Aktív pályafutásuk idején sosem voltak barátok, gyakran konfliktusba kerültek a versenypályán és azon kívül is – de mindig tisztelték egymást. Az egykori mclarenes rivális David Coulthard most viszont ugyanúgy aggódik Michael Schumacherért, mint bármely rajongója. A skót versenyző a Telegraph-nak írt legújabb cikkében a német kétarcúságáról, de főleg emberi oldaláról mesélt.

„Csodálatos látni azt az áradó támogatást, amit Michael Schumacher az elmúlt 36 órában kapott – nemcsak a Forma–1-től, de az egész sportvilágtól és azon kívülről is. Úgy vélem, ezzel bizonyossá vált, hogy Michael a sport legnagyobbjai közé tartozik, mely elismerés már régóta esedékes számára. Remélem és imádkozom azért, hogy túljut a nehézségeken, és megláthatja, mennyi szépet mondanak róla az emberek” – kezdi Coulthard a Telegraph hasábjain megjelent írásában.

Majd arról is beszél, hogy Schumacher szerinte korábban miért nem kapta meg a neki járó elismerést a világtól. „Michael éveken át volt a látványos gonosztevő szerepében, különösen ebben az országban (Nagy-Britannia): német, könyörtelenül hatékony és rendkívül agresszív. Miközben a többi nagyság, mint mondjuk Sir Jackie Stewart vagy Juan Manuel Fangio mindig nyitva hagyták az ajtót a riválisaik előtt versenyzés közben, attól tartva, hogy tetteiknek könnyen fatális következményei lehetnek, Michael mindent megtett a győzelemért. Olykor túllépet a határon – Jerezben 1997-ben, a Rascasse-ban 2006-ban – és ezen helytelen magatartásával a sportág egyik rosszfiújává vált. Sokan – köztük én is – úgy tekintettek rá, mint a piszkos bajnokra. Az eredményeit ugyanakkor nem lehet elvitatni. Végül is ugyanazon szabályok keretei között, ugyanazon bírákkal versenyzett, mint mi – és porrázúzott minket” – fogalmazott a skót.

Coulthard a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején számtalanszor csatázott a pályán Schumacherrel. „A leghíresebb az 1998-as ütközésünk Spában, ami után a McLaren garázsába viharzott, és azzal vádolt, hogy meg akartam őt ölni. Később megkérdeztem tőle, tett-e bármi helytelent is az élete során, és ő azt mondta, ’nem emlékszem rá’. Ez számomra pontos képet festett róla. Hihetetlen önbizalma volt – ez tette őt bajnokká. Én sosem voltam az ő szintjén. Ezt aktív versenyzőként nem ismerheted be önmagadnak, mivel neked is szükséged van az önbizalomra – de ma már gond nélkül belátom. Ma már tudom, Michael volt számomra a viszonyítási alap. Ha legyőztem őt, tudtam, hogy jó munkát végeztem. Ő adott értéket a karrieremnek.”

„Mindig két arca volt. Egyfelől egy könyörtelen versenyző volt, másfelől egy igazi családos ember, komoly és kedves. Ha bekerültél a bizalmi körébe, hű volt hozzád. Ha viszont nem, eltaszított magától. Nem ismertem meg őt annyira, mint kellene, de a Mercedes-Benzzel való kapcsolatunk révén többször is találkoztunk. Jól emlékszem, hogy engem is meghívtak Michael privát partijára a Német Nagydíj után, és akkor együtt elszívtunk egy cigarettát késő éjjel, megittunk pár italt, és arról beszélgettünk, mennyire szerencsések voltunk, hogy mindketten azt csinálhattuk, amit igazán szerettünk. A kölcsönös tisztelet mindig is megvolt közöttünk. Amikor Michael 2006 végén visszavonult, felvetette, hogy cseréljünk sisakot. Sosem vártam volna tőle ilyen gesztust. Miért akarná ő az én sisakomat? Tudta, hogy én gyűjtöm őket, és az a megtiszteltetés ért, hogy felajánlotta nekem az övét. Ez azóta is az egyik legbecsesebb tárgyam, és tudom, hogy az én sisakom is még mindig megvan neki a svájci otthonában.”

„Michael mercedeses visszatérése megmutatta az emberi oldalát. És furcsa módon ez nem hogy rontotta, sokkal inkább megerősítette az ő örökségét. Ahogy láttuk őt Sebastian Vettel, Lewis Hamilton és Fernando Alonso ellen szenvedni – nem mindig a saját hibájából –, bebizonyosodott, hogy az idő mindenkin fog. Az első karrierje során túl könnyen elfogadtuk, hogy egyszerűen mindenkit elsöpör az útjából. A Mercedesszel való küszködés viszont rendkívül megnövelte az első karrierjében elért eredményei értékét.”

„A mostani síbalesete kizárólag Michael emberi oldalát mutatja felénk. Ő ugyanúgy apa, mint bárki más, a felesége és a gyermekei pedig ott vannak mellette, és imádkoznak azért, hogy túljusson ezen az időszakon. Ez mindannyiunk számára ismerős lehet. A legborzasztóbb az egészben, hogy gyakran ilyesmiknek kell történnie ahhoz, hogy kiderüljön, pontosan mit is érzünk egy másik ember iránt. Remélem, hogy a lehető legjobb bánásmódban részesül, és ismét sikerrel jár. És ha így lesz, végre szembesülhet azzal, mekkora tisztelet is övezi őt” – zárta gondolatait Coulthard.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés