Ugye a Telegraph leközölte, hogy a Michaelt kezelő orvosok azt mondták a családnak: “már csak a csoda mentheti meg”.

Mindenek előtt: orvosok, (teljesen függetlenül a spirituális érintettségtől) NEM mondanak ilyet a beteg családjának. Soha. Ráadásul, ha pusztán a praktikus oldalról közelítem meg a dolgot, ez az információ NEM ér semmit. Ad némi reményt, de semmi olyat, aminek orvosi realitása lenne. És a remény ezután befolyásolhatja a jövőben meghozandó döntéseket.

Egy ilyen kijelentés több, mint félreérthető. Minden befogadó sajátos módon értelmezheti, a saját elképzelései mentén, ami tökéletesen az ellentétje a pontos és lényegre törő információnak.
Mit akarna ezzel a kezelő csapat mondani? Azt üzenik, hogy “várjunk még egy kicsit, hátha csoda történik”? Vagy épp azt, hogy “csodák nincsenek a valóságban, tehát nem nagyon van remény…”?

Csak úgy tudom értelmezni a “mentheti meg”-et, mint “értelmes kapcsolatot teremteni a szeretteivel”. És máris látni, miért hülyeség ezt mondani. És miért elképzelhetetlen számomra, hogy ezt VALAHA egy doktor tényleg kimondja egy ennyire keserves állapotban lévő beteg családjának.

Ha bármi ilyet TÉNYLEG mondtak, csak utólag próbálhatom összerakni, hogy mit is értettek ezen és hogyan mondhatták.

1. Ha klinikai, fizikai és radiológiai vizsgálatok támasztják alá, hogy bármilyen értelmes öntudati állapot lehetetlen (ugye? szó sincs a “csodáról”), rendkívül egyértelműen fogalmaznának az orvosok. Ilyen szituációkban nincs helye találgatni, legkevésbé az orvosi csapatnak, akik összerakják a vizsgálatok eredményeit és egy megkérdőjelezhetetlen konklúzióval kell, hogy előálljanak. Ebben a helyzetben minden ami kétértelmű vagy félreérthető a család szempontjából borzasztó. Ilyenkor a belekapaszkodnak mindenbe, amibe csak lehet, miközben EZ a beszélgetés az, ami (finoman és óvatosan) elkezdi a reményt szertefoszlatni a fejekben. Nagyon fontos és elkerülhetetlen. Ha az üzenetet félreértik a rokonok, ez vezet a későbbiekben nagy problémákhoz, konfliktusokhoz és feszültséghez.

Szeretném hozzátenni, hogy az orvosi etika megengedi, sőt megkívánja, hogy doktorok megtagadjanak eljárásokat, melyek feleslegesek. A szomszédom például nem mehet be a kórházba és és kérheti meg az első sebészt, hogy vegye ki a vakbelét. Michael esetében ha megkérdőjelezhetetlen bizonyíték van a sérülés olyan mértékére, ami az öntudatos állapotot teljesen lehetetlenné teszi, az orvosok teljes mértékben megtehetik az első lépéseket a “terápia visszavétele” felé.

Akkor is, ha a család azt kéri: minden lehetséges beavatkozást, kezelést tegyenek meg.
Ha ennek NINCS jelentősége, akkor meg lehet tagadni a további próbálkozásokat. Ebben az esetben a beteg családja -ha úgy érzi- kereshet új orvosi csapatot. Rendkívül fontos, hogy ezt elkerüljük, tehát ezért lenne fontos a tökéletes érthető és lényegre törő információ.
Egy családnak mindig időre van szüksége, hogy ezt elfogadja, legyen az intenzív osztályon kezelt beteg, vagy rákkal küzdő vagy bármilyen egyéb betegséggel kezelt páciens. De nyitott és őszinte kommunikációval ennek meg kell történni.

Vegyük figyelembe, hogy ez semmi esetben sem indokolt ha a beteg vegetatív állapotban van. Ez olyan betegekre vonatkozik, akiknek az állapota ROSSZABB. A legfontosabb pont ebben az egészben, hogy az állapotjavulás lehetőségének mértékét az orvostudomány jelenlegi állásának megfelelő tudással, a lehető legpontosabban meghatározzuk ÉS ezt adjuk tovább a családnak.

2. Ha a beteg állapota kétségbeejtő, de nem reménytelen, a családnak ezt a lehetőségekhez mérten pontos százalék megadásával szokták jelezni. Ha egy szituációban van még remény, azt SOHA sem szabad elvenni.
Ugyanakkor a családnak azt is pontosan meg kell mondani, hogy statisztikai szinten a legtöbb beteg, vagy jó pár vagy csak néhány beteg javul. Hogy 60% vagy 20% vagy 1% esélyük van.
Nincs helye csodákról beszélni.

Mint már írtam pár bejegyzéssel korábban, ha a fenti beszélgetés bármelyike már lezajlott Michael családjával, és megmondták nekik, hogy a “kielégítő” javulásra minimális az esély, lehet, hogy ennek kapcsán és a sajtó elszeparálásából adódóan jelennek meg ilyen kifejezések a cikkekben.

De megint csak: egy olyan napon, amikor azt halljuk, hogy Michael egyedül lélegzik, majd azt, hogy csak a csoda segíthet rajta, valójában semmivel sem tudunk többet, mint korábban…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés