: Ayrton Senna: Egy csodálatos pályafutás története |
Ayrton Senna: Egy csodálatos pályafutás története
Áron 2014.05.01. 15:32

Húsz évvel ezelőtt, 1994. május 1-jén veszítette életét a Forma-1 történetének egyik legsikeresebb és legnépszerűbb versenyzője, Ayrton Senna. A háromszoros világbajnok 1984 és 1994 között 41 futamgyőzelmet és 65 rajtelsőséget szerzett nem mindennapi pályafutása során, amit röviden alábbi cikkünkben próbáltunk összefoglalni.
Ayrton Senna da Silva 1960. március 21-én született a brazíliai Sao Paulóban. Pályafutását természetesen gokartozással kezdte, majd a legtöbb „tengerentúli” versenyzőhöz hasonlóan már fiatal korában Európába kötözött. Első kiugró sikerét 1983-ban érte el, amikor megnyerte a Brit Forma-3-as bajnokságot, mégpedig igen komoly fölénnyel. A szezon során 12 győzelmet aratott, ebből 9-et zsinórban. Ebben a szezonban egyébként megnyerte a rangos Makaói Forma-3-as Nagydíjat is és azonnal felkerült a Forma-1-es csapatvezetők „kívánságlistájára”.
A holtszezonban tesztelte a Williams, a McLaren, a Brabham (1983-ban ezzel a csapattal lett világbajnok Senna honfitársa, Nelson Piquez) valamint a Toleman Forma-1-es autóját. Végül Ted Toleman alakulatához igazolt, első Forma-1-es futamát pedig hazai közönség előtt teljesíthette 1984 márciusában. Az időmérőn a tizenhetedik helyet tudta megszerezni, a futamot azonban nyolc kör után a turbófeltöltő meghibásodása miatt fel kellett adnia. Első világbajnoki pontját a szezon második versenyén szerezte, Dél-Afrikában (hatodikként ért célba). Először Monacóban állhatott dobogóra, ahol a futam megszakítását követően másodikként rangsorolták. Később Nagy-Britanniában és Portugáliában is a legjobb három között végzett (mindkétszer harmadik lett). A pontversenyt kilencedikként zárta.
1985-ben a Lotushoz igazol és az esős Portugál Nagydíjon (a szezon második futamán) megszerzi pályafutása első győzelmét. Pár hónappal később Belgiumban is elsőként halad át a célvonalon. Két sikerének, valamint négy további dobogós helyezésének köszönhetően negyedikként fejezi be második teljes Forma-1-es évadját, melyben mindenkinél több (7) rajtelsőséget szerez (a későbbi világbajnok, Alain Prost például „csak” két alkalommal indulhatott az első helyről).
A következő évad is hasonló forgatókönyv szerint zajlik, a két futamgyőzelmet szerző brazil tehetség ugyani negyedik lesz az év végi összesítésében. Az időmérő edzéseken ezúttal sem tudják megállítani, hiszen nyolc pole pozícióval lesz gazdagabb (a világbajnoki címét megvédő Prost egyszer diadalmaskodik a kvalifikáción).
1987-ben megszerzi pályafutása első monacói diadalát, amit később öt másik a hercegségben aratott siker követ, ezzel (azaz hat ottani sikerével) pedig a mai napig csúcstartónak számít. 1989 és 1993 között egyébként zsinórban ötször haladt át elsőként a célvonalon, 1988-ban pedig vezető helyről esett ki a futam 66. körében (saját bevallása szerint vezetői hiba miatt). Közvetlenül a monacói megmérettetés után Detroitban is győzedelmeskedni tud, utolsó lotusos évében pedig harmadikként végez a pontversenyben.
A brazil fenomén 1988-ban csatlakozik a McLaren-Hondához, ahol az akkor még „csak” kétszeres francia világbajnok, Alain Prost mellett kell bizonyítania. Kettejük mára klasszikussá nemesedő párharca a Forma-1 következő öt évének egyik, ha nem a legmeghatározóbb eleme volt. Az „első menetet” Senna nyerte, 1988-ban ugyanis elhódítja pályafutása első világbajnoki címét. A legyőzhetetlennek tartott MP4/4-essel nyolcszor halad át elsőként a célvonalon (a szezon tizenhat versenyéből tizenötször a McLaren pilótái diadalmaskodnak) az időmérőkön pedig 13 rajtelsőséget szerez. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 1988-ban Prost neve mellé került több világbajnoki egység (105, míg Senna 94-et gyűjtött) az akkori szabályrendszer azonban csak a legjobb 11 eredményt vette figyelembe, így a hivatalos eredménylistán a brazil került az élre 90 egységgel, a francia pedig 87-el második lett.
