Roland Ratzenberger talán arra ítéltetett, hogy világ életében a beugró szerepét játssza, írja egyik cikkében a Reuters szakértője, Alan Baldwin, majd keserűen hozzáteszi, a „mindig mosolygós” osztrák ennél emberként és versenypilótaként is sokkal többet érdemelt. Kitartása és küzdeni akarása ugyanis példaértékű lehet a fiatalok számára, akárcsak hozzáállása, küzdelmes útja során ugyanis a legnagyobb nehézségek ellenére is vidám tudott maradni.

A salzburgi születésű sportember az 1994-es San Marinó-i Nagydíj időmérő edzésén veszítette életét, miután versenyautója a Villeneuve kanyarban kisodródott és közel 315 km/órás sebességgel a falba csapódott. Később kiderült, hogy a Simtek-Ford vezetőszárnya egy korábbi kicsúszás során megsérült, Ratzenberger azonban nem szerette volna feladni a küzdelmet, hiszen kétségbeesetten harcolt az utolsó rajtpozíció megszerzéséért (akkoriban a 28 nevezőből csak 26 kvalifikálta magát a versenyre). A sérült elem a végzetes baleset előtt leszakadt Ratzenberger autójáról, egy része pedig a gép alá szorult, ami sokak szerint ezért vált irányíthatatlanná és ütközött a pályát szegélyező betonfalnak. A szimpatikus osztrák pilóta a baleset következtében súlyos koponyasérüléseket szenvedett, a kórházba szállítást követően pedig azonnal halottnak nyilvánították.

Az akkor még a Williams alkalmazásában álló Adrian Newey így emlékszik a történtekre:„Későn érkeztem Imolába. Amikor odaértem, láttam, ahogy egy autó a biztonsági korlátnak csapódik és felemelkedik. Legalább hét méter magasra. Barrichello autója volt. Arra gondoltam, hogy «Istenem, mi történik itt?» Még valamire emlékszem arról a pénteki napról. Az egyik Simtek autó elvesztette az első légterelőjét. A csapat menedzsere, Charlie Moody, akit a March csapatnál töltött idő alatt ismertem meg, arra kért, hogy áruljam el neki, hogyan lehet az első szárnyat jobban az orrhoz rögzíteni. Sajnos nem ismertem a Simtek konstrukcióját, ezért nem tudtam segíteni. Mondtam, hogy ez a tervezőjük, Nick Wirth feladata, de ő épp vacsorázni ment. Másnap Ratzenberger balesetet szenvedett, miután eltört az első szárny…”

Másnap a háromszoros brazil világbajnok, Ayrton Senna is életét veszítette egy tragikus versenybalesetben. Autójában a roncsok átvizsgálása során egy osztrák zászlót is találtak, a Williams klasszisa ugyanis ennek lengetésével szeretett volna megemlékezni elhunyt riválisáról. A kor egyik legnépszerűbb sportolójának halálát követően Ratzenberger tragédiája szinte teljesen feledésbe merült, ő ugyanis a mezőny utolsó harmadában küzdött, s csupán második Forma-1-es versenyére készült, miközben Senna a győzelmek és a világbajnoki cím elhódításáért harcolt.

„Ratzenberger…” - emlékszik vissza a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) akkori elnöke, Max Mosley. „Az ő elvesztése számomra még Ayrtonénál is tragikusabb. Ő volt az, aki tényleg saját erőfeszítéseinek és a család támogatásának köszönhetően jutott el a Forma-1-ig. Nem volt pénze, szóval, amit elért, azt tényleg magának köszönhette, sőt mindemellett nagyon jó ember is volt. Úgy vélem a halála nagyon komoly beszédtéma lett volna, ha Senna nem szenved balesetet egy nappal később” - teszi hozzá a brit szakember, akinek az imolai hétvége után választania kellett, hogy Senna, avagy Ratzenberger temetésén vesz részt.

„Végül úgy döntöttem, hogy Ratzenberger temetésére megyek, nem Sennáéra, ott ugyanis szinte az összes Forma-1-es nagyság képviseltette magát. Úgy éreztem, hogy valakinek az osztrák családjának is támogatást kell nyújtania” - idézi fel szomorú emlékeit.

Keményen küzdött az álmaiért

Ratzenberger (aki az ismerősök elmondása szerint a kezdetek óta iszonyatosan keményen dolgozott azért, hogy valóra váltsa álmát, azaz Forma-1-es versenyző lehessen) első versenyautója egy Volkswagen Bogár volt, amit 17 évesek kapott (a példakép, Niki Lauda második világbajnoki győzelmének évében). Két esztendővel később hozzájutott első komoly versenygépéhez, egy Formula Fordhoz, amivel Olaszországban próbált szerencsét, ahol egy komolyabb tanfolyamon is részt vett.

Ennek elvégzését (és néhány gokartozással töltött évet) követően 1983-ban debütált a Német Forma Ford bajnokságban. Első nemzetközi sikereit 1985-ben érte el, amikor közép-európai bajnoki címet szerzett ebben a géposztályban. Ennek hatására az akkoriban komoly presztízzsel rendelkező nagy-britanniai Forma Ford Fesztiválra is nevezett, ahol első nekifutásra második lett, 1986-ban viszont már ő szerezte meg az elsőséget.

A következő években több túraautó-bajnokságban is szerencsét próbált. 1987-ben például egy BMW-vel az akkor induló (és az 1980-as években csak egy szezont megélő) világbajnokságon is részt vett. 1990-ben Japánba költözött és az ország Forma-3000-es versenyein indult, miközben egyik kedvenc megmérettetése, a Le Mans-i huszonnégy órás kedvéért rendszerint visszatért az öreg kontinensre. A sors furcsa fintoraként éppen utolsó, 1993-as versenyén érte el legjobb ottani eredményét, amikor is ötödik lett egy Toyotával.

A Forma-3000-ben nem tudott bajnoki címet szerezni, eredményei azonban meggyőzték a Simtek vezetőit, akik ötéves (!) Forma-1-es szerződést kötöttek vele az 1994-es év előtt. Első F1-es hétvégéjén, Brazíliában nem tudta kvalifikálni magát, második (és élete egyetlen) viadalán azonban az ismerős aidai pályán (a Csendes-Óceániai Nagydíjon) tizenegyedikként végzett. Majd jött a San Marinó-i viadal…

„Az imolai tragédia kapcsán mindig Ayrton neve kerül elő, a teljesítménye alapján pedig érhető is, miért őt emlegetik gyakrabban” - kezdi visszaemlékezését Johnny Herbert, aki szoros barátságot ápolt az osztrák fiatalemberrel. „Roland szinte teljesen feledésbe merült. Az imolait sokan Ayrton hétvégéjeként emlegetik, én azonban nem így emlékszem rá, hanem Ayrton és Roland hétvégéjeként. Én sosem fogom elfelejteni őt, és remélem a többiek sem! Az ő személyében egy nagyszerű embert veszítettünk el, aki iszonyatosan keményen dolgozott azért, hogy elérje céljait. Elveszítettük Ayrtont, de egy nappal korábban Rolandot is. Egy nagyszerű fickót, aki szinte mindig mosolygott…”

Nem fizetős pilóta volt!

Noha, sokan fizetős versenyzőként emlékeznek Ratzenbergerre, Herbert igyekszik tiszta vizet önteni a pohárba, és egyértelművé tenni, barátja nem a pénz miatt került be a száguldó cirkuszba, hiszen soha sem rendelkezett komolyabb összegekkel és tehetősebb támogatókkal.

„Nem volt pénz a háttérben! Pályafutása korai szakaszában kamionokat és teherautókat vezetett. Fiatal pilótaként megnyerte az egyik legnagyobb versenyt, a Forma Ford Fesztivált, majd Japánban ment. Jó versenyző volt, igaz a legjobb Rolandot sajnos sohasem láthattam. Biztos, hogy nem volt fizetős versenyző, sőt nagyon tehetséges pilóta volt” - szögezi le a brit.

Az 1996-os világbajnok, Damon Hill hasonló véleményen van, sőt elhunyt riválisa mindig saját magára emlékezteti, hiszen mindketten viszonylag későn (harmincadik születésnapjuk után) mutatkoztak be a Forma-1 mezőnyének. „Olyasvalaki volt, akit mindig is tiszteltem, hiszen hasonló utat járt be, mint én. Ő is harminc felett volt, amikor bemutatkozott a Forma-1-ben, de nem adta fel, sőt mindvégig makacsul ragaszkodott a céljaihoz. Egyértelmű, hogy tehetséges volt, csak sajnos nem tudott rivaldafénybe kerülni, úgy, mint mondjuk Ayrton, vagy Lewis Hamilton. Nagyszerű srác volt, aki mindvégig autóversenyző akart lenni. Tehetséges és versenyképes” - idézi Hill szavait a Reuters.

Ratzenberger személyisége is élénken él azok emlékezetében, akik sok időt töltöttek vele, akár a bokszutcában, akár a versenyek világától távol. „Csodálatos ember volt” - emlékszik vissza Herbert. „Ő maga nagyon kedves, a humora viszont hihetetlenül gonosz tudott lenni, és egyszerűen nem tudtál nem nevetni, ha vele voltál” - teszi hozzá.

A sors furcsa fintora, hogy a több rivális által is tehetségesnek tartott osztrák sportember mindössze egyetlen egy Forma-1-es versenyt teljesíthetett, a halál ugyanis még azelőtt elragadta őt, hogy le tudta volna tenni névjegyét a legnagyobbak között. „Sajnálatos, szomorú és iszonyatosan kegyetlen ez a helyzet, Roland ugyanis sohasem ért el olyan eredményeket, mint Senna. Ayrton legalább sikeres volt, a zsenialitását a fél világ elismerte, sőt halála után állami temetést kapott Brazíliában. Ezzel szemben Ratzenberger csak egy halott volt, kinek elvesztése igazából csak a család számára okozott fájdalmat. Számukra persze hihetetlen szomorúságot okoztak a történtek, de ő sohasem részesült olyan elismerésben, mint Ayrton” - zárja gondolatait a korábban már idézett Mosley.

„Roland ma is köztünk van”

Noha az imolai tragédia kapcsán legtöbbünknek valóban a brazil világbajnok jut eszébe, a fiatalon elhunyt osztrák pilóta édesapja, Rudolf Ratzenberger igyekszik megnyugtatni azokat, akik úgy vélik, Roland emléke feledésbe merült. „Niki Lauda egy emlékműsorban azt mondta, «ha Sennáról beszélünk, nem feledkezhetünk meg Rolandról sem». Gerhard Berger szintén ezt mondta nekem. A salzburgi Hangar7-ben találkoztunk. Három alkalommal is jelen lehettem, amikor Sebastian Vettel kitüntetést kapott. Majd egy magángép landolt a reptéren, amelyből Berger szállt ki, aki azonnal Rolandról és Sennáról beszélt” - nyilatkozta nemrég a Kickernek, majd azt is elárulta, hogy a család 2014-ben vesz rész először azon az olaszországi szentmisén, amit az elhunyt versenyzők emlékére rendeznek minden év május 1-jén.

„Eddig nem volt alkalmam elmenni” - magyarázta a 80 esztendős úriember, aki természetesen örül annak, hogy a pilóták az elmúlt húsz évben sem feledkeztek meg fiáról. „Emlékszem, hogy az 1995-ös Francia Nagydíjon a csapatvezetők és a versenyzők foglalták össze elhunyt társaikról őrzött emlékeiket. Michael Schumacher azt írta Rolandról, hogy «emlékezünk egy nagyszerű versenyzőre, de még inkább egy rendkívül szimpatikus, kedves emberre!»” – folytatja visszaemlékezését, majd hozzáteszi: nemcsak a versenyzőtársak, az „egyszerű emberek” sem felejtették el a tragikus hétvége első áldozatát.

„Nemrég több hetet töltöttem az unokámmal Új-Zélandon. Szinte mindenhol találkoztunk olyan rajongókkal, akik ismerték a fiamat és kapcsolatban álltak vele. Például egy pilóta Sydney-ből, aki Japánban együtt versenyzett Rolanddal. Adelaide-ben szintén sokat meséltek róla. Roland meghalt, de továbbra is velünk van. Imolában egy róla elnevezett tribün található. Srí Lankán egy halászcsalád él a Roland-ház alapítványnak köszönhetően. A fiam barátja, Mika Salo pedig Rolandnak keresztelte gyermekét!”

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.