Habár korszakilag, technikailag, még talán karakterisztikailag sem lehet összehasonlítani a modern Forma-1 kiválóságaival, ha jelzőt kell találni Fangio teljesítményére és képességeire, akkor olyan szuperlatívuszokban kell beszélni, mint Ayrton Senna és Michael Schumacher esetében. 1950-1958-ig volt F1-es pilóta, 51 nagydíjából 23-at megnyert, 26 pole pozíciójával 6. az örökranglistán.

Fangio 98 évvel ezelőtt született Argentínában, Buenos Aires tartományának Balcarce nevű városában. Olaszországból áttelepült szülei hét gyermeket neveltek fel új hazájukban. Mivel nem módos családról volt szó, a kis Fangio már 11 évesen munkába állt, élete onnantól fogva az autók körül forgott, eleinte csak szerelőként. 25 évesen teljesítette első komoly versenyét (Rivadavia álnéven, hogy szülei haragját elkerülje).
 

1940-ben már nem volt mit tagadni. Fangio szülővárosa (anyagi) támogatásával indult el a 9500 km-es Gran Premio del Norte országúti versenyen, amelyet meg is nyert. Argentin országúti bajnokként vezetett az útja a Forma-1-be, az európai kontinensre 1949-ben érkezett meg, éppen a Forma-1-es világbajnokság megalakítása előtti évben. A fél, akár teljes napon át tartó vezetéshez szokott, nagyon jó állóképességű Fangio számára makett szintűnek bizonyultak a 3-4 órás futamok.

Első Forma-1-es évében csak második lett, 3 ponttal lemaradva Nino Farina mögött. Nem, mintha a nyolc nagydíjon aratott három futamgyőzelme (Monaco, Belgium, Franciaország) lebecsülendő lenne, de ami utána jött, az olyan versenyzői tűzijáték volt, amelyet közel fél évszázadig senki nem láthatott még egyszer. Egyedülálló és utánozhatatlan teljesítmény volt. Fangio sikere többek között abban rejlett, hogy hatalmas mennyiségű technikai tudással rendelkezett, tapasztalt volt a versenyzés terén, a visszaemlékezések szerint hamar ráérzett a hibák forrására és kiváló taktikai érzékkel rendelkezett. A Forma-1 finomságai pedig még inkább kiemelték vezetési képességeit.

De térjünk vissza Fangio második F1-es évadára, 1951-re. Utoljára szerepelt a visszavonuló Alfa Romeo színiben, amellyel újfent három versenyt nyerve (Svájc, Spanyolország, Franciaország) már bajnok lett. A következő években a Maserati gépeit nyüstölte.

Vagyis nyüstölte volna már 1952-től, ha az év közepén nem szenvedett volna súlyos balesetet. Egy a világbajnoki pontversenybe nem számító franciaországi versenyt befejezve, másnap, június elsején már ugyanis a Monzai Nagydíjra volt benevezve a Maseratival. Fangio az idő szűkössége miatt maga vezetett el Párizstól Monzáig, fél órával a rajt előtt rendben meg is érkezett. Holtfáradtan. Fangio a 2. kör egyik kanyarjában elváltotta magát, lecsúszott a pályáról és kirepült autójából. Nyaki csigolyatörése következményeként akut felsőtesti bénulás lépett fel, az 1953-as szezonig nem ülhetett autóba. (Fangio 16 éves korában már megtapasztalta, mit jelent nagyon szenvedni, az életét is veszélyeztető mellhártyagyulladásnál szerencsére már akkor is erősebbnek bizonyult szervezete.)

Visszatérését ismét egy második összetettbeli helyezéssel ünnepelte, úgy hogy 1953-ban csak az olaszországi szezonzárót nyerte meg.

A Forma-1 Fangio lábai előtt hevert

1954-ben az Argentin Nagydíj megnyerésével (1957-ig még háromszor ért célba elsőként szülőföldjén) elkezdődött a dicsőségi sorozat. Fangio (Maserati) év végén második alkalommal ért fel a csúcsra, mely, mint utólag kiderült, még csak a 2. állomás volt a "Himalája" tetejéig vezető úton. Szezon közben a Maseratitól átpártolt a Daimler-Benz-hez, a két csapattal összesen hat versenyt nyert meg a nyolcból. Egy évvel később ugyanilyen aránnyal nyerte meg a bajnokságot, ezúttal is a Mercedesszel.

A német márka akkori autói igencsak eltértek a riválisaikétól. A kerekek fölé a Mercedes helyezett először borítást, a kifejezetten csinos formájú versenygépek rendkívül áramvonalasak voltak, és nem nagyon lehetett velük tartani a lépést. Ezt a megoldást később betiltották.
 

Az 1955-ös Brit Nagydíjon történteket örök homály fedi. Az első helyen haladó Fangio nem sokkal a cél előtt ugyanis lelassult, olyannyira, hogy végül a mögötte érkező Stirling Moss haladt át előbb a célvonalon, megnyerve hazai nagydíját. Moss mellett, az újságírók is többször megkérdezték Fangiót: direkt hagyta-e a britnek, hogy nyerjen. Az argentin rendre tagadott, sokan mégis úgy vélték, mivel Fangio mindig egy igazi úriember és csapatjátékos volt, a fair-play nevében szándékkal vett vissza tempójából az aintree-i pálya utolsó kanyarjában, hogy csapattársa és jó barátja, Moss a sajátjai előtt elsőként érhessen célba.

Mivel a Mercedes 1955-ben kivonult a Le Mans-i katasztrófát követően (80 néző vesztette életét egy közéjük vágódó csillagos márkájú autó miatt), Fangio a Ferrarinál folytatta pályafutását.

Az öreg Ferrari mellett nem volt könnyű dolog pilótának lenni, Ferrarit vezetve világbajnokká válni már valamivel zökkenőmentesebb utat jelentett 1956-ban. Fangio személyében 3. alkalommal nyert ferraris pilóta az egyéni bajnokságban, a 2. helyezett Moss (Maserati) volt, aki előtt 3 ponttal nyert. Az argentin eddigi négy bajnoki címét négy különböző gyártó autójával nyerte meg.

1957-re Fangio visszatért a Maseratihoz, az argentin négy futamot megnyert, az összetettben ezúttal is Moss maradt le a világbajnoki címről. Az '57-es szezon után nem sokkal döntötte el Fangio, hogy kiszáll az autóversenyzésből. A következő idényben még két futamon rajthoz állt. Egyet a Scuderia Sud Americana csapat színeiben, egyet pedig saját neve alatt futva teljesített. A szezonnyitón a 47 éves Fangio, jól ismerve az argentin pályát, megszerezte a pole-t, a versenyen pedig megfutotta a leggyorsabb kört.

Utolsó versenyén az 1958-as Francia Nagydíjon az éllovas Mike Hawthorn a cél előtt lelassított a nagy bajnok előtt tisztelegve, nem előzte meg Fangiót, aki így körhátrány nélkül fejezhette be élete utolsó Forma-1-es versenyét.

Karrierje utolsó és egyben legkiemelkedőbb győzelmét szerezte 1957-ben Fangio a Nürburgringen. A versenyen nagyon elrontották a bokszkiállást a Maseratinál, az argentin vezető pozíciója kétszer akkora különbséggel fordult a hátrányára a Ferrari pilótáihoz képest. Mike Hawthornt és Peter Collinst 20 kör alatt kellett befognia. És a 46 éves Fangio megtette. Körrekord körrekordot követett, a 28 éves Mike Hawthorn és 26 éves Peter Collins döbbenten nézték, ahogy Fangio Maseratija lehagyja őket.

- nyilatkozta Fangio a Német Nagydíj után. A Maseratival két vb-címet gyűjtött be, az ő szíve az olaszokhoz húzott. A fentebbi versenyt követően, ezen nincs mit csodálkozni:

Senna, Fangio és Brabham összesen 11 vb-cím birtokosai

Visszavonulását követően Mercedes autókat árult Argentínában, és ha ideje engedte, ellátogatott néhány promóciós eseményre is, ahol régi autóit vezette. 1974-ben a Mercedes argentínai boltláncolatának elnökévé nevezték ki, 1987-től örökös elnöki címmel honorálták munkáját. Hazájában, napjainkban is a nemzet legnagyobb sportolói között emlegetik.

Fangio még életében emléktáblát kapott a Motorsport Hall of Fame, azaz az autó- és motorversenyzők hírességek csarnokában, 1990-ben. Őszintesége, mások nagyfokú tisztelete, felelősségteljessége és gentleman karaktere autóversenyzői teljesítményével együtt emelte a legnagyobbak közé. 1995-ben, 84 éves korában hunyt el.