A Brit Birodalom Érdemrendjével kitüntetett Hill 1960. szeptember 17-én született Londonban, a kétszeres világbajnok, Graham Hill gyermekeként. 15 éves volt, amikor édesapja repülőgép balesetben életét vesztette, és alaposan leromlott anyagi körülmények között magára hagyta feleségét (Bette), két lányát (Samantha és Brigitte), valamint Damont.

Damon Graham Devereux Hill meglehetősen későn, az 1980-as évek elején vágott bele a motorsportba, de mivel a kétkerekű száguldást édesanyja túlságosan veszélyesnek találta, az ifjú Hillt egy autóversenyzést oktató iskolába küldte Franciaországba. És mint később kiderült, a vér ebben az esetben sem vált vízzé.
 

Hill a legjobb csapathoz került 1993-ban

Graham halála előtt Hillék Anglia leggazdagabb családjai közé tartoztak, semmiben nem szenvedtek hiányt. 1962 és 1968 világbajnokának tragikus balesetét követően azonban jelentősen megzuhant életszínvonaluk, mert ügyvédi hibák miatt rendezetlen volt a biztosítási hátterük.

Damon ezért, hogy édesanyja válláról minél több terhet levegyen, építőmunkásként és motoros futárként dolgozott az iskola mellett. Amikor pedig a szenvedélyének hódolt, a Forma-1-ben jártasak ismerős sisakot vélhettek felfedezni a motor- később pedig az autóversenypályákon: sötétkék alapon nyolc fehér evezőt mintázó csík, körbe a sisak felső részén. Mindez azt jelezte, a Hill név visszatért a pályákra.

Hillt nem a nagy sikerei vezették a Forma-1-be

Az együléses szériákban csak elvétve állt rajthoz a 24 éves, apjához hasonlóan amúgy jó humorú és életvidám Hill, de így is sikerült bekerülnie a Formula Ford sorozatba, ahol hat futamon is nyert a Manadient Racing színeiben. A ranglétra megmászásában vezetékneve legalább akkora előnyt jelentett Damon számára, mint amekkora hátrányt. És mivel kimagasló eredményekkel nem rendelkezett karrierje kezdetén, kemény munka várt rá, nehezebb feladat elé nézett, mintha "névtelenül" érkezett volna.

Az angliai nemzeti bajnokságokban, első teljes évében 1985-ben a 3. és az 5. helyen végzett a bajnokságban. A következő terep a brit Formula 3-as kategória volt, aminek teljesítéséhez Hillnek 100 ezer fontot kellett kölcsönkérnie a következő évben. Első szezonját a Murray Taylor Racing-nél töltötte, majd az Intersporthoz igazolt és ott is versenyzett 1988-ig, maroknyi győzelmet szerezve azokban az években.

A következő lépcsőfok az európai F3000 lett volna, de anyagi okok miatt meghiúsult Hill terve. A brit F3000-ben egy futamon állhatott rajthoz, és elindult az 1989-es Le Mans-on, valamint a brit túraautó sorozat egyik fordulóján is. Az F3000-es Mooncraft csapat előbb tesztelésre majd versenyzésre hívta Hillt, akit a szponzorok szívesen láttak neve miatt az autóban. Csakhogy Hill a nem éppen versenyképes Mooncrafttal legjobb helyezéseként egy 15. pozíciót tudott felmutatni.

1990-ben már a Middlebridge Racing csapata is látott valamit Hillben, a brit 3 pole pozíciót szerzett, és öt versenyen is vezetett, de egyiken sem sikerült az utolsó körben is az élen maradnia. És habár még másfél évig folytatta F3000-es pályafutását, végül futamgyőzelem nélkül zárt.

1991-ben a Williams-Renault-nál azonban így is tesztlehetőséget kapott, majd 1992-ben (párhuzamosan a williamses tesztállással) a Brabham csapatnál versenyen is debütálhatott, méghozzá a Brit Nagydíjon. A Forma-1 eddigi utolsó hölgy versenyzőjét, Giovanna Amatit váltotta a gyengén teljesítő autó volánja mögött. Hogy az autó mennyire lomha volt, azt az is jól mutatja, hogy csak két versenyre tudott kvalifikálni vele, a Brit és a Magyar Nagydíjra. A Hungaroringet követően anyagilag összeomlott a neves csapat, a Brabham istálló nem tudott több versenyen rajthoz állni.

1993-ban a Williams sztárpilótája, Nigel Mansell Amerikába igazolt, helyét a mindig önkritikus Damon Hill vehette át (Mika Häkkinent és Martin Brundle-t kiszorítva), ezzel azonban érdekes helyzetbe került. Nem csak azért, mert az akkor még csak háromszoros világbajnok Alain Prost volt a csapattársa, hanem azért is, mert a brité lett a 0-s rajtszám. Mansell ugyanis világbajnokként távozott az IndyCarba, így az 1-es rajtszámot nem volt kinek kiosztani. 1973-ban, Jody Schekter került először ilyen helyzetbe.

A willamses kezdet nem sikerült túl jól, a szezonnyitó Dél-Afrikai Nagydíjon előbb kicsúszott a második helyről, majd ütközött, és ekkor a versenyt is fel kellett adnia. A soron következő brazil és európai futam már igencsak másképp alakult a mezőny legjobb csapatával. Mindkét futamot eső áztatta, mindkétszer Ayrton Senna (McLaren-Ford) nyert, mindkétszer Damon Hill követte másodikként a célban a brazil zsenit. (A doningtoni versenyen egyedül Hill nem kapott kört!)

Két újabb kiesést három dobogós helyezés követett, majd egy újabb hullámvölgyet követően beindult a nagyüzem. Hill a Magyar Nagydíjon megszerezte első Forma-1-es futamgyőzelmét (az első volt ezzel, aki apja után szintén nagydíjat tudott nyerni), melyet sorozatban még kettő követett (Belgium, Olaszország). További három pontszerzéssel az összetettbeli harmadik helyen zárta első teljes évét a legjobbak között.

"Néhányan lehet azt hiszik, hogy azért vagyok itt, mert kedves mosolyom van és híres családnevem. De nem ezért jutottam el idáig. Engem sokszor leírtak már karrierem során. De most azért lehetek itt a Williamsnél, mert hatalmas bennem a vágy a sikerre"- nyilatkozta a Forma-1-ben szárnyát bontogató Hill az 1990-es évek elején.

Az 1994-es idényt ott és ugyanúgy folytatta, ahogy az előzőt abbahagyta, az első versenyen második lett, és ezúttal is inkább a szezon második felében dominált. Megbízható autójának és saját maga kiegyensúlyozott versenyzésének köszönhetően ekkor már másodikként végzett az összetettben. Öt második helyet és hat győzelmet zsebelt be, köztük azt a silverstone-i futamot, mely pályának 2006 óta Hill az irányítója, a Brit Autóversenyzők Klubjának (BRDC) elnökeként.

Michael Schumacherrel (Benetton-Ford) szemben egy ponttal maradt alul, a német, aki ekkor szerezte meg első vb-címét egy máig vitatott mozdulattal tette ki a pályáról Hillt az ausztrál szezonzárón, Adelaide-ben. Schumacher vezető helyen haladva lecsúszott a pályáról, és nekiment a falnak. A tempóját vesztett Benetton-Fordot Hill néhány kanyarral később utolérte, és megpróbálta megelőzni, de összeütköztek, és a Williams bal első felfüggesztése eltört, mindketten kiestek. A köz- és a szakértői vélemény is megoszlott abban, hogy Schumacher szándékosan ment-e neki Hillnek, hogy ezzel bebiztosítsa magának a bajnoki címet.
 

Hillnek és Schumachernek rengeteg afférja volt egymással

Kettejüknek már korábban is volt egy afférjuk, méghozzá a Brit Nagydíjon, amikor Schumacher a formációs körben megelőzte Hillt, amit a szabályok tiltanak, azt pedig méginkább, hogy a német nem vette figyelembe a fekete zászlót, amivel kiintették volna a versenyből. Ezért utólag kizárták a versenyből, és további két versenyre eltiltották.

Ebben az évben ennél jóval nagyobb tragédia történt a Forma-1-ben, az imolai futamon életét vesztette Hill csapattársa, Ayrton Senna. A Williams a legenda előtt tisztelegve a következő nagydíjon csak Hillt indította, később David Coulthard és Nigel Mansell vette át a 2-es számú autót. Mansell négy versenyt kapott, de ezért is háromszor annyi pénzt fizetett neki Sir Frank Williams, mint Hillnek egész évre. Hill ekkor is a 0-s autóval versenyzett, ugyanis a világbajnokként visszavonuló Prost miatt ezúttal sem osztották ki az 1-es számot. A brit nagyszerűen állt helyt elsőszámú pilótaként, és vitte előre a megtört csapatot.

1995-ben ismét Schumacheré lett a végső győzelemért járó trófea, Hill megint másodikként végzett az összetettben, hátránya azonban ekkor jelentősebb volt, 33 ponttal maradt le. Négy futamot nyert a német kilenc elsőségével szemben. Kettejük harca azonban ekkor sem hagyott alább a pályákon. Schumachert a Belga Nagydíjon büntették meg, amiért hirtelen fékezett és lekényszerítette a pályáról riválisát, Hillt Olaszországban pedig azért büntették meg, mert vétkesnek találták kettejük egy újabb összeütközésében. A szezonzárón azonban már hiába bizonyította újra Hill, hogy mit tud a Williams, a második helyezettnek adott két kör már csak a statisztika szépítésére volt elég. Az egyéni bajnoki cím elúszott, ahogy a konstruktőri is.
 

1996-ban williamses szerződése utolsó évét töltötte Hill, és ez bizonyult a legeredményesebbnek. Ismét új csapattársat kellett megszoknia, a kanadai Jacques Villeneuve azonban megugrotta a mércét, amelyet Hill állított. Sir Frank Williams már nem látta elég erősnek Hillt egy újabb szezonhoz a csapatánál.

A párosnál dominált a szezonban, Hill nyolc győzelmet szerzett és a 16 futamon egyszer sem indult rosszabb helyről az első sornál. A szintén apja nyomdokaiba lépő (majd 1997-ben Gilles eredményeit túlszárnyaló) Villeneuve-vel 5 kettős győzelmet szereztek. Hill pedig végre felért a csúcsra: megnyerte a bajnokságot, közel húsz ponttal verve Villeneuve-öt, nem egész negyvennel pedig Schumachert.

A nóta a grove-iaknál azonban itt véget ért Hill számára, aki a következő szezont az Arrows-Yamahánál töltötte, és kis híján csodát vitt végbe. A csapat autója ugyanis még a pontszerzésre is képtelen volt, egészen a Magyar Nagydíjig, ahol a Bridgestone gumik feljavulásának köszönhetően Hill az élen találta magát, és az utolsó körig vezetett is, miután a 3. helyről indulva megelőzte Schumachert is. A csoda végül csak részben vált valóra, mert az Arrows nem bírta a terhet, és néhány száz méterrel a célegyenes előtt megadta magát a hidraulikai rendszer.

Hill az utolsó két Forma-1-es évét a Jordannél teljesítette, és bizony innen sem kis teljesítményekkel a háta mögött távozott. Az 1998-as Belga Nagydíjon az ő vezényletével szerzett kettős győzelmet a Jordan (először és utoljára). Az eső áztatta pályán aktuális csapattársa, Ralf Schumacher nagyon közel került Hillhez, de a csapatutasítás értelmében be kellett érnie a második hellyel, a csapatfőnök, Eddie Jordan nem akart kockáztatni.

1998-at az összetettbeli 6. helyen fejezte be, a következő szezont ennek megfelelő elvárásokkal kezdték meg, de csalódniuk kellett. Hill csak 12.-ként végzett, és az év folyamán többször is az azonnali visszavonulás mellett voksolt volna, de végül kitartott a szezon végéig, hol a csapat, hol egy biztatóbb eredmény miatt rendre meggondolta magát. Hét évet töltött a Forma-1-ben, ahol a kitartása, intelligenciája, kifejezőképessége és gyorsasága mindenkit arra emlékeztetett, hogy a Hill név milyen értékes embereket is takar valójában, és hogy kemény munkával semmit sem lehetetlen elérni. 20 pole pozíciójával és 22 győzelmével egyaránt a 10. az örökranglistákon.

Hill a visszavonulását követően márkás autókereskedéseket vezetett, 2006 áprilisa óta pedig a Brit Autóversenyzők Klubjának elnökeként igyekszik mindent megtenni a brit autósport további fejlődéséért és sikereiért. Az idejét manapság a klub, a gyermekei, az alkalmi zenélés és kommentátorkodás köti le.