezéssel a csúcson hagyhatta abba a versenyzést - az alkalom tehát kínálta is magát.

Utolsó F1-es csapatával, a Williamsszel

Prost utolsó versenyét (szám szerint a 199.-et) Senna - ki más!? - elrontotta ugyan, hiszen Ausztráliában a francia előtt nyert, de a dobogón a brazil átölelte a Professzort, jelezvén, nem kívánja folytatni a sárdobálást.

Alain Prost Forma-1-es mérlege:

Év	Csapat	Vb-helyezés	Pont	Nagydíj	Győzelem	Pole
1980	McLaren	16	5	11	-	-
1981	Renault	5	43	15	3	2
1982	Renault	4	34	16	2	5
1983	Renault	2	57	15	4	3
1984	McLaren	2	71,5	16	7	3
1985	McLaren	1	73	16	5	2
1986	McLaren	1	72	16	4	1
1987	McLaren	4	46	16	3	-
1988	McLaren	2	87	16	7	2
1989	McLaren	1	76	16	4	2
1990	Ferrari	2	71	16	5	-
1991	Ferrari	5	34	14	-	-
1993	Williams	1	99	16	7	13
Összesen			768.5	199	51	33

Prost vs. csapattársak:

Év	Csapat	Prost pontjai	Csapattárs	Csapattárs pontjai
1980	McLaren	5	John Watson	6
1981	Renault	43	René Arnoux	11
1982	Renault	34	René Arnoux	28
1983	Renault	57	Eddie Cheever	22
1984	McLaren	71,5	Niki Lauda	72
1985	McLaren	73 (76)	Niki Lauda	14
1986	McLaren	72 (74)	Keke Rosberg	22
1987	McLaren	46	Stefan Johansson	30
1988	McLaren	87 (105)	Ayrton Senna	90 (94)
1989	McLaren	76 (81)	Ayrton Senna	60
1990	Ferrari	71 (73)	Nigel Mansell	37
1991	Ferrari	34	Jean Alesi	21
1993	Williams	99	Damon Hill	69

* - zárójelben a megszerzett pontok, előttük a bajnokságba beszámított pontszám

Csapatfőnökként elbukott

Nem igazán volt oka mosolyogni

A Forma-1-től persze Prost sem tudott teljesen elszakadni. A saját csapat alapításának gondolata már a Sennával vívott háború idején is felmerült benne, de a megvalósítással még évekig várt. 1997-ben Flavio Briatorétól megvette a Ligier istállót, átnevezte Prost Grand Prix-re, majd a Mugen-Honda motorjaival nekivágott az F1-nek. Kapcsolatai révén 1998-tól már a Peugeot látta el erőforrásokkal a gárdát, de a sikerek messze elkerülték Prostot. Öt szezon kellett ahhoz, hogy Prost belássa, ez nem az ő világa, nem tud megküzdeni a sorozatban uralkodó politikai viszonyokkal és a szükséges anyagiakat sem tudja összegereblyézni. A 2001-es idény végén lehúzta a rolót.

Mióta kivonult a sorozatból, előszeretettel kritizálja napjaink Forma-1-ét. Nem is olyan régen fejtette ki, hogy bár anyagilag megtehetné, esze ágában sincs visszatérni.

Prost 1980-ban vette feleségül Anne-Marie-t, aki két fiúgyermeket szült neki. Az idősebbik srác, Nicolas tavaly megnyerte az európai F3-as bajnokságot, idén pedig az A1GP-s francia istállónál versenyez. A Forma-1-ben még nem merült fel komolyabban Nicolas Prost neve, és a 27 éves fiúnak valószínűleg már nem is lesz lehetősége F1-es karriert kezdeni. Alain másik fia, Sacha még csak 18 éves, de ő egyelőre nem kacérkodik a kormányforgatás versenyszintre fejlesztésének gondolatával. Alain Prostnak egy törvénytelen lánya is van, akit Bernadette Laffite-Cottin szült neki 1996-ban.

A Prost csapat F1-es eredményei: