Senna legenda volt a maga korában is, de halála után is az maradt, így napjainkban is úgy tekintenek rá több millióan a világon, mint egy hősre. Egy rettenthetetlen, mindig kizárólag csak a munkájára összpontosító, rendkívül intelligens és erős akaratú hősre, aki olykor azonban nem riadt vissza olyan tettektől sem a pályán, ami bizony nemtetszést váltott ki riválisaiból.

Sokan tartották arrogánsnak és érzéketlennek, ám azok, akik közelebbről ismerték, teljesen más emberként festették le.

Teljes nevén Ayrton Senna da Silva 1960. március 21-én látta meg a napvilágot Sao Paulóban egy elég jómódú és mélyen vallásos család második gyermekeként. Ayrton apja, Milton autóalkatrész-kereskedő farmtulajdonos, édesanyja, Neida, egész életét családjának szentelte. Sennának van egy nővére, Viviane, és egy öccse, Leonardo. A pilóta családja nagyon összetartó volt, és bár Forma-1-es karrierje alatt Senna Monte-Carlóba tette át székhelyét, az otthon mindig Brazíliában volt, Santanában.

Senna szinte hamarabb tudott vezetni, mint járni

Ayrton négyéves volt, amikor édesapja egy egy lóerős gokartot épített neki, ám Milton aligha gondolta volna, hogy ezzel el is dől a kisfiú sorsa. A kissrác órákat játszott a gokartban a külvárosi házuk kertjében, majd ahogy cseperedett, Sennának továbbra is a gokartozás maradt az első. Az iskolában kiváló volt tornából, művészetekből és kémiából, a matekot, a fizikát és az angolt ugyanakkor túlságosan nehéznek találta. Ennek ellenére később jól megtanult angolul.

Hétévesen már dzsipet vezetett, édesapja egyik munkása ugyanis megengedte neki, hogy kipróbálja az egyik öreg járgányt. Sennát senki sem tanította vezetni, és kuplung nélkül váltott sebességet, azt ugyanis annyira be kellett volna nyomni, hogy a kisfiú nem lett volna képes rá. A dzsipnek semmi baja sem lett, apja pedig csak ámulva nézte gyermekét.

Senna tízévesen is kitartott a gokartozás mellett, akkor azonban természetesen már nem egy egy lóerős gépet vezetett és minden hétvégén egy Parque Anhembi nevű pályán edzett. 1973-ban Interlagosban volt az első versenye, és akkor még da Silvaként emlegette mindenki.

13 évesen indult élete első gokartversenyén

Négy esztendővel később azonban Senna már a 100 köbcentiméteres nemzetközi osztályban versenyzett, és 1977-ben meg is nyerte a dél-amerikai bajnokságot, amivel együtt járt a brazil bajnoki cím is. A pilóta azonban nem maradt sokáig azonban Brazíliában, ugyanis azt gondolta, hogy ha szeretné valamire vinni a motorsportban, akkor Európába kell áttenni székhelyét. Senna így is tett, és 1978-ban már az öreg kontinensen igyekezett minél több emberrel megismertetni a nevét.

Senna, mint potyautas

Azt nem lehet tudni, hogy hogyan került kapcsolatba a DAP nevű gyárral Milánóban, de utóbbival történt kapcsolatfelvétele után Pármában tesztlehetőséget kapott. 1978-ban aztán elindult a gokart-világbajnokságon Le Mans-ban, ám nem jött össze a siker számára, összesítésben csak a hatodik lett. Egy évvel később ismét elindult, akkori egyik riválisa, Terry Fullerton szerint még többet hozott ki magából és látszott, hogy még sokra viszi.

1979 májusában egy másik viadalon, a Bajnok Kupájának nevezett megmérettetésen is részt vett Jesolóban. Senna, mint ahogyan mindig és mindenhol, ott is győzni akart, tapasztalatlansága miatt azonban nagy árat fizetett. Az egyik edzésen ugyanis körülbelül 100 kilométer per órás sebességgel bukott gokartjával, és nekiszállt a védőkorlátnak. Természetesen mindez hatással volt későbbi teljesítményére is, és bár hiába akart nagyon jó eredményt elérni Jesolóban, végül nem így alakult.

Abban az évben Estorilban rendezték a gokart-világbajnokságot, ahol három döntő közül egyet megnyert, míg a másik kettőn egy második és egy ötödik helyet szerzett. Holland csapattársa, Peter Koene lett a világbajnok, amit Senna óriási csalódottsággal vett tudomásul.

Gokart vagy formaautó?

Senna 1980-ban ünnepelte huszadik születésnapját és vízválasztónak bizonyult ez az esztendő számára autóversenyzői pályafutása során. Ebben az évben ismét megpróbálta megszerezni a gokart-világbajnoki címet, amit a belgiumi Nivelles-ben kaparinthatott volna meg, ám ismét kicsúszott kezei közül a legfényesebb trófea és végül be kellett érnie a második helyezéssel. Valószínűleg meglett volna a győzelem számára, ha nem csúszik ki az egyik futamon.

Versenyzésre született

Az év végén azonban a pilótának döntenie kellett arról, hogy hogyan folytatja tovább pályafutását, azaz marad-e a gokartoknál, vagy inkább az együléses versenyautókat választja, amelyek révén eljuthat a Forma-1-ig. Utóbbinak egyébként jelentős anyagi vonzata is volt, ám mivel Milton da Silva megtehette, hogy finanszírozza fia karrierjét, a kis Senna a brit Forma Ford 1600-as bajnokságban indult. Senna pályafutásának következő állomását ugyanis utóbbi kategória jelentette.

A pilóta végül döntött, és 1981-ben már az Angliában található snettertoni pálya egyik irodájában kopogtatott állásért Ralph Firminnél, aki a Van Diemen csapat vezetője volt a junior kategóriában. Egy együtt elköltött vacsora után Firmin meg is egyezett Sennával, így a brazil Norfolkba költözött. Bár korábban még nem vezetett együléses versenyautót, ezért nem is tudta mire számítson, ennek ellenére a brazil már akkor közölte Firminnel, hogy pontosan mire is vágyik: "Nem csak részt venni a versenyeken, érted, ugye? Megnyerni azokat." Ez tipikusan Sennára jellemző mentalitás volt: ha lehet, mindig minden körülmények között a legjobbnak lenni, igazi maximalista.

Nem bírtak a juniorkategóriákban Sennával

A brazil három, egymással párhuzamosan futó bajnokságban bontogatta szárnyait, a PO-ban, a Townsend Thoresenben és a RAC-ban (Royal Automobile Club). A Van Diemennél hamar megszerették őt, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az angliai gyárban hamarosan elnevezték őt Harry-nek. Márpedig ha egy pilótának becenevet adtak, az bizony csak jót jelenthetett. A brazil ugyanakkor ebben az évben hagyta el a da Silva nevet, ami egy meglehetősen gyakori vezetéknévnek számított hazájában, Senna azonban egyediségre törekedett.

Senna 1981-ben végül a PO-bajnokságon csak egyetlen versenyen indult, március 1-jén, utána ugyanis a másik két bajnokságra koncentrált. Ezen a futamon, amelyet Brands-Hatch-ben rendeztek, a középmezőnybe kvalifikálta magát, és végül ötödikként, nyolc másodperces hátrányban ért célba a versenyen, amelyet egyik csapattársa, Enrique Mansilla nyert meg.

Senna, az összpontosítás mintaképe

Egy héttel később Thruxtonban került sor a Townsend Thoresen-bajnokság első versenyére, amelyen Senna harmadik lett, majd a második futamon Brands-Hatch-ben a Van Diemen új autójával a szakadó esőben összejött számára az első győzelem.

Negyedik FF-1600-as versenyén is meg akarta örvendeztetni csapatát, a Mellory Parkban az élről rajtoló Senna azonban visszacsúszott a második sorból kezdő Mansilla remek rajtjának köszönhetően. Fokozatosan dolgozta le hátrányát, majd amikor előzésre szánta el magát az utolsó körben, riválisa nemes egyszerűséggel kirakta őt a pályáról. Senna második lett, Mansilla nyert, utóbbi számára azonban valószínűleg nemcsak elsősége miatt marad emlékezetes a verseny, hanem azért is, mert a Senna nekitámadt versenyzőtársának. Ezután a verseny után következett még két második pozíció, majd három, zsinórban aratott győzelem, a tizedik futamon pedig ismét egy második helyezés. S mindezt első FF1600-as szezonjában érte el. Senna a Thoresen és a RAC bajnoki címét is megszerezte az év végén, majd mindenki nagy megdöbbenésére azt mondta, nem versenyez tovább és hazamegy Brazíliába. Döntésének két oka volt, az egyik, hogy versenyzői pályafutása folytatásához szponzorokra volt szüksége, illetve apja számított rá a család farmján. 1981-ben rövid időre visszatért a gokartozáshoz, ugyanis még megpróbálkozott a gokart-világbajnoki cím elhódításával is, de abban az esztendőben végül csak a negyedik helyet sikerült megszereznie.

Mivel úgy döntött, hogy visszatér Brazíliába, így nem vehetett részt a Forma Ford fesztiválon Brands Hatch-ben, amikor pedig felhívta Firmint, hogy mégis eljönne a versenyre, a csapatvezető másnak adott lehetőséget, aki meg is nyerte a megmérettetést. Utóbbi egyébként azért volt fontos a junior kategória indulóinak számára, mert az autóversenyzői iparágban szinte mindenhol megismerték és meg is jegyezték a győztes nevét.

Befejezte pályafutását, majd visszatért

1982 őszén, amikor Senna valóban visszatért Brazíliába, Ralph Firmin és a Forma Ford 2000-ben érdekelt Dennis Rushen arról folytattak tárgyalásokat, hogy vajon kivel kellene pótolniuk Tommy Byrne-t az FF2000-ben. Nem volt vita köztük arról, hogy a versenyzést befejező Senna lenne az ideális választás, aki egyébként nagyon szeretett volna visszatérni Európába. Végül családjával közösen úgy határoztak, hogy ha a versenyzés az álma, akkor nem akadályozzák meg ebben, Senna így 1982 februárjáig maradt családjával. A pilóta megegyezett édesapjával arról, hogy Milton anyagilag is támogatni fogja fiát mindaddig, amíg az nem tudja önállóan finanszírozni karrierjét. Amikor Senna a Forma-1-be került, minden apjától kapott pénzt visszafizetett neki.

Az FF2000-ben Brands Harch-ben rendezték az első versenyt, ami előtt Senna még tesztelni sem tesztelt, gyorsan megmutatták neki az autó egyes részeit, szárny, slickek, stb. majd következhetett a futam. A brazil megnyerte a versenyt, majd három héttel később Oultonban is győzni tudott, sőt, a következő két, Silverstone-ban és Doningtonban rendezett eseményen is őt intették le elsőként. Már ekkor, 1982 tavaszán megkörnyékezték őt a Forma-1-ből, Toleman és a McLaren első embere, Ron Dennis is figyelte. Előbbi csapat képviselője, Chris Witty többször felkereste, Senna azonban rendre elutasította az ajánlatokat, mivel úgy érezte, még bőven van mit tanulnia a versenyzésről. Az akkor huszonkét éves versenyző megnyerte az FF2000-es bajnokságot, és az év közben az előzőeken kívül már mások is érdeklődtek iránta a Forma-1-ből, Frank Williams és Peter Warr is felvette a kapcsolatot vele, de Bernie Ecclestone is felfigyelt a brazil tehetségre. Kétség sem fért ahhoz, hogy Senna nem tölthet még egy évet az FF2000-ben, hanem a Forma-3-ban kell folytatnia pályafutását.

A Forma-1-ben volt a helye

A Forma-3-ban Eddie Jordan biztosított neki tesztlehetőséget, és mindent elárul Senna tehetségéről az, hogy a pilóta úgy beállította Jordan autóját (a brazil akkor vezetett először F3-as gépet), hogy a csapat versenyzője, James Weaver a következő három futamot könnyedén megnyerte.

1982-ben Senna a 28 futamból huszonkettőt (hatból kétszer győzték le ténylegesen) nyert meg az FF2000-ben, de abban az évben az Európa Bajnokságon is diadalmaskodott. Az év végén Thruxtonban rendeztek egy Forma-3-as versenyt, amely nem tartozott bele a bajnokságba, és amelyen Senna Dick Bennetts csapatával állt rajthoz. A brazil korábbi riválisa, Mansilla autóját vezette, és megnyerte a futamot, aminek az lett az eredménye, hogy a West Surrey Racing le is szerződtette a következő szezonra a Forma-3-ban.

Senna így a Forma-1 előszobájának tartott sorozatban folytathatta versenyzői pályafutását, és sokan találgatták azt, hogy vajon lesz-e olyan, aki meg tudja verni a brazilt. A pilóta a később ugyancsak Forma-1-ig jutó Martin Brundle-lel csatázta végig az 1983-as szezont, és a brit a szezon második felében megközelítette a brazilt, sőt vezetett is előtte egy ponttal a bajnokságban, de végül fejet kellett hajtania riválisa előtt, mert Senna megnyerte a Forma-3-as sorozatot. Sőt abban az évben az első alkalommal megrendezésre kerülő Makaói Nagydíjért járó győzelmet is besöpörte, és tulajdonképpen evidens volt, hogy a következő lépcsőfok számára a Forma-1 lesz.

A Forma-3-ból egyenesen a Forma-1-be vezetett az út

Még javában tartott a Forma-3-as idény, Senna azonban több F1-es csapattal is kapcsolatban állt, és elsőként Sir Frank Williams biztosított neki tesztlehetőséget. A csapattulajdonost lenyűgözte a brazil teljesítménye, akivel kapcsolatban azt emelte ki, hogy bámulatos, milyen gyorsan alkalmazkodott egy teljesen más autóhoz, amellyel ráadásul még gyors is volt. Williams azonban nem tudott neki versenyzői szerződést adni. 1983 nyarán Ron Dennis is tesztelni hívta a McLarenhez, aki azonban Senna mellett még Brundle-t és Stefan Johanssont is meginvitálta Silverstone-ba. A tesztelést Brundle kezdte, akit legnagyobb riválisa követett, a brazil azonban pechesnek bizonyult, hiszen a McLaren motorja már az első körében megadta magát. Silverstone-ban azonban nem Dennisék figyelték Sennát, hanem ott volt a Brabham megfigyelője is, aki rögtön felmérte a brazil elképesztő gyorsaságát.

Hosszú évek után lett a Williams pilótája

Ugyanazon év októberében Sennának a Brabham kínált tesztlehetőséget, és a brazil a dél-franciaországi Paul Ricard pályán egy újabb F1-es gépet próbálhatott ki. Ezzel a teszttel azonban még nem ért véget számára a Forma-1-es versenyautókkal való ismerkedés, ugyanis Ted Toleman is meginvitálta egy vezetésre, ugyancsak Silverstone-ba. A Toleman csapatnál dolgozott akkor egy fiatal tervező, egy bizonyos Rory Byrne (a szakember nevét a Ferrari szurkolói évekkel később alaposan megtanulták), aki azt mondta, semmi kétség, az istállónak meg kell szereznie Sennát.

Mivel 1983 végén a Toleman akkori versenyzője, Derek Warwick úgy határozott, hogy elhagyja a gárdát, a csapat vezetősége számára egyértelmű volt, hogy a pilóta helyére a brazil tehetséget igazolja le az 1984-es szezonra. A Brabhamnél is szívesen látták volna Sennát, az alakulat akkori versenyzője, az 1983-as világbajnok, Nelson Piquet nem akarta, hogy leszerződtessék honfitársát, és mivel kiváló kapcsolatban állt a gárda főszponzorával, a Parmalattal, így Senna nem kaphatta meg az állást.

A brazilra mindig is jellemző volt a céltudatosság, és már korábban, más kategóriák esetében is kijelentette, nemcsak a létszámot szeretné emelni, hanem sikeres is akar lenni. Ezért történhetett meg az, hogy amikor Tolemannal a szerződés részleteiről egyeztetett, leszögezte, ragaszkodik ahhoz, hogy kontraktusában rögzítsék, ha az autó nem elég versenyképes, akkor más alakulathoz igazolhat, ellenkező esetben, ha maradásra akarnák kényszeríteni, akkor inkább visszavonul. Hozzátette ugyanakkor azt is, hogy mindaddig, amíg remek az autója, addig minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy kihozza magából és a gépből is a maximumot. És Senna mindig tartotta magát a szavához.

A Lotusszal szerezte első F1-es győzelmét

Első Forma-1-es versenyére hazai közönség előtt, Rio de Janeiróban került sor, a futamot azonban nem sikerült befejeznie. A világbajnokság második fordulóját Dél-Afrikában rendezték, amelyen Senna megszerezte első pontját, miután hatodikként intették le a versenyen. A következő nagydíjon, Belgiumban megismételte ezt az eredményt, műszaki hiba miatt azonban nem tudta kvalifikálni magát a San Marinói Nagydíjra. Sennával mindez először és utoljára fordult elő pályafutása során. Élete ötödik F1-es versenyét nem tudta befejezni, míg a monacói, esőben rendezett futamon mindenki szeme és szája tátva maradt, amikor a brazil a tizenharmadik pozícióból rajtolva a másodikban fejezte be a versenyt. A brazil könnyedén ment el Niki Lauda mellett, arra azonban már nem volt lehetősége, hogy a későbbi, az időjárás miatt végül félbeszakadt futamon megelőzze a későbbi győztest, Alain Prostot Monte Carlo utcáin. Kanadában hetedik lett, majd a következő két fordulóban ismét nem látta meg a kockás zászlót. Nagy-Britanniában újra dobogóra állhatott, méghozzá annak harmadik fokára léphetett fel. Az utolsó hat nagydíjon mindössze egyszer ért célba, méghozzá a portugáliai szezonzárón, de akkor ismét a pódiumon ünnepelhetett. Senna végül összetettben a kilencedik lett tizenhárom ponttal.

1984-ben Henri Pescaralóval és Stefan Johanssonnal egy csapatot alkotva elindult az ADAC 1000km-es nürburgringi versenyen, és a nyolcadik pozícióban fejezték be a küzdelmet.

Tolemantól a Lotusig, az esőmenő első F1-es győzelme

Senna nem maradt tovább Toleman csapatánál, hanem aláírt a Lotushoz, és a következő három idényben náluk versenyzett. Mint később kiderült, a pilóta titokban folytatott tárgyalásokat új munkaadójával, és miután megegyeztek, nemes egyszerűséggel kivásárolta magát három évre szóló tolemanso szerződéséből. A Renault motorral felszerelt Lotus 97T jobb autó volt, mint Toleman gépe, ennek ellenére a brazil ismét kiesett a hazai közönsége előtt 1985 nyitófutamán.

Több versenyzőtársánál is kihúzta a gyufát

A szezon második nagydíjára Portugáliában, Estorilban került sor, ahol Senna élete első pole pozíciós eredményét könyvelhette el a Forma-1-ben, és az esőben rendezett futamot így az élről indulva nyerte meg. Ez volt Senna első győzelme a sorozatban, ráadásul a vizes pályán nem akármilyen előnnyel verte a második helyen célba érő Michele Alboretót, az olaszra több mint egy percet vert a versenyen. Senna egyébként számos alkalommal bizonyult a legjobbnak esőben, nem véletlenül kapta az esőmenő nevet.

A következő hét futam nem úgy alakult, ahogyan azt eltervezte, ugyanis négy alkalommal esett ki, ám a negatív széria után öt alkalommal állhatott fel a dobogóra. Ausztriában második lett, míg Hollandiában és Olaszországban a pódium legalsó fokára léphetett fel. Ezek után következett a Belga Nagydíj Spa-Francorchamps-ban, ahol abban az évben szakadó esőben rendezték meg a versenyt. Senna pedig, csakúgy, mint Portugáliában, megszerezte a futamgyőzelmet. Az Európa Nagydíjon egy újabb második helyezést ünnepelhetett, az utolsó két fordulóban azonban pont nélkül maradt, mivel sem a dél-afrikai, sem pedig az ausztrál futamon nem látta meg a kockás zászlót. Az összetettben a negyedik pozícióban zárta az évet, a pole pozíciók számát tekintve azonban mindenkinél jobbnak bizonyult, az idény során ugyanis hét alkalommal lett az időmérőn edzéselső.

Ayrtonnak a Lotusnál az olasz Elio de Angelis volt a csapattársa, ám a szezon végére megromlott a kapcsolatuk, mivel mindketten az első számú pilóta státuszt akarták a csapatnál, és mivel de Angelis úgy vélte, és ezt el is hitette a Lotusszal, hogy azok a brazilt favorizálják, az idény végén távozott a csapattól. Az alakulat Derek Warwickkal akarta pótolni az olaszt, Senna azonban ebbe nem egyezett bele, így végül a skót Johnny Dumfries ölthette magára a Lotus egyenruháját. Senna egyébként azt mondta, azért nem tartja jó ötletnek Warwick szerződtetését, mivel csapata nem tud két versenyképes autót biztosítani két kiváló pilótának. Ezek után bár a két versenyző korábban jóban volt egymással, kapcsolatuk többé már nem volt az igazi.

Senna kiválóan rajtolt

Az 1986-os esztendő jól indult Senna számára, hiszen másodikként intették le a brazíliai nyitófutamon, majd a második fordulóban megszerezte Forma-1-es pályafutása harmadik győzelmét Spanyolországban, ahol 0,014 ezreddel előzte meg Nigel Mansellt. Az évad során még egy alkalommal tudott nyerni, Detroitban, és további öt alkalommal állhatott dobogóra, ám hétszer esett ki valamilyen műszaki hiba miatt, így végül ismét a negyedik pozícióban zárta a harmadik F1-es szezonját. Senna ugyanakkor újra bebizonyította, hogy nagyszerű teljesítményre képes az időmérőkön, hiszen a brazil nyolc alkalommal indulhatott az élről.

1987-ben a Lotus Hondára cserélte a Renault erőforrásait, és Senna egy japán pilótát, Nakadzsima Szatorut kapta csapattársául, akinek fia, Kazuki is Forma-1-es versenyző, és a Willamsnél 2009-ben kezdi második teljes szezonját. Sennának nem kezdődött jól az idénye, Brazíliában ugyanis kiesett, ezt követően azonban dobogóra állhatott San Marinóban, majd a következő fordulóban, Belgiumban ismét nem fejezte be a versenyt. A spái futamra azonban valószínűleg sokáig emlékezett a brazil, a nagydíjon ugyanis összeütközött Mansellel, aki a bokszutcában később kissé erőszakosan kérte számon Sennán a történteket. Ezek után két, zsinórban aratott győzelemnek örülhetett, Monacóban és Detroitban is nyert, a szezon hátralévő részében azonban többször már nem szólt az ő tiszteletére a brazil himnusz. Ahogy telt az idény, úgy lett egyre nyilvánvalóbb, hogy a Williams az 1987-es év favoritja, és mivel Sennát mérhetetlenül felbosszantotta az, hogy a Lotusszal nincs esélye világbajnoki címet nyerni, az Olasz Nagydíj hétvégéjén bejelentette, hogy a következő esztendőtől a McLaren versenyzője lesz. A Lotusnál nem sikerült pozitívan befejeznie a szezont, mivel az ausztráliai szezonzárót követően szabálytalan fék miatt utólag kizárták a csapatot és pilótáit a versenyből.

A McLarennel felért a csúcsra

Senna legsikeresebb éveit kétségtelenül a McLarennél töltötte, hiszen három egyéni világbajnoki címet szerzett Ron Dennis alakulatánál, amelynél 1993-ig versenyzett. A brazil "magával vitte" a Hondát is a McLarenhez, és ezzel egy újabb sikeres együttműködés vette kezdetét. A wokingiak másik pilótája, Alain Prost volt, és bár a duó eleinte remekül kijött egymással, később a legádázabb ellenségekké váltak, ami számtalan módon nyilvánult meg.

Itt még barátok

Az 1988-as szezon a McLaren éve volt, a versenyzők a tizenhat futam közül egyetlen kivétellel mindet megnyerték. Senna nyolc, Prost hét nagydíjon állhatott fel a dobogó legfelső fokára, és bár a francia több ponttal rendelkezett az idény végén, végül márkatársa lett a világbajnok. Az akkori szabályok értelmében ugyanis a tizenegy legjobb eredmény számított, Prostnak ezért három második pozíciót kellett "eldobnia".

A következő szezont tehát már világbajnokként kezdhette Senna, a McLarennek pedig két világbajnok rivalizálásával kellett megbirkóznia a szezon során. A brazil a szezonnyitó hazai futamán csak a tizenegyedik lett, az azt követő három nagydíjon viszont esélyt sem hagyva másnak, zsinórban három győzelmet aratott. A szezon során még további három alkalommal nyert, ám az MP4/5-ös ötször is megadta magát az idény közben, illetve Senna kétszer különböző incidensek miatt pont nélkül maradt, majd Japánban kizárták a verseny után, így nem sikerült megvédenie a címét. Az új világbajnok márkatársa, Alain Prost volt, akivel a legemlékezetesebb csatát Szuzukában vívták.

Ez a nagydíj volt az utolsó előtti az évben, és Senna tisztában volt azzal, hogy győznie kell ahhoz, hogy legyen esélye a végső győzelemre az idényzárón. Éppen ezért a brazil belülről próbálta megelőzni Prostot, aki zárta a szöget, ám a két McLaren összeakadt és a sikánnál lévő menekülőúton végezték mindketten. A francia azonnal kipattant autójából, és tudomásul vette, hogy véget ért számára a verseny, Senna azonban visszatolatatta magát a pályabírókkal az aszfaltcsíkra, hogy folytassa a küzdelmet. Miután új első szárnyat kapott, megnyerte a versenyt, később azonban a Prosttal történt incidens miatt kizárták a japán futamból. Sennát a tél folyamán megbírságolták, és ideiglenesen a szuperlicencét is bevonták, aminek az lett a következménye, hogy a brazil heves szóháborúba kezdett a FISA elnökével, Jean-Marie Balestre-ral. A francia tehát világbajnok lett, címét azonban nem a McLarennel próbálta megvédeni, ugyanis a szezon végén a Ferrarihoz írt alá.

Kettejük rivalizálása 1990-ben is folytatódott, ám akkor tehát már eltérő csapatokban. Senna hat győzelmet aratott abban az évben, kétszer állt a dobogó második fokán, míg háromszor volt harmadik. Prosttal pedig ismét Szuzukában "csaptak össze", amikor a ferraris 11 pontra megközelítette a brazilt két futammal az évad vége előtt. Japánban Senna indulhatott az élről, Prost mellőle, ám akkoriban a pálya porosabb oldaláról kellett rajtolnia a pole pozíciót megszerző versenyzőnek, így abban az esetben Sennának. A pilótát ugyan a versenybírók és Balestre is biztosította arról, hogy felcserélik a két helyet, végül Balestre ezt megakadályozta. A rajt Prostnak sikerült jobban, Senna a nyomában volt, majd az első kanyarban elvitte a pozícióját keményen védő riválisa autójának hátsó felét. Ennek köszönhetően Prost elköszönhetett a címvédéstől, Senna viszont megszerezte második világbajnoki címét, és annak ellenére is boldog volt a sikere miatt, hogy a francia egyszerűen gusztustalannak nevezte megmozdulását.

Bergerrel életre szóló barátságot kötött

1991-ben Senna megszerezte harmadik Forma-1-es világbajnoki címét, abban az évben azonban már nem Prost, hanem a Williamst vezető Nigel Mansell okozott többször is fejtörést számára. Senna megnyerte a szezon első négy futamát és az idény során még háromszor intették le elsőként a versenyeken. Egyetlen alkalommal, Kanadában esett ki, ezt leszámítva a Németországban elért hetedik helyezése volt a legrosszabb abban az évben. Senna Nagy-Britanniában és Spanyolországban nem állt dobogón, a többi alkalommal azonban mindig ott ünnepelhetett a pódiumon. Silverstone-ban Mansell nyert, Sennának pedig a negyedik helyen ért célba. A McLarenből az utolsó körön fogyott ki az üzemanyag, Mansell azonban nem hagyta a brazilt a pálya mellett, hanem "felvette" autójára, és bevitte a bokszba. 1991-ben Sennának már Gerhard Berger (az osztrák 1990-ben igazolt a csapathoz) volt a csapattársa, akivel remek kapcsolatban voltak, az osztrák szerint ő volt az, aki megtanította a brazilt nevetni. Számtalan alkalommal tréfálták meg a másikat, és Berger lett Senna egyik legjobb barátja, aki ma is szoros kapcsolatban áll a pilóta családjával.

A brazil a következő két szezonban is a McLarennél maradt, és bár 1993-ban közel került ahhoz, hogy negyedszer is világbajnok legyen, végül be kellett érnie az összetett második helyével. 1992-ben és 1993-ban Senna nyolc futamgyőzelmet szerzett a wokingiakkal, és egyedülálló rekordot állított fel azzal, hogy hatszor tudott nyerni Monacóban. Senna utolsó győzelmét a McLarennel szerezte, 1993-ban a szezonzáró Ausztrál Nagydíjon játszották le neki a brazil himnuszt. Érdekesség, hogy abban az évben úgy versenyzett Ron Dennisnél, hogy csak versenyről versenyre hosszabbítottak vele szerződést, Senna ugyanis már abban az évben a Williamshez vágyott, McLarenje pedig nem volt elég jó. Volt szó arról is, hogy az IndyCarban tölt egy évet, ám ez végül nem valósult meg.

Senna sokáig várt a Williamsre

1994-ben Senna a Williams pilótája lett, ahol ismét Prost csapattársa lett volna, ám a múltbéli események miatt a francia inkább úgy döntött, hogy nem tölti ki szerződését, és bejelentette, befejezi pályafutását a Forma-1-ben. A brazil pilóta azóta várt arra, hogy Sir Frank Williams autóját vezesse, hogy a brit tesztlehetőséget biztosított neki még F3-as versenyző korában. A Williamsnél a második F1-es évére készülő Damon Hill lett végül Senna csapattársa, aki hajlandó volt arra is, hogy betöltse a másodhegedűs szerepét.

A Williams autója jól teljesített a szezon előtti teszteken, ennek ellenére a pilóták szerint nehéz volt vezetni a gépet. Az FIA abban az évben tiltotta be a pilótákat segítő elektronikai rendszerek használatát, így többek között kipörgésgátlót, de fékrásegítőt sem használhattak a csapatok. Senna ugyanakkor nagyon diplomatikusan nyilatkozott a grove-iak autójáról, és többször is elmondta, hogy még tökéletesítésre szorul a gép.

Az 1994-es szezon Brazíliában kezdődött, ahol Senna a pole pozícióból kezdhette az idényt. A Benetton ifjú tehetsége, Michael Schumacher a rajt után is szorosan tapadt a brazilra, és végül a bokszban előzte meg őt. Senna nem akart második lenni, sosem szeretett, éppen ezért keményen támadta a németet, igyekezetében azonban megpördült és ezzel számára véget is ért a küzdelem. A második futamon Senna ismét az első rajtkockából kezdhette a versenyt, ám Mika Häkkinen, majd Nicola Larini is belecsattant Williamsébe, így ismét idő előtt kellett befejeznie a versenyt.

Élt 34 évet...

1994-ben a harmadik nagydíjat San Marinóban rendezték, Imolában, amely a Forma-1 egyik legborzalmasabb versenyhétvégéjének bizonyult. Senna pályafutása során hatvanötödik alkalommal szerezte meg a pole pozíciót, ami egyben élete utolsó elsőségének is bizonyult. A brazil nem volt nyugodt azon a hétvégén, ugyanis pénteken fiatal honfitársa, Rubens Barrichello szenvedett majdnem végzetes balesetet Imolában, szombaton azonban az osztrák Roland Ratzenberger már nem volt ennyire szerencsés, a pilóta a kvalifikáción szenvedett halálos balesetet.

Senna és Watkins Imolában

A verseny délelőttjén a Forma-1-es pilóták leültek tárgyalni és megegyeztek arról, hogy felélesztik a versenyzők érdekvédelmi szövetségét (GPDA), amely a pilóták biztonsága érdekében tesz meg a mai napig minden tőle telhetőt. Senna akkor felajánlotta, hogy az élére áll a kezdeményezésnek, és a versenyzők megegyeztek abban, hogy rajthoz állnak az imolai futamon.

A Forma-1 orvosa, Sir Sid Watkins, aki közel állt Sennához, a Triumph and tragedy in Formula 1 (Győzelem és tragédia a Forma-1-ben) című könyvében emlékezett meg arról, hogy milyen lelkiállapotban volt a brazil a tragikus hétvégén. Elmondása szerint a verseny előtt a pilóták megbeszélésén egy perces néma csenddel emlékeztek Ratzenbergerre, és a tanácskozáson Senna kétszer sírta el magát a negyven perc alatt. Watkins szerint Sennát nagyon megrázta versenytársa halála, hiszen korábban még sosem élt át hasonlót. A kvalifikáció után egyébként a brazil megjelent az orvosi központban, és alaposan kifaggatta Watkinst a történtekről, aki minden kérdésére őszintén válaszolt. A pilóta akkor is mellette volt, amikor az orvos közölte a Simtek csapatmenedzserével, hogy Ratzenbergeren már a bolognai kórházban sem lehet segíteni.

Senna nagyon le volt törve, és Watkins vállára borulva sírt, akivel nagyon szoros barátságot ápolt. Az orvos kimondta, amit gondolt: azt javasolta a pilótának, hogy ne induljon el a vasárnapi versenyen. Watkins azzal érvelt, hogy már háromszoros világbajnok volt, elérte, amit akart, hagyja a csudába az egész Forma-1-et, csomagoljon össze és menjenek inkább horgászni. Az orvos hozzátette azt is, hogy szerinte nem éri meg a kockázat, Sennát azonban nem olyan fából faragták, hogy ilyen egyszerűen feladja az egészet. A brazil a következőt válaszolta jó barátjának: "Sid, vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem kontrollálhatunk. Nem léphetek ki, folytatnom kell." Watkins akkor beszélt a legendás brazillal utoljára.

Vasárnap Senna tehát a pole pozícióból rajtolhatott, a futamot azonban rögtön a startnál meg kellett szakítani egy óriási baleset miatt. Következhetett az új rajt, amit Senna remekül kapott el, mögötte Schumacher autózott. A hetedik körben a brazil a rendkívül gyors, Tamburello kanyarhoz érkezett, Williamse azonban egyenesen az ott található betonfalnak csapódott körülbelül 217 kilométer per órás sebességgel. Az ütközés óriási volt, a legendás sárga sisak pedig mozdulatlan maradt...

A Williams darabokban volt, leszakadt a gumi az autóról, amely hozzácsapódott Senna sisakjához, illetve egy felfüggesztésrúd rossz helyen találta el a pilótát, aki olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy amikor Watkins odaért a baleset helyszínére, és vizsgálta a brazilt, rögtön tudta, hogy nagy a baj. Az orvos a pilóta szemhéját felhúzva látta, hogy Senna mély kómába esett, és végül a bolognai kórházban belehalt sérüléseibe. A brazil 34 évet élt, ha pedig még most is közöttünk lenne, 2009. március 21-én már 49. életévét töltötte volna be. Sir Frank Williams ellen egyébként vádat emeltek Olaszországban Senna halála miatt, később azonban felmentették a britet.

A nagy rivális, Prost is a koporsóját kísérte

Sennát Sao Paulóban helyezték örök nyugalomra, halála az egész világot megrázta. A brazil kormány háromnapos gyászszünetet rendelt el, és milliók vettek tőle búcsút. A temetésen szinte kivétel nélkül, minden versenyzőtársa részt vett, még legnagyobb riválisa, Alain Prost is. A pilóta sírja a Morumbi temetőben zarándokhellyé változott, Brazíliában pedig utcát és metróvonalat is elneveztek róla. Senna halálának is köszönhetően a Forma-1-ben számos, a korábbiaknál jóval szigorúbb biztonsági előírásokat vezettek be, amelyeknek az lett az eredménye, hogy 1994 májusa óta egyetlen haláleset sem történt a sorozatban.

A pilótát a szurkolók és barátok mellett, akkori barátnője, Adriana Galisteu, a szülei, Neida és Milton, illetve testvérei, és azok gyermekei gyászolták. Senna bár autóversenyzői pályafutása elején nős volt, a nyolcvanas évek elején elvált feleségétől, gyermekük pedig nem született. Senna azonban rajongásig szerette nővére, Viviane gyerekeit, és mindig azt mondta, hogy Bruno nevű fia még sokra viszi az autósportban... Nos, Bruno Senna közel járt ahhoz, hogy 2009-ben Forma-1-es pilóta legyen, ám még várnia kell a bemutatkozásra. Mostanában úgy hírlik, a DTM-ben versenyezhet idén, ám talán nem kell sokat várni arra, hogy a Senna név ismét feltűnjön a királykategóriában.

Ayrton Senna Forma-1 előtti eredményei:

Ayrton Senna Forma-1-ben elért eredményei: