Bár az elmúlt évek alatt az abroncsok jelentős változásokon estek át, a versenygumik és az utcai autókon használt abroncsok a legjobb esetben is csak távoli rokonai egymásnak.

Egy átlagos, utcai gumi élettartamát átlagosan minimum 16 ezer kilométerre tervezik, míg a Forma-1-es abroncsokat legfeljebb 200 kilométerre, ami egy rész-versenytávnak felel meg. Egyértelmű, hogy míg az első esetben a tartósság a legfőbb cél, addig a sport esetében - mivel az autón mindent a lehető legkönnyebbre és egyben legerősebbre terveznek - a teljesítmény növelése. Természetesen az összetevők tekintetében is jelentősek az eltérések. A versenyzésre használt gumi nagyon lágy alkotóelemekből áll, és a lehető legjobb tapadást kínálja a pályán, hátránya azonban, hogy rendkívül gyorsan kopik. Ezek az abroncsok magas hőmérsékleten működnek a legjobban, átlagosan 100 Celsius fok körül adják le a legjobb teljesítményt.

A Forma-1-es gumik normális esetben speciális, nitrogénben gazdag levegőkeverékkel vannak töltve, a keverék hosszabb ideig tartja állandó szinten a guminyomást, mintha normális levegőt használnának.

Az F1 kezdetén bordázott gumikat használtak

Fontos tudni, hogy kezdetben még nem ismerték fel azt, hogy mekkora jelentősége van az abroncsoknak a versenyzés során. A Forma-1-ben is csak az 1960-as években kezdték fejleszteni a gumikat, akkor, amikor megjelentek a sorozatban a sima futófelületű abroncsok, vagyis a slickek. A versenyeken kezdetben használt gumik csekély mértékben tértek el, sőt eleinte nem is különböztek az utcai autókra is felkerülő abroncsoktól, a versenygumik fejlesztése azonban később egyre nagyobb teret nyert.

A csapatok és a gumigyárak felismerték, hogy ha mellőzik a bordázást, akkor nagyobb tapadást érhetnek el. Ennek köszönhetően egészen 1998-ig használtak slickeket a Forma-1-ben, 1999-től viszont a sorozat látványosságának növelése érdekében döntöttek a bordázott gumik használata mellett, amelyeknek köszönhetően csökkent a kanyarokban tapasztalt sebesség. Mindez számos kihívást tartogatott a gumigyártók számára, hiszen a hosszanti irányban futó, legalább 2,5 mm mély barázdák között 50 mm-es távolságot kellett tartaniuk úgy, hogy közben megőrizzék a versenyképességet. 2009-től azonban ismét visszatérnek a sima futófelületű gumik, az ok ezúttal is a show javítása.

Most azonban tekintsük át röviden, hogy mely gyárak voltak azok, amelyek hosszabb-rövidebb ideig aktív szereplői voltak a szériának.

Hatvan év alatt kilenc gyár a sorozatban

A Forma-1-ben kilenc gyártó fordult meg az eddigi hatvan év során, és többször volt a jelenleg is tapasztalható helyzethez hasonló, vagyis hogy csak egyetlen gyártó szállította a gumikat a sorozatban résztvevő csapatoknak. A Bridgestone mellett a Goodyear és a Firestone volt monopolhelyzetben néhány szezonban. A Goodyear 1987-88-ban, illetve 1992. és 1996. között mondhatta el ezt magáról, míg a másik amerikai, a Firestone 1950. és 1960. között szállította egyedüliként a gumikat az Indianapolis 500-as versenyekre, amelyek akkor beleszámítottak az F1-es bajnokságba.

Hamilton pórul járt abroncsaival a 2007-es kínai futamon

A gyártók közül a szériában leghosszabb ideig tevékenykedő Goodyear szerezte a legtöbb győzelmet, míg a mindössze hét idényben résztvevő brit Avon nem tud egyetlen futamelsőséget sem felmutatni. Rajtuk kívül a Michelin, a Dunlop, a Firestone, a Pirelli, a Continental, az Englebert és a manapság egyedüli gumiszállítóként ténykedő Bridgestone látta/látja el abroncsokkal a csapatokat.

Az első hivatalos Forma-1-es szezonban egyébként három gumigyártó szállította az abroncsokat a résztvevőknek, a Pirelli, a Dunlop és Englebert, utóbbi abroncsait egyetlen csapat, az Équipe Simca-Gordini használta. 1950-es idény végül Nino Farina és így a Pirelli győzelmét hozta.

A Forma-1-es gumiszállítók közül a Continental vett részt a legkevesebb futamon, a cég mindössze tizenhárom eseményre vitt abroncsokat. Első alkalommal az 1954-es Francia Nagydíjon Juan Manuel Fangio, Karl Kling és Hans Herrmann versenygépeire került Continental gumi, akik közül Fangio a pole pozícióból rajtolva a futamot is az élen fejezte be. Az 1954-es szezonban még a Brit, a Német, a Svájci, az Olasz és a Spanyol Nagydíjakon is feltűntek a Continentalok, sőt a következő idényben is, a gyár azonban az 1958-as argentin futam óta nem szállított abroncsokat a Forma-1-be. Sir Stirling Moss autójára került fel utoljára a gumi, aki a hetedik helyről kezdve a versenyen elsőként haladt át a célvonalon.

Az Avon egyetlen futamgyőzelmet sem szerzett

Az Avon huszonkét nagydíjon biztosított abroncsokat a versenyzőknek, a pilóták azonban, akik a szigetországi szállítót választották, egyszer sem tudtak a legjobb négy között végezni a futamokon, vagyis az Avon az egyetlen gumimárka, amely nem szerzett győzelmet a Forma-1-ben.

A Michelin 2006 végén távozott

Az Englebert harminckét versenyen biztosított gumikat az indulóknak, és összesen nyolc alkalommal ünnepelhetett futamgyőzelmet, tizenegyszer szereztek gumijaival pole pozíciót, tizenkétszer értek el abroncsaival leggyorsabb kört, és az Englebert abroncsokat használók harminchatszor állhattak dobogón. A belga cég 1950. és 1958. között tűnt fel a Forma-1-ben, és Fangio mellett egy másik világbajnok, Mike Hawthorn is használta a termékeiket.

Dunlop is szállított abroncsokat a Forma-1-be, a brit cég összesen 120 futamon vett részt a sorozatban, 1950. és 1970., illetve 1976-77. között pedig 83 győzelmet arattak az abroncsait használó pilóták, sőt a gyár nyolc egyéni és kilenc konstruktőri világbajnoki címet is ünnepelhetett. Ezzel pedig a Goodyear és a Bridgestone mögött a harmadik legeredményesebb gumiszállítónak mondhatja magát. Első győzelmét a Cooper-Climax versenyzőjének, Maurice Trintignant-nak köszönheti, aki az 1958-as monacói futamon diadalmaskodott, míg utoljára a BRM autóját hajtó Pedro Rodriguez tudott győzelmet szerezni a gyárnak az 1970-es Belga Nagydíjon.

A Dunlopnál mindössze eggyel több versenyen vett részt a Firestone, ennek ellenére csak majdnem feleannyi győzelmet könyvelhetett el az amerikai gyár, szám szerint 49-et. Mindemellett három egyéni, és ugyanennyi konstruktőri címet zsebelhetett be a Forma-1-ben eltöltött 16 év alatt. A Firestone 1950. és 1975. között vett részt a sorozatban, utolsó győzelmét Emerson Fittipaldi szerezte az 1972-es Olasz Nagydíjon, akinek Lotus-Fordjára került az amerikai cég abroncsa.

A Pirelli gumijait több mint kétszáz nagydíjon használták a versenyzők, és az olasz gyár neve mellett is szép számú győzelem, 42 szerepel. A Pirelli három turnusban szállította az abroncsokat a szériába, először még az ötvenes években, majd 1981. és 1986., illetve 1989. és 1991. között szerepelt a Forma-1-ben. Miközben konstruktőri trófeának nem örülhetett, egyéni világbajnoki címnek hatnak is.

A rajtok számát tekintve a Bridgestone következik a sorban, a japán gyár jelenleg 208-nál jár, ám mivel a királykategóriában jelenleg rajta kívül nincs más gumiszállító, így a cég az év végén megelőzi a Michelint. Utóbbi 215 alkalommal szállított abroncsokat a Forma-1-be, és miután 1984-ben elhagyta a sorozatot, 2006-ban, hat szezon után ismét úgy döntött, kiszáll a sportágból. A Michelin a győzelmek számát tekintve is az élmezőnybe tartozik, ugyanis az abroncsait használók összesen 102 futamelsőséget szereztek a franciáknak.

A Goodyear számít a Forma-1 eddigi legeredményesebb gumiszállítójának, de a cég egy másik rekordot is tart, 495 F1-es futamon használták abroncsait a pilóták és a 495 versenyből 368 alkalommal voltak Goodyear gumik a futamgyőztesek autóin. A gyár összesen 1133 alkalommal örülhetett dobogós helyezésnek, amely egyébként 1959-ben lépett be a Forma-1-be, és 1998 végén váratlanul lépett ki a sorozatból.

