Sorozatunk első részében az idény ötödik, míg második részében a tizenegyedik, hungaroringi futama után vontunk mérleget a pilóták házon belüli párharcának akkori állásáról. A szezon utolsó nyolc futama - néhány üde kivételtől eltekintve - ugyan nem sok változást hozott már az erőviszonyok tekintetében, ahogy a csapatok közti, úgy az egyes csapatokon belül, a pilóták között kialakult erősorrend viszonylatában sem, ám mégis rögzítsük, hogy a statisztikai mutatók alapján 2011-ben kik kerültek ki győztesen a csapattársukkal szembeni küzdelemből, és kik vesztesen.

Ez a fajta vizsgálódás azért is lehet érdekes minden szurkoló számára, mert köztudott, hogy a Forma-1-ben és általában a technikai sportokban rengeteg mindent meghatároz a technika és az autó ereje, így egy-egy pilóta éves teljesítményéről sokszor épp a csapattársa eredményeivel való összevetésből kapjuk a legtisztább képet, hiszen ők ketten elvileg egész évben ugyanazt a technikát vezették.

Red Bull Racing

A konstruktőri világbajnoki címet megnyerő Red Bull istálló házon belüli párharcáról mindent elmond, ha csak annyit írunk: idén minden Sebastian Vettel páratlan meneteléséről szólt a Forma-1-ben. Ezzel ugyanis egyidejűleg azt is állítjuk, hogy Mark Webberről idén nem szólt semmi, hiába ült elvileg ugyanolyan nyerő autóban, mint Vettel.

Igaz, az utolsó futamot megkapta úgymond ajándékba az ausztrál (hogy a sorstól vagy a csapattól-e azt mindenki ítélje meg maga), de ez vajmi keveset kozmetikáz az éves statisztikákon, amelyek elég lesújtó képet mutatnak Webber szempontjából. Vettel az időmérők és a versenyeredmények alapján is 16:3 arányban alázta idén csapattársát, akinél összességében 134 ponttal, vagyis több mint 5 győzelemnyi pontmennyiséggel szerzett többet.

Kettejük idei győzelmi mutatója hasonlóan lehangoló képet mutat az ausztrál számára: Vettel idén 11-szer állt a dobogó legfelső fokán, míg Webber csupán egyszer, a szezonzárón, akkor is nagyrészt épp a német váltóhibájának köszönhetően. Vettel számára az egyetlen negatívum az idei szezonban, hogy véget ért, míg Webber számára gyakorlatilag ugyanez jelenti az egyetlen pozitívumot.

Az összes csapat tekintetében ez volt talán a legsimább párharc 2011-ben, az meg már Webber pechje, hogy a Red Bull jó formája miatt ez is volt a leginkább szem előtt. Az idén látottak alapján mindenesetre nehéz elképzelni, hogy jövőre bármiféle fordulat következzen be kettejük párviadalában.

McLaren-Mercedes

Sorozatunk korábbi részeiben a statisztikák alapján még azt emelhettük ki, hogy a topcsapatok közül egyértelműen a McLarennél a legszorosabb idén a házon belüli párharc, mivel Lewis Hamilton és Jenson Button folyamatosan keresztbe verik egymást futamról futamra. Nos, az idény hajrája egyértelműen Buttonnak sikerült jobban, aki ha tetemesnek nem is mondható fölénnyel, de végül kétségkívül csapattársa fölé kerekedett az év egészének tekintetében.

Bár az időmérő edzéseken általában még Hamilton volt a gyorsabb (12:7-re nyerte ezt a párbajt), ám a versenyeken már többnyire pariban voltak (Button tízszer ért célba jobb helyen csapattársánál, míg Hamilton kilencszer), és a szemmel látható sikerek többségét rendre Button szállította: az idősebbik mclarenes 12-szer, míg a fiatalabbik csupán 6-szor ünnepelt a dobogón 2011-ben, míg a futamgyőzelmek számát tekintve 3:3-ra végeztek. 

Ha a bajnoki tabellára pillantunk, akkor szintén azt látjuk, hogy talán nagyobbnak tűnik az év végi különbség kettejük között, mint amekkora valójában volt, hiszen Button a 2., míg Hamilton az 5. helyen zárt az egyéni pontversenyben, noha az idény nagy részében korántsem volt ilyen egyértelmű, hogy melyikük versenyez idén jobb formában.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a McLaren mindkét pilótáját lehet miért dicsérni a szezon végén. Buttont azért, mert elsőként vitte véghez azt a fegyvertényt, hogy egy idényben csapattársként több pontot szerzett Hamiltonnál, Hamiltont pedig azért, mert az idei volt eddigi leggyengébben sikerült éve az F1-ben, ám ezzel együtt azért nem vallott szégyent, hiszen például három futamgyőzelmet is szerzett. Kettejük párharca jövőre is mindenképp izgalmas csatát ígér.

Ferrari

10:0! No nem Fernando Alonso és Felipe Massa éves teljesítményét pontoztuk egy egytől tízes skálán, csupán az idei dobogós helyezéseik számát írtuk le egymás mellé, de azért már ez az egy adat is sok mindent elárul a Ferrari 2011-es házon belüli párharcának alakulásáról.

Ha pedig azt is leírjuk, hogy Alonso idén 139 ponttal szerzett többet Massánál, aki egyébiránt összesen nem gyűjtött ennyit (csak 118-at), akkor nyomban vissza kell vonnunk az iménti kijelentésünket, miszerint a Red Bull belső párharca volt idén a legsimább mind közül. Mert bizony bárhogy is nézzük, Massa még Webbernél is jobban égett ebben az idényben, még ha a Ferrari gyengébb formája miatt ez sokszor nem is volt annyira szembetűnő.

És persze ami az egyik pilóta kritikája, az a másik dicsérete is egyben: ha Massa annyira háttérbe szorult csapattársával szemben idén, mint Webber, az legalább annyira köszönhető annak, hogy Alonso idén is „vetteli” magasságokban versenyzett (még ha ez olykor autója ereje miatt még a dobogóra sem volt elég), mint annak, hogy Massa elfelejtett volna autót vezetni.

A brazilnak mindenesetre kétségkívül össze kell kapnia magát jövőre, ha azután is a csapatnál akar maradni, mert az idei statisztikákat hiába böngészi, nem akad egyetlen olyan mutatóra sem, amely a mentségére szólna Alonsóval szembeni egyértelmű lemaradását illetően.

A spanyol egyébként tényleg ihletett formában versenyezte végig az évet, ami jól mutat, hogy annak ellenére is több pontot szerzett, mint tavaly, hogy a Ferrari rendre csak a 3. leggyorsabb autó volt a mezőnyben. Annál bosszantóbb lehet Alonso számára, hogy ha tavaly szerez ennyi pontot (257-et), az akkor a világbajnoki címhez is elég lett volna (Vettel 256 ponttal lett bajnok abban az évben), míg idén ugyanez a pontmennyiség csupán az egyéni pontverseny 4. helyére volt elég neki. Változnak az idők…

Mercedes GP

Michael Schumacher határozottan fejlődőképes. Persze furcsa ilyet állítani egy 42 éves hétszeres világbajnokról, de a tavalyi és az idei évben látottak alapján mégis ezt kell mondanunk. A német klasszis 2010-ben három év kihagyás után tért vissza a Forma-1-be, tehát nem csoda, ha újra fel kellett vennie a ritmust, és gyakorlatilag újoncként, a nulláról kellett kezdeni az újabb tanulási folyamatot.

Ennek megfelelően abban az évben még látványosan elmaradt fiatal és rendkívül tehetséges csapattársa, Nico Rosberg szintjétől, akihez idén viszont már sokkal közelebb került. Legalábbis a versenyeken mindenképp, az időmérő edzéseken ugyanis továbbra is Rosberg borzasztó fölénye mutatkozik meg házon belül (16:3), ám a versenybefutók tekintetében ugyanez az arány csak 11:7-es Rosberg-győzelmet mutat.

A legfontosabb statisztikai mutató persze egészen addig a szerzett pontok száma marad, amíg ez alapján osztják ki az év végén a bajnoki helyezéseket, márpedig Schumacher épp ezen a téren volt idén a legközelebb csapattársához: a rutinos német 76 pontot szerzett Rosberg 89 pontjával szemben. Hátránynak hátrány, de nem nagy, és jóval kisebb, mint tavaly év végén volt. Hogy mi lesz jövőre? Kíváncsian várjuk.

Lotus Renault

A Lotus Renault-nál valami nagyon nincs rendben. Ha egy csapat szinte mindegyik pilótájával nézeteltérésbe kerül, akivel a közelmúltban kapcsolatban állt, akkor ott nem biztos, hogy a pilótákban van a hiba, hanem könnyen lehet, hogy a csapat vezetésében. Márpedig a Lotus Renault vezetése rövid időn belül előbb Nick Heidfelddel, majd Vitalij Petrovval és Robert Kubicával (legalábbis a menedzserével) is összerúgta a port.

Egyedül Bruno Sennával dúl a nagy szerelem, de valljuk meg, ha csak színtisztán és objektíven a brazil statisztikai mutatóit és elért eredményeit vizsgáljuk, akkor a vele szemben tanúsított türelemre lenne talán épp a legkevesebb indoka a csapatnak. Elnézve az egyébként végtelenül szimpatikus Senna idei produkcióját, az ember sokszor úgy érezte, hogy ha ezt a fiatalembert nem pont Sennának, hanem mondjuk Heidfeldnek hívnák, akkor már régen elzavarták volna a sunyiba, ahogy előtte Heidfeldet is.

Félreértés ne essék, nem védőbeszédnek szánjuk jelen írásunkat, de a tények makacs dolgok, és a statisztikák az ő jó barátaik. Márpedig a statisztikák azt mutatják, hogy Heidfeld minimum pariban volt Petrovval addig a pontig, amikor elküldték a csapattól, mondván, hogy nem teljesített a várt szinten. Hát ha ő nem, akkor Petrov sem, mert a nyári szünetig kettejük közül a német szerezte a több pontot, 34:32 arányban. Ami pedig az egész évet illeti, Petrov összességében nyolc futammal állt többön rajthoz, mint Heidfeld, és ehhez képest csupán három ponttal szerzett többet nála.

Egy szóval, az idő úgy látszik, inkább igazolta Heidfeldet, mintsem a csapat vezetését. Pláne úgy, hogy később, a Heidfeld helyére szerződtetett Senna sem tudta megváltani a világot az R31-essel, finoman szólva sem. Sőt, Petrov szintjét is csupán nagy-nagy jóindulattal hozta, hiszen a szezon utolsó nyolc futamán az orosz háromszor szerzett pontot, míg a brazil csupán egyszer. De vele legalább nem veszett össze a csapat, miközben valahogy még a sérüléseiből lábadozó Kubicával is sikerült ezt megtennie.

Lényeg, ami a lényeg, nehéz összehasonlítani a Lotus Renault pilótáinak idei teljesítményét, mert egyszerűen gyenge volt alattuk az autó, és ehhez képest irreálisan magasak voltak velük szemben az elvárások, mert mindig ahhoz hasonlították őket, aki épp nem volt bevethető: Robert Kubicához. Így nézve, egyértelműen a lengyel vitte a prímet idén a csapat pilótái közül.

Force India

Adrian Sutilnak ugyan az év végén lehet, hogy távoznia kell a csapattól, de ha mennie kell, akkor biztosan nem gyenge 2011-es szereplése miatt. Idén ugyanis az egész mezőny tekintetében a Force Indiának volt az egyik legkiegyensúlyozottabb és legerősebb pilótapárosa: Sutil és az újonc Paul di Resta is remekül szerepeltek egész évben, és szinte rendre kihozták autójukból a maximumot.

Ami a statisztikai összevetést illeti, szinte minden mutatóban Sutil minimális fölénye érhető tetten, de ha ehhez hozzávesszük, hogy di Resta még csupán első évét töltötte a Forma-1-ben, akkor nyugodtan minősíthetjük döntetlennek a két pilóta idei párharcát, még akkor is, ha Sutil fölénye épp a szerzett pontok számában domborodik ki a legjobban (42:27). Vijay Mallya tehát irigylésre méltó helyzetben van: tehetséges tesztpilótájával, Nico Hülkenberggel együtt három kiváló versenyző közül válogathat a következő évadra is.

Sauber

Nagyjából hasonló volt a kép idén a Saubernél is a két pilóta közti különbség tekintetében, mint a Force Indiánál. Kobajasi Kamui és Sergio Perez is többnyire megbízhatóan és magas szinten versenyzett egész évben, a kettejük között a statisztikai mutatókban, a japán javára megnyilvánuló minimális különbségek pedig abszolút betudhatóak annak, hogy Perez még csupán újonc évét töltötte a sorozatban. Jövőre még erősebbek lehetnek mindketten.

Toro Rosso

A faenzai istállónál ment végbe idén a legnagyobb fordulat a házon belüli párharc év közbeni alakulása kapcsán. Az év eleje egyértelműen Sébastien Buemié, a hajrá viszont legalább ugyanilyen egyértelműen Jaime Alguersuarié volt, miközben az év közepén mindketten nagyjából ugyanazt a szintet hozták. Ebből jött ki az idény végére egy minimális Buemi-fölény az időmérőkön, valamint egy minimális Alguersuari-fölény a versenyeredmények tekintetében.

A csapat kiugró eredményei viszont rendre a spanyol nevéhez fűződtek, aki így végül pontszám tekintetében jelentősen lehagyta svájci csapattársát az év végére (26:15). Mindez azért is lehet rossz hír Buemi számára, mert könnyen előfordulhat, hogy a Toro Rosso idei pilótái közül csak az egyiket tartja meg a jövő évre, és a másik helyére a Red Bull által támogatott, az idény második felében a HRT színeiben versenyző Daniel Ricciardót vagy Jean-Eric Vergne-t ülteti.

Nem lesz egyszerű a döntés, az biztos, hiszen a csapatnak leginkább talán Buemi és Alguersuari keverékére lenne szüksége: egy olyan pilótára, aki az év mindegyik szakaszában csúcsformában versenyez. Idén ezt sem a svájci, sem a spanyol nem tudta megtenni, ugyanakkor mindkettőjüknek voltak jó időszakaik, amikor megmutatták, hogy mire lehetnek képesek. Legalább most van min törnie a fejét a csapat vezetésének.

Williams

Gyenge éve volt a Williamsnek, és ennek megfelelően gyenge éve volt a csapat mindkét pilótájának is, akiknek így nehéz is összehasonlítani az egymás elleni teljesítményét. Az időmérőkön nagyjából egálban voltak (tízszer volt Rubens Barrichello, kilencszer Pastor Maldonado a gyorsabb), a versenyeken viszont rendre a brazil futott be jobb helyen (11:6), ami persze részben el is volt várható tőle, tekintve, hogy ő már a 19. szezonját taposta az F1-ben, miközben csapattársa épp az elsőt. Talán mindketten megérdemelnék, hogy jövőre egy jobb autóval kapjanak még egy lehetőséget a bizonyításra, immár 20., illetve 2. Forma-1-es idényükben.

Team Lotus

Heikki Kovalainen a lehetőségeihez és autója erejéhez képest egészen kimagasló szezont futott, ám a sors szeszélye folytán mégis Jarno Trulli szállította idén a csapat két legjobb eredményét, két 13. hely formájában. Pedig Kovalainen az időmérőkön valósággal földbe döngölte a korábban éppen edzésspecialistaként elhíresült Trullit, akit 16:2 arányban múlt felül ezen a téren. De a versenybefutók is a finn fölényét mutatják (10:6), így Trullinak tényleg az a nagy szerencséje, hogy - az imént említett két 13. hely miatt - neki köszönheti a csapat év végi 10. helyezését a konstruktőri bajnokságban.

Összességében elmondható, hogy a kiscsapatok közül a Team Lotus fejlődött a legtöbbet az idei évben, és mivel pilótapárosuk tekinthető az egyik fő erősségüknek, így nehéz elképzelni, hogy ne a Kovalainen-Trulli kettőssel vágjanak neki a 2011-es évadnak is.

Hispania

Vitantonio Liuzzi az év első felében minden téren felülmúlta indiai csapattársát, Narain Karthikeyant, ám aztán megkapta a nyakába a tehetséges Daniel Ricciardót, akivel bizony már sokkal jobban meggyűlt a baja a folytatásban. Az időmérők tekintetében ugyan döntetlenre végeztek ők ketten (5:5), ám a versenyek leintésekor általában már Ricciardo tartózkodott jobb pozícióban (6:3). Ennek ellenére az év hőse mégis Liuzzi marad a csapat számára, hiszen az ő kanadai 13. helyének köszönheti a Hispania, hogy az év végi értékelésben megelőzték a Virgint, és így nem végeztek az utolsó helyen.

Virgin

Timo Glock az időmérőkön rendre sokkal jobb tempót diktált újonc csapattársánál, Jerome D’Ambrosiónál (15:4), ám a versenyeken már a fiatal belga is fel tudott nőni rutinos csapattársa mellé, és döntetlen közelében tartotta kettejük ebbéli párharcára vonatkozó mérlegét (10:9 Glock javára).

D’Ambrosio ráadásul két 14. helyezésének köszönhetően előrébb végzett a pontversenyben, mint Glock, igaz, ez sem volt elég ahhoz, hogy a Virgin elkerülje a konstruktőri tabella utolsó helyét. A belga pilóta tehát összességében jól helytállt újonc évében, ám ennek ellenére jövőre a francia Charles Pic váltja őt a csapatnál. Glock rutinjára viszont vélhetően továbbra is számítanak majd a Virginnel, így az ő jövője alighanem biztosítva van a csapatnál, még ha ebben ez idáig nem is volt túl sok öröme.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés