Az 1950-ben létrehozott Forma-1-es világbajnoki sorozat legelső futamát Farina nyerte, ő lett a széria első bajnoka, ráadásul ekkor már elmúlt 43 éves, nála idősebb korban pedig azóta senki sem végzett az összetett verseny élén. Napjaink Forma-1-ében, amikor a pilóták már tinédzserkorban bemutatkozhatnak a legjobbak közt, azt is nehéz elképzelni, hogy valaki negyvenen túl még egyáltalán versenyezzen, nem is beszélve arról, hogy bajnok legyen.

Ha már a rekordoknál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy Farina 1953-ban utolsó F1-es győzelmekor már 46 éves volt, amivel az örökranglista második helyét foglalja el egykori csapattársa, Fagioli mögött, aki ötvenhárom(!) éves korában nyert futamot a Forma-1-ben. Ezt nyugodtan tekinthetjük örök életre szóló rekordnak.
 

Giovanni Farinának karosszéria-üzlete volt Torinóban, így nagy volt az öröm, amikor 1906. október 30-án fia született, akiben az apa már a jövőbeni üzletvezetőt látta. Amikor a kilencéves kis Giuseppe Antonio először belekóstolhatott abba, milyen is a volán mögött ülni, eldőlt, hogy az iroda helyett sokkal inkább a pilótaülésben lesz a helye.

Ezt apja testvére, Battista segített is egyértelművé tenni, a tizenéves ’Nino’ már ott ült mellette a versenyeken. Tizenkilenc évesen Giuseppe már egyedül ült a versenyautóban, ám debütáló futamán nem jutott el a célig, összetörte autóját. A kezdeti kudarc azonban nem szegte kedvét, továbbra is kitartott versenyzői ambíciói mellett.

1932-ben saját Alfa Romeójának volánjánál kezdte meg igazi autóversenyzői pályafutását, amikor is rajthoz állt egy hegyi-versenyen. Sok időt azonban nem töltött el ebben a kategóriában - no nem azért, mert "kinőtte" volna, hanem épp ellenkezőleg: nem sok sikerélménye volt. Ráadásul volt egy csúnya balesete is, így inkább a pályaversenyzésre váltott.

Itt már egy Maseratit terelgetett, és lényegesen több sikerben volt része. Megnyert néhány versenyt, és ezzel felhívta magára Enzo Ferrari figyelmét, aki 1936-ban szerződtette őt a Scuderia Ferrari Alfa Romeo csapathoz, ahol a legendás autó- és motorversenyző Tazio Nuvolari lett a mentora. Farina győzelmekkel, és 1938-ban olasz bajnoki címmel hálálta meg a tanórákat.

A második világháború egy felfelé ívelő pályafutást szakított félbe - szerencsére csak ideiglenesen. A világot megrengető háborúból Farina is kivette a részét, előbb lovastiszt volt, majd a tankos ezredhez irányították.

Autóversenyzői pályafutását a háború után tovább folytatta, 1946 és 1949 között Ferrarival és Maseratival is állt rajthoz. Az addig átláthatatlan rendszerben zajló versenyeket és szériákat a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) 1950-ben szervezett keretek közé terelte, ebben az évben bonyolították le az első világbajnoki sorozatot is, amelyet az első hivatalos Forma-1-es bajnoki évadnak tekinthetünk.

Az F1-ben az Alfa Romeo gyári csapatánál kezdett, ahol Luigi Fagioli és Juan Manuel Fangio lett a csapattársa. Farina már azzal beírta a nevét a Forma-1 történelemkönyvébe, hogy 1950. május 13-án megnyerte a sorozat első futamát, a Silverstone-ban rendezett Brit Nagydíjat. Egy héttel később Monacóban Fangio nyert, a harmadik futamot, amit Indianapolisban rendeztek, a teljes Alfa csapat kihagyta. Az USA Nagydíjon egyébként csak amerikaiak vettek részt, akik Európában nem álltak rajthoz - a távolságot akkoriban jóval nehezebb volt legyőzni...

A következő versenyt már Európában rendezték, Bremgartenben ismét Farina végzett az élen, és mivel Fangio kiesett, az olasz tisztán vezetett összetettben. A következő két versenyen (Belgium és Franciaország) viszont Fangiót intették le elsőként, ennek köszönhetően a szezonzáró Olasz Nagydíj előtt az argentin állt az élen. A hazai pálya Ninónak kedvezett, megnyerte a versenyt, és mivel Fangio csak a leggyorsabb körért járó egy pontot tudta bezsebelni Monzában, az első alkalommal kiírt Forma-1-es világbajnokságot a harmincpontos Giuseppe Farina nyerte.

Címvédőként egyetlen győzelemre és két dobogós helyezésre futotta neki, és ez kevésnek bizonyult Fangióval szemben, aki kétszer is a dobogó legfelső fokán ünnepelhetett az év során, és így ő lett a világbajnok. Farinát csapattársa mellett Ascari és Gonzalez is megelőzte, vagyis az első bajnok negyedik lett az F1 második idényében.

1952-ben az Alfa Romeo kivonulása után már Ferrarival versenyzett, de futamgyőzelem nélkül, a végig domináló Alberto Ascari mögött másodikként fejezte be az évet. Fangio egy szezon előtti, az F1-es bajnokságba be nem számító versenyen kis híján végzetes balesetet szenvedett, a teljes idényt kihagyta.
 

1953-ban Fangio visszatért (Maseratival versenyzett), de Ascarival ő sem bírt, az egy futamgyőzelmet és három második helyet szerző Farinát viszont ismét megelőzte. 1954 jól kezdődött Farina számára, az argentin szezonnyitón ugyan kikapott Fangiótól, de bizakodva várhatta a folytatást. Az amerikai fordulót ismét kihagyták, majd Belgium következett, ahol Farina kiesett. Az olasz több versenyen viszont már nem állhatott rajhoz a Forma-1-ben ebben az évben, ugyanis a sportautó-bajnokság monzai futamán egy balesetben csúnyán megégett.

Innentől kezdve már nem volt a régi, sosem gyógyult meg tökéletesen. 1955-ben újra ott volt a Forma-1-es rajtrácson, de csak asszisztálni tudott Fangio újabb sikereihez. Farina számára ugyanakkor már az is óriási eredmény volt, hogy a három futamon, amin rajthoz állt, mindháromszor a pontszerzők közt zárt, egyszer pedig a dobogóra is felállhatott. Mindezt úgy, hogy morfiummal versenyzett, akkora fájdalmai voltak.

Közel az ötvenhez ekkor úgy döntött, végleg felhagy a versenyzéssel. 1956-ban mégis megpróbálkozott az Indianapolis 500-zal, de a felkészülés során összetörte magát. Következő évben szintén indulni akart a legendás versenyen, de miután csapattársa az edzésen halálos balesetet szenvedett Farina versenyautójával, az olasz végleg letett az amerikai versenyről.

Visszavonulása után a Jaguar olaszországi képviselője lett, de az Alfa Romeótól sem szakadt el, és munkát vállalt nagybátyja tervezőcégénél is. A Forma-1 iránti rajongása persze továbbra is megmaradt, és végül ez okozta a vesztét. 1966. június 30-án a Francia Nagydíjra tartott, amikor személyautójával egy távíróoszlopnak ütközött, és a helyszínen szörnyethalt.