Egyedül maradt a Bridgestone

Miután 2006 végén a Michelin bejelentette távozását, a szériában csak a Bridgestone maradt, és a japán gyár az egyetlen és kizárólagos gumiszállítója a résztvevő csapatoknak. A Japánban székelő gyár 1963-ban került kapcsolatba először a motorsporttal, azóta pedig a világ egyik legismertebb gumigyártójává nőtte ki magát. 1997-ben csatlakozott a Forma-1-hez, amikor is tíz istálló döntött mellette. A Bridgestone-nak alig egy évet kellett várnia arra, hogy első futamgyőzelmét ünnepelje, amit Mika Häkkinennek köszönhet. A finn a McLaren-Mercedesszel a pole pozícióból rajtolva nyerte meg az ausztrál futamot. A Bridgestone a 2009-es szezon előtt 139 győzelmet jegyez, de pódiumok tekintetében is jócskán elmarad a Goodyeartől, ugyanis eddig 374-nél jár.

Visszatérnek a slickek

2009-ben visszatérnek a sima futófelületű abroncsok a Forma-1-be, a slickeknek köszönhetően húsz százalékkal megnő a tapadás mértéke. A futamokon a csapatoknak két különféle összetevőjű abroncsot kell használniuk, amit szabad szemmel is megkülönböztethető módon különít el egymástól a Bridgestone.

Az idei évtől a komponensek tekintetében is történt változás, ugyanis nagyobb lesz a különbség az egyes összetevők között, tavaly ugyanis arra panaszkodtak a csapatok, hogy igazából nincs teljesítménybeli különbség az egyes összetevők között. A gumi keménységének, illetve lágyságának kialakításhoz három fő alkotóelemre van szükség, amelyek a szén, a kén, és az olaj. Minél több olaj kerül a gumiba, annál lágyabb lesz az abroncs. A keményebb összetevőkkel bíró gumi kisebb tapadást biztosít, ám tartósabb, míg a lágyabb éppen ennek ellentéte. A Forma-1-ben használt gumik optimális működése 80-100 Celsius fok között van, míg az esőgumik ennél jóval alacsonyabb üzemi hőfokon üzemelnek, éppen a mostoha időjárási körülményekhez igazodva, így azok működési hőmérséklete 35 és 55 Celsius fok között mozog.

Az idei szezontól a lágyabb keverékű gumikat a megszokottól eltérően, vagyis fehér helyett zöld festéssel különböztetik majd a keményebb komponensűtől, ezáltal is hangsúlyozva a környezetvédelem fontosságát, ami Max Mosley FIA-elnök egyik szívügye. Mivel pedig a barázdák közét ezentúl nem lehet befesteni, a zöld jelzés a gumik oldalfalára került át.

Az esőgumik (idei évtől intermediate és esőgumit különböztetnek meg) értelemszerűen továbbra is bordázottak maradnak, széles bordázatuk között ugyanis elfolyik a víz, így biztosítva elegendő tapadást a versenyautó számára. Gyakori jelenség az úgynevezett ’aquaplaning’, amikor a gumi és az út között "megszűnik" a kapcsolat és az autó úgymond megúszik a vízen.

2008-ban Monzában safety car mögül rajtolt a mezőny

A versenyhétvégéken a pilótáknak 14 szett száraz pályára való abroncs, négy szett intermediate, illetve három szett esőgumi áll rendelkezésükre, ekkora mennyiséggel kell gazdálkodniuk. A csapatok a kvalifikáción és a futamon az időjárásnak megfelelően szabadon használhatják fel vizes aszfaltra való gumijaikat, a szabadedzéseken azonban csak akkor lehet feltenni azokat, ha a pályát vizesnek nyilvánította ki a versenyigazgató. Ha a verseny heves esőnek köszönhetően biztonsági autó mögül indul, akkor minden alakulat számára az esőgumi használata a kötelező, utóbbit, csakúgy mint a száraz időben használatosak esetében a lágyabbat, zöld jelzés különböztetik meg ’párjától’. Utóbbi esetben a gumi közepén fut majd a csík.

Évente egyébként közel 60 ezer Forma-1-es gumi készül a japán főváros, Tokió közelében található Bridgestone-hoz tartozó Kodeira gyárban, a cégnek dél-Ázsiában vannak gumifa-ültetvényei. Minden egyes abroncsot alaposan megvizsgálnak, mielőtt továbbengednék a minőségellenőrzésnek, amely a végső engedélyt megadja a használatra. Mindemellett minden egyes gumit beszámoznak, és az összes abroncs egyéni vonalkódot kap az FIA-tól, hogy még véletlenül se forduljon elő visszaélés. A Bridgestone általában hajón szállítja a gumikat, ám ha szoros a határidő, akkor repülőgépre pakolja a használni kívánt abroncsokat. A japán gyárnak van egy központja az Egyesült Királyságban, nem messze a londoni Heathrow reptértől, Langley-ben több ezer gumit tárolnak az európai futamok és a téli tesztek alatt. Általában a versenyhétvégét megelőző pénteken indítják útjára a versenyzéshez nélkülözhetetlen elemmel zsúfolt rakományt, és általában egy-két napot vesz igénybe, amíg a gumik megérkeznek egy-egy európai futam helyszínére.