Senna és Prost rivalizálása az 1989-es Japán Nagydíjon érkezett el „tetőpontjához”, egészen pontosan a 47. körben, amikor a brazil megpróbálta leelőzni riválisát, a pontverseny éllovasa azonban ráhúzta a kormányt ellenfelére, így a két autó (viszonylag alacsony sebességnél) összeakadt. Prost az ütközés után kiszállt autójából, Senna azonban (akinek győznie kellet a bajnoki remények életben tartásához) nem akarta feladni a küzdelmet, így a pályabírók segítségét kérve (akik meg is tolták autóját) a „menekülőúton” visszatért a pályára, sőt a futamot is megnyerte. Utólag azonban elvették győzelmét a mesterséges indítás, a sikán levágása, valamint a bokszutca vonalára való ráhajtása miatt. A visszavonulás gondolatával is eljátszó Senna később a futamon elkövetett vétségekért egy 100 ezer dolláros pénzbírságot is kapott, sőt a versenyzéshez szükséges szuperlicencét is felfüggesztették. A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) döntését máig komoly viták övezik. A brazil ebben a szezonban 6 győzelmet és 13 rajtelsőséget szerzett, a bajnokságban pedig második lett.
1990-ben Prost már a Ferrari versenyzőjeként szállt harcba a világbajnoki címért, melynek sorsáról ismét egy ütközés döntött. Az indulatok egyébként már az időmérő edzés után elszabadultak: Senna és új csapattársa Gerhard Berger ugyanis már a kvalifikáció előtt elment az FIA akkor elnökéhez, Jean-Marie Balestréhez, akitől azt kérte, hogy helyezzék át az első rajtkockát, az ugyanis a pálya kedvezőtlenebb (porosabb) oldalán van. A francia állítólag elfogadta az ajánlatot, ám, miután Senna megszerezte a rajtelsőséget mégsem adott engedélyt a változtatásra. Másnap Prost lerajtolta ellenfelét, aki azonban 273 km/órás sebességgel belement Ferrarijába, a baleset következtében pedig mindketten kiestek a versenyből (akkor egyikük sem kapott büntetést). A világbajnoki cím így a 6 futamgyőzelmet és a 10 rajtelsőséget szerző Sennához került, aki egy évvel később egy interjú során beismerte, az ütközést előre kitervelte.
Az 1991-es egy sokkal nyugodtabb szezon volt Senna pályafutásában, aki ebben az évben 7 győzelemmel és 8 rajtelsőséggel gazdagodott, a szezon végén pedig ő lett a sport történetének legfiatalabb háromszoros világbajnoka (31 éves volt ekkor). Ebben az évben a Williams-Renault kiválósága, Nigel Mansell volt az első számú kihívó, az „oroszlán” azonban háromszor nullázott az idény elején, míg Senna az első négy futamon nem talált legyőzőre, így a brit később csak „futhatott” az eredmény után.
Az 1992-es egyértelműen Mansell és a Williams-Renault éve volt. A korábban rendkívül balszerencsés brit pilóta ugyanis hatalmas előnnyel hódította el a világbajnoki címet, csapattársa, Riccardo Patrese pedig második lett a végelszámolásnál. A szezon során három győzelmet szerző Sennát (kinek munkáját ebben az évben rengeteg technikai probléma hátráltatta) egy fiatal tehetség, a Benettonnál versenyző Michael Schumacher is leelőzte, így a brazilnak be kellett érnie az év végi negyedik hellyel, azaz 1986 óta először maradt „érem” nélkül.
Sokan az 1993-ast tartják Senna egyik legjobb évének, a „világverő” Williams-Renault-nál sokkal gyengébbnek tartott McLaren-Forddal ugyanis öt győzelmet szerzett. Köztük azt a felejthetetlen sikert az Európa Nagydíjon, a vizes doningtoni pályán, ahol a start után még ötödikként fordult be az első kanyarba, az első kör végén azonban már ő vezette a mezőnyt, a leintés pillanatában pedig csak a másodikként befutó Damon Hill mondhatta el magáról, hogy nem kapott kört a braziltól (hátránya azonban neki is majd’ másfél perc volt a későbbi csapattárssal szemben). Nagyszerű teljesítménye a szezon végén egy összetettbeli második helyet ért, egy háromszoros világbajnok azonban ezzel nem lehet elégedett, ezért csatlakozik a Williams-Renault-hoz, ahol az egykori „nemezist”, az 1993-ban világbajnokként visszavonuló Alain Prostot váltja.
A rengeteg változást hozó 1994-es év meglehetősen döcögősen indult Senna számára, az első két versenyen ugyanis hiába szerezte meg a rajtelsőséget, egyszer sem jutott el a célig, Interlagosban ugyanis egy vezetői hiba miatt kellett feladnia a küzdelmet, Aidában pedig már a start után kilökték. A San Marinó-i Nagydíjon Senna megszerezte szezonbéli harmadik rajtelsőségét, a futam hetedik körében azonban vezető helyről kicsúszott a Tamburello-kanyarban és egyenesen a betonfalba ütközött. A brazil autójának lerepülő jobb első kereke találta fejbe, sérüléseibe pedig néhány órával a kórházba szállítást követően belehalt. Mindössze 34 éves volt ekkor.
Ayrton Senna eredményei:
Nagydíj/Rajt
|
162/161
|
Futamgyőzelem
|
41
|
Dobogós helyezés
|
80
|
Szerzett pontok
|
610 (614)
|
Pole Pozíció
|
65
|
Leggyorsabb kör
|
19
|
Első verseny
|
1984 Brazil Nagydíj
|
Első győzelem
|
1985 Portugál Nagydíj
|
|
|
|