Juan Manuel Fangio

Teljes név: Juan Manuel Fangio
Született: Balcarce, 1911. június 24.
Meghalt: Buenos Aires, 1995. július 17.
Nemzetisége: argentin
Aktív évei: 1950-1951, 1953-1958
Csapata(i): Alfa Romeo, Maserati, Mercedes-Benz, Ferrari
Nagydíjak száma: 52
Világbajnoki címek: 5 (1951, 1954-1957)
Győzelmek: 24
Dobogós helyezések: 31
Első rajtkockák: 29
Leggyorsabb körök: 23
Első nagydíj: 1950 Brit Nagydíj
Első győzelem: 1950 Monacói Nagydíj
Legutolsó győzelem: 1957 Német Nagydíj
Legutolsó nagydíj: 1958 Francia Nagydíj

Juan Manuel Fangio [xwan maˈnwel ˈfaŋxjo] (Balcarce, 1911. június 24. – Buenos Aires, 1995. július 17.) legendás argentin autóversenyző, akit szülőhazájában még most is egyszerűen csak Mesternek hívják. Ő uralta a Formula–1 történetének első évtizedét. A Formula–1 hivatalos weboldala szerint sokan a legnagyszerűbb versenyzőnek tartják az összes Formula–1-es versenyző közül. Öt világbajnokságot nyert, négy teljesen különböző csapattal – Alfa Romeo, Maserati, Mercedes, és Ferrari. Ezt a sorozatot azóta sem ismételték meg. Miután a hosszú ideje rekordot, az öt világbajnoki címet Michael Schumacher megdöntötte, azt mondta: Fangio sokkal magasabb szinten van, mint ahogy én most magamat látom. Amit ő csinált, az egyedülálló, és amit mi csináltunk, az is unikum. A kettőt egyáltalán nem lehet összehasonlítani.
Fiatalkora:
Az argentínai Balcarce-ban született. Szülei olaszok voltak, akik Olaszország középső részéről, egy Castiglione Messer Marino nevű kis faluból származtak. Autóversenyzői karrierjét Argentínában kezdte 1934-ben. Leginkább hosszútávú országúti versenyeken indult, és 1940–1941-ben Argentin Nemzeti Bajnok lett. A második világháború kitörése törést jelentett karrierjében, ami miatt 1947-ig nem versenyezhetett Európában.
A Forma-1 -ben:
Juan Manuel Fangio a legtöbb versenyzővel ellentétben nagyon idősen érkezett meg a Formula–1-be, és sok versenyen ő volt a legidősebb induló. Az ő idejében még nem állt a pilóták rendelkezésére biztonsági felszerelés. Olyan híres versenyzőkkel vívott élvezetes küzdelmeket, mint Alberto Ascari, Giuseppe Farina, és Stirling Moss.
A későbbi korok versenyzői, például Jim Clark, Alain Prost, Ayrton Senna és Michael Schumacher a saját idejükben mindig Fangio eredményeivel hasonlították a sajátjukat. Ezt teszik annak ellenére, hogy köztudomásúlag teljesen más szabályok között futják a versenyeket. Például abban az időben egy versenyző több autót is elhasználhatott. Fangio már az Alfa Romeoval is rendkívül sikeresen versenyzett 1950-ben. 1950-ben a világbajnokságot a második helyen fejezte be, csapattársa Giuseppe Farina mögött. (Abban az évben mind a hat európai Forma 1-es versenyt Egy Alfa Romeo nyerte, vagy Fangioval, vagy Farinával a volánnál.) Első világbajnoki címét 1951-ben szerezte meg. Az 1952-es sorozatban szépen szerepelt egészen az olasz monzai futamig, ahol nyaksérülést szenvedett. A baleset után gyorsan visszatért a versenyzéshez, mikor első futamán egy Lancia D24-gyel megnyerte e 200 mérföldes La Camera Panamericana országúti versenyt. Az 1954-es évad első felében, a Mercedes megjelenéséig a Maseratinál, utána az új csapatnál versenyzett. A tizenkét futamból nyolc (a világbajnokság nyolc futamából hatot) megnyert. Ebben az évben a továbbfejlesztett Mercedes-Benz W196 autóval versenyzett. Az 1955-ös (a Le Mans-i katasztrófa miatt szomorú emlékű) szezonban megszerezte második világbajnoki címét, és a Mercedesé lett az összes elsőség abban az évben.
Fangio szobra Monacóban
1956-ban Fangio átment a Ferrarihoz Alberto Ascari helyére, aki egy balesetben életét vesztette. Három futamon győzött, az összes többin pedig második helyen ért célba. 1957-ben visszatért a Maseratihoz, és megnyerte ötödik világbajnoki címét. 51 versenyen indult, és ebből 24 futamot megnyert. (A legjobb nyerési arány a sportág történelmében.)
Kubai felkelők 1958. február 23-án elrabolták, de később kiszabadult.
Élete nagy részében Fangio a Mercedes-Benzet képviselte, gyakran vezette régi versenyautóját bemutatókon. Juan Manuel Fangio 1995-ben Buenos Airesben halt meg. 2005-ben az olasz Pagani róla nevezte el a legújabb, Zonda 2005 C12 F autóját.
Unokaöccse, Juan Manuel Fangio II szintén sikeres autóversenyző volt.
Teljes Forma-1 -es eredménysorozata:
Év |
Csapat |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
Csapat |
Helyezés |
Pontok |
1950 |
Alfa Romeo |
GBR
Ki |
MON
1 |
500 |
SUI
Ki |
BEL
1 |
FRA
1 |
ITA
Ki |
|
|
|
|
Alfa Romeo |
2. |
27 |
1951 |
Alfa Romeo |
SUI
1 |
500 |
BEL
9 |
FRA
1 |
GBR
2 |
GER
2 |
ITA
Ki |
ESP
1 |
|
|
|
Alfa Romeo |
1. |
31 (37) |
1953 |
Maserati |
ARG
Ki |
500 |
NED
Ki |
BEL
Ki |
FRA
2 |
GBR
2 |
GER
2 |
SUI
4 |
ITA
1 |
|
|
Maserati |
2. |
28 (29.5) |
1954 |
Maserati[1] |
ARG
1 |
500 |
BEL
1 |
FRA
1 |
GBR
4 |
GER
1 |
SUI
1 |
ITA
1 |
ESP
3 |
|
|
Mercedes-Benz |
1. |
42 (57.14) |
1955 |
Mercedes-Benz |
ARG
1 |
MON
Ki |
500 |
BEL
1 |
NED
1 |
GBR
2 |
ITA
1 |
|
|
|
|
Mercedes-Benz |
1. |
40 (41) |
1956 |
Ferrari |
ARG
1 |
MON
2 |
500 |
BEL
Ki |
FRA
4 |
GBR
1 |
GER
1 |
ITA
2 |
|
|
|
Ferrari |
1. |
30 (33) |
1957 |
Maserati |
ARG
1 |
MON
1 |
500 |
FRA
1 |
GBR
Ki |
GER
1 |
PES
2 |
ITA
2 |
|
|
|
Maserati |
1. |
40 (46) |
1958 |
Scd. Sud Americana |
ARG
4 |
MON |
NED |
500 |
BEL |
FRA
4 |
GBR |
GER |
POR |
ITA |
MOR |
J.M. Fangio |
14. |
7 |
-
↑ Az első két futamon Maseratival vett részt, a hátralévő versenyen Mercedesszel.
Táblázat értelmezése:
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